Ugrás a fő tartalomra

Time-lapse

Napok óta úgy érzem magam, mintha zselatinban mozognék, a munkám meg láthatatlan lenne.


Feltehetném a kérdést, mi változott a két kép között?



Akik tudják a választ, azok közt kisorsolok egy nyalókát. Nem is akármilyet, Harry Pottertől szereztem egy takonygombóc ízűt. Ugye csábító?

Na, de elég az undormányból, csak ócska humor az egész, mert valójában csak fülzsír ízű volt neki. (még aki ki is találta).

Akkor mondom a megfejtést: 24 óra telt el a két felvétel közt, és ebből nyolcat dolgoztam a delikvensen. Maradt még rajta orrplasztika, de inkább hátravonultam, mert szüksége van a lelkemnek egy kis látványos haladásra. Szerencsére volt a raktárban egy javító elem az ajtó mögé, de pont egy centivel előbb ér véget, mint ahogy kellene. (lehet, hogy csak kilenc milliméter) Ugyanis valaki (mindig ez a valaki, meg a tudodki, tiszta fantasy) már felrakott egy javító elemet ide. Ezzel nem is lenne gondom, de az akinek nem mondjuk a nevét (mert nem tudom) hatalmas hőt tett bele a lemezbe. Egy kevésbé olvasott ember azt hihetné, hogy egyszerűen csak összehegesztett két lemezt, de én sejtem, hogy ő lehetett a Tűzember a Fantasztikus négyesből, persze lehet, hogy csak beakarta edzeni a kasznit. Mindenesetre el kellett dobnom a lemezből egy háromcentinyi salátára hullámosodott, feszültségekkel teli részt.

Ilyet sem készítettem még. Szerencsére mindig csak a felső profil pereméig kell javítani, de hát ezt is ki kell egyszer próbálni.

Eredeti bejegyzés: 2012. május 05. 12:00

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.