Ugrás a fő tartalomra

Most megtudhatod, miért süllyedt el a Titanic

A legújabb vizsgálatok szerint, a Titanic elsüllyedésében erősen közrejátszott a rossz minőségű szegecselés.

Ahogy elnézem ezt a sok szakszerű javítást, ezek az autók sem állnák meg a helyüket egy kisebb ütközésnél sem.  Itt általában nem a szegecs, vagy a hegesztés engedne el, hanem a maga az anyag törne rommá, mivel néha érdekes dolgokat építenek be a szakik. Most nem az egyenesre taposott 5 literes konzerves dobozra gondolok, hanem a sima, vékony lemezre. Gondolom, ez olcsóbb volt nekik, vagy könnyebben megbírták munkálni, ezért alkalmazzák annyian. Vajon belegondoltak-e, hogy a lemezkének nem csak a saját súlyát kell megtartani, hanem esetleg azt a dolgot is, amit hozzá csatlakoztatnak. Esetünkben éppen az ütközőről van szó, ami éppenséggel nem mondható védett pozíciójú eszköznek. Gyárilag 1
milliméteres lemezből van a tartó kikanyarítva, és még ráadásként meg is merevítették különböző bemunkálásokkal.

 A középső vályúba fekszik be az ütköző tartóvasa, így még ráadásként megvezető funkcióval is rendelkezik.


Van akit ez büdösül nem érdekel, sőt még arra sem gondolt, hogy milyen módszerrel fogja rögzíteni a cuccot, hiszen nincs rajta furat.

 Na, ez nem szakmunka volt, mondhatnánk, mert mondhatjuk. Azonban mi van akkor, ha keresünk egy olyan mestert, aki olyan híres műhelyben tanult, amit még a tengerentúlon is ismernek. Na mi van akkor? Visszaadja az autót, úgy hogy a küszöböt az első ajtóoszlopnál fel kellett vágnom, mert nem jó szögben volt rögzítve, ráadásként a tárgyalt lemezkonzolt 0,5-ös lemezből alakította ki. (azóta kiderült, hogy csak festett az illető) Bár a formája tényleg olyan volt, mint az igazinak, de azért már mégsem hagyhattam benne. Legközelebb, majd felgumizzuk az ütközőt, és azt mondjuk, hogy ütközéselnyelő-zóna a gatyagumi.

Eredeti bejegyzés: 2012. május 10. 16:58

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.