Bár nem jelentkeztem tegnap, a munka lázas tempóban folyt. Hihetetlen haladást sikerült elérnem, az autó fara teljesen egyben van. Ez nem azt jelenti, hogy igénybe vehetem a föld körüli gyalogtúrára jogosító bérletem, mert még maradnom kell a poros, büdös műhelyben.
Ja, ma is ledőltem egy kicsit a kaszni alá, de nem szunnyadni akartam, hanem kialapozni a javított részt. A nagy kompresszor eltávozott a működő világból, ezért az agyonhasznált kicsit fogtam be. A hangja olyan képzeteket ébresztett bennem, hogy szinte láttam a légsűrítő embert, ahogy vért köhög, de azért dolgozott. Nem sokkal később meg én akartam megfulladni, mert a földön úgy megállt a festékköd, hogy kabátot lehetett volna ráakasztani. Nálam éppen az olcsó légszűrőmaszk volt, vagyis nem vettem levegőt. Sajna nem bírtam olyan gyorsan kikászálódni a Karmann kezdemény alól, mint ahogy kellett volna, így slukkoltam egyet a harapni való levegőből. Aztán még egyet, majd köhintettem, és olyan köhögési roham kapott el, hogyha nem két lépés választ el a kijárattól, bizony nem olvastok ma itt semmi frisset.
Addig is ameddig nem végzek, a nép szabad, legalábbis a 74'-es Népszabadság szerint, amit sajnálkozva, de felragasztottam a szellőzőrácsra, mivel az már belülről színre van fújva.
Ha fel lehet állítani utálatossági sorrendet a Karmann javításnál, a fülbe hegesztés után ez jön. Olyan lehetetlen formája van ennek a résznek, hogy ihaj.
- Így is hajlik, sej, de úgyis hajlik, angyalom ragyogóm. - énekeltem, és elgondolkodtam, mit tegyek vele. Már többször próbálkoztam egy darabból legyártani, de amikor egy ívet ellenkezőre kell áthajtani, az nem egyszerű. Szerszámom meg ehhez sincs, úgyhogy daraboltam.
Még egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a kép kapcsán a figyelmet: A küllőre szereljünk fényvisszaverő prizmát, mert az nagyon fontos, hiszen csak akkor tudunk teljes nyugalommal feküdni a fekete fólia alatt, ha mindent megtettünk a gázolás elkerülése végett.
Majdnem elfelejtkeztem a meglepetésfaktorról, amit lámpának hívnak. Ezt a dolgot soha ne felejtsük el bepróbálni még festés előtt, gittelés közben, mert csúnya viccek születhetnek.
Egy ív erre.
Ív amarra.
Formatervezési remekmű, szinte már élő organizmus, felém meg szadizmus. de hát ez itten a lakatos mennyország, ilyet alkotni, és meghalni...
Eredeti bejegyzés: 2012. május 18. 17:24
Ja, ma is ledőltem egy kicsit a kaszni alá, de nem szunnyadni akartam, hanem kialapozni a javított részt. A nagy kompresszor eltávozott a működő világból, ezért az agyonhasznált kicsit fogtam be. A hangja olyan képzeteket ébresztett bennem, hogy szinte láttam a légsűrítő embert, ahogy vért köhög, de azért dolgozott. Nem sokkal később meg én akartam megfulladni, mert a földön úgy megállt a festékköd, hogy kabátot lehetett volna ráakasztani. Nálam éppen az olcsó légszűrőmaszk volt, vagyis nem vettem levegőt. Sajna nem bírtam olyan gyorsan kikászálódni a Karmann kezdemény alól, mint ahogy kellett volna, így slukkoltam egyet a harapni való levegőből. Aztán még egyet, majd köhintettem, és olyan köhögési roham kapott el, hogyha nem két lépés választ el a kijárattól, bizony nem olvastok ma itt semmi frisset.
- Így is hajlik, sej, de úgyis hajlik, angyalom ragyogóm. - énekeltem, és elgondolkodtam, mit tegyek vele. Már többször próbálkoztam egy darabból legyártani, de amikor egy ívet ellenkezőre kell áthajtani, az nem egyszerű. Szerszámom meg ehhez sincs, úgyhogy daraboltam.
Eredeti bejegyzés: 2012. május 18. 17:24
Megjegyzések
Megjegyzés küldése