Ugrás a fő tartalomra

Az Isten nem ver tengellyel

Egész nap úgy éreztem, hogy olyan sötét van a fejemben, mint a bányászvarjú belsőzsebében. Azt mondják az atomfizika a nehéz, de akkor ez mi? Az egyik autónk - aminek az alvázát nem mi szereltük - ferde hajlamú lett. Valami érthetetlen oknál fogva nem hajlandó vízszintben állni, ha hátulról néztük nagyon, de szemből sem sokkal kevésbé dőlt el... És itt van az első furcsa dolog. Amikor megérkezett az alváz, szólt a gazdája, hogy nézzünk rá, mert nem bírják beállítani a hátsó tengelyeket, valamiért dől az egész szerkezet. Szétpattintottam, és azonnal láttam, az egyik kúpos alkatrész - egyesek szerint szilentblokk, szerintem meg gumicsapágy - fordítva van betéve. Megfordítottam, beállítottam a lengőkar szögét, és ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot.



Aztán jött ez a videó, és utána a tulaj telefonja, hogy az autó bal hátulja ül.

- Mi lehet a gond? - kérdezte, én meg hónaljtokból tüzelve a torziós rudakat tettem felelőssé, mert mi más lehet? Valószínűleg cserélték őket, össze, meg vissza, és az egyik gyengébb.

A kollégám beszerezte a cseredarabokat, majd hozzáfogott a javításhoz. Este megint jött a telefon: - Melyik oldala ült a kocsinak? - kérdezte. Nézem a videót, hát nyilván a bal. - Akkor miért van az, hogy a lengőkarok helyre emelésénél mégis a jobb oldal mutatkozik gyengébbnek, ja, de már az új torziós rudakkal! - szegezte a fülembe a kérdést. - Hát - mondom - akkor az újnak meg a jobb oldala a gyengébb, tedd be felesbe, a két erősebbet!

Egy óra sem telt el, megint jöttek Feróék: "Most már úgyis mindegy" (mert ugye ez a csengőhangom). - Tököm tele, visszatettem mindent eredetibe, most meg a jobb oldala ül a kocsinak, megyek haza, holnap a tiéd a terep. - mérgelődött a kolléga.

Eljövé a másnap, es ott állok a műhelynek ajtajában, a szerelőakna partján.

Ennyi a rendszer. Lengőkar, szögmérő, hidraulika a lengőkar beemeléséhez. Piros a szilent, egyszerű gumit cseréltünk erre a Made in USA darabra. Amikor az emelővel emeljük a lengőkart, rögtön kiderül, ha valami gond van a rugó körül. Ugyanis ha a kar más pozíciójában emelkedik el a kaszni saját tömege által a bakoktól, akkor kezdhetünk vakaródzani.

A torziós tagok jelöléséről fogalmam sincs, ilyen problémánk még soha nem volt. Van rajtuk egy L és egy R, ennyit kell figyelembe venni. Nem gondolom, hogy gyártás közben másképpen készülnének, inkább a későbbi oldalhelyesség megtartása miatt jelölhetik őket. (szerintem) Annak idején az oskolában azt tanultuk, hogy csavarodáskor ezekben a rugókban is végbemegy egy anyagszerkezet-módosulás, vagyis a kicsinyke kis rácsocskák megnyúlnak egyik irányba. Ezért nem jó, ha felcseréljük, mert akkor visszafelé is nyúlik a rács, és akkor törik a rugó.

A másik végükön is vannak számok, azt gondoltam, ezeknek kell beszélőviszonyban lenni egymással, de ilyesmit sem tapasztaltam, sem a régi, sem az új párnál, ami szintén bontott cucc:

Mind a négy rúdon más a jel, ez szerintem nem jó, csak kellene valami egységnek lenni a rendszerben. Kerestem egy másik, rövidebb rugópárt, azok végein azonos, hármas jelölés olvasható, bár a további jelek különböztek.

Ráadásként még itt a kérdés, hogy csúszott át a rokkantság a másik oldalra. Nem is merek arra gondolni, hogy fordítva volt benne a rugó is, mint a szilentgumi, de másképp nem lehetett.

Ha ezt a kérdést kipipáljuk, akkor még ott van az a gond, hogy miért gyengébb mindig ugyanaz az oldal, vagyis addig amíg el nem emelkedik a kocsi a baktól, addig a kar jóval feljebb fordul. Na, erre azóta sem tudtam rájönni. Valami kis torzulást találtam az alvázban, gondolom egy régi karambol nyoma, de ebből nehezen eredeztethető a nagy eltérés. Persze, még mindig lehet, hogy a bontott rugónak is ugyanazon oldala gyengébb. Kicsi a valószínűsége, de lehet, pláne, hogy semmi sem párosítja azonosíthatóan a torzió párokat.

Mikor meguntam a felderítést, addig feszítettem a rossz felet, míg azonos szögben emelte fel a két oldal a kocsit. Összeraktam mindent, ugráltam a kasznin, tologattam, halál pontosan "vízben" áll. Annyi gond látszik, hogy a rossz oldalon befelé dől a kerék, míg a másikon pontosan függőleges. Mivel tudom, hogy a száraztengelyesek lengőkarja könnyen deformálódik ütközéskor, ezt ennek a számlájára írom, ha nagyon eszi a gumit, egy kis furfanggal még a helyén is vissza lehet csavarni.

Eredeti bejegyzés: 2013. február 07. 19:00

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.