Minden kezdet nehéz, de azért nem árt, ha túllendülünk ezen, mert minden itt dől el.
A javító elemek felhelyezésénél alapvetően két formációt különböztetünk meg. Egyik az átlapolásos, másik a lemezélek szintbeli összeillesztése utáni hegesztés. Az átlapolásos módszernél is lehet, sőt kellene alkalmazni a szintezést, mert az a szakszerűbb, kevesebb fedőanyagot igénylő módszer. Ehhez vannak spéci fogók, melyekkel a lemez szélén milliméternyi lépcsőt tudunk kiképezni. Az egyik katalógusban láttam az eszközt, ott peremező fogónak aposztrofálták, de nem tudom, mi az a pere mező, amit fogni lehet vele. Ebben a kérdésben Besenyő Pista bácsi is egyet ért velem. Bár a lemez peremén dolgozunk vele, ha valaki nekem azt mondja, peremez, nem az ilyen profil jut eszembe. Mindenesetre az átlapolásos módszer a közkedveltebb, mert rosszabb hegesztővel is össze lehet taknyolni, nem kell folytonos varrat, és lehet korrigálni, ha nagyon rosszul tettük volna fel a lemezt. Amennyiben belülről megfelelő módon elzárjuk a nedvesség elől az átlapolást, sokáig korróziómentes marad. Ennek ellenére sokan idegenkednek tőle az igényes megrendelők közül, hiszen a lehetőség ott van, hogy mégis valahogy, esetleg netalántán, mégis behatol egy partizánegység, és aláaknázza a terepet. Na, meg ha bedugjuk a fejünket a kerékdobba, (vagy valahova máshova) akkor ott van az oda nem illő látványelem.
Ezért van a lemezek szintbéli, élen való összeolvasztása. A rémtörténetekben ecseteltek ellenére nem kell mögé lemezerősítést tenni – pont az előbb vázoltak miatt – mert akkor mi a francnak az egész, maradhatunk az első verziónál. A végén, természetesen ezt is piszokul alaposan le kell kenni belülről, mert itt is maradhat valami kis kráter, amibe fészket rakhat a Barna Kánya, ami nem madár, és nem is a kaki vidékies neve.
De még nem a végénél tartunk, hanem az elejénél: A pótlemezt túlméretesre készítsük! Így illesszük a helyére, és pár darab ponttal rögzítsük. Állj! Nem ám ész nélkül. Minden irányból szemléljük meg, a felületet, nehogy beessen a lemez, vagy éppen kipúposodjon. Ma én is úgy fetrengtem az autó körül szemlézés közben, mint egy gerinctörött giliszta, csak nem visítottam annyira.
Aki bízik a szemében, az azt használja, de aki óvatos, az egy acél vonalzóval lője be az íveket, mert ugye még a síknak látszó felületnek is van egy domborulata, ami a lemez berogyásának megakadályozására van. Ezt az előfeszítési ívet lehet egy pindurkát erősebbre hagyni, mert a következő lépésben darabonként végigvágjuk a rátett lemez élénél a régi anyagot, majd a kivágott résznél már a megfelelő formára pontozzuk a felületet. Mikor így végig haladtunk, nem árt nagyjából végig egyengetni az illesztési vonalat, hogy a következő hegesztés kevésbé deformálja. Szakaszonként varrva, ha lehet, ellen tartva a hőnek haladjunk.
Ha kész, köszörüljük síkba, egyengessük, majd ízlés szerint tálaljuk! Jó étvágyat!
Eredeti bejegyzés: 2012. május 14. 18:10 .
A javító elemek felhelyezésénél alapvetően két formációt különböztetünk meg. Egyik az átlapolásos, másik a lemezélek szintbeli összeillesztése utáni hegesztés. Az átlapolásos módszernél is lehet, sőt kellene alkalmazni a szintezést, mert az a szakszerűbb, kevesebb fedőanyagot igénylő módszer. Ehhez vannak spéci fogók, melyekkel a lemez szélén milliméternyi lépcsőt tudunk kiképezni. Az egyik katalógusban láttam az eszközt, ott peremező fogónak aposztrofálták, de nem tudom, mi az a pere mező, amit fogni lehet vele. Ebben a kérdésben Besenyő Pista bácsi is egyet ért velem. Bár a lemez peremén dolgozunk vele, ha valaki nekem azt mondja, peremez, nem az ilyen profil jut eszembe. Mindenesetre az átlapolásos módszer a közkedveltebb, mert rosszabb hegesztővel is össze lehet taknyolni, nem kell folytonos varrat, és lehet korrigálni, ha nagyon rosszul tettük volna fel a lemezt. Amennyiben belülről megfelelő módon elzárjuk a nedvesség elől az átlapolást, sokáig korróziómentes marad. Ennek ellenére sokan idegenkednek tőle az igényes megrendelők közül, hiszen a lehetőség ott van, hogy mégis valahogy, esetleg netalántán, mégis behatol egy partizánegység, és aláaknázza a terepet. Na, meg ha bedugjuk a fejünket a kerékdobba, (vagy valahova máshova) akkor ott van az oda nem illő látványelem.
Ezért van a lemezek szintbéli, élen való összeolvasztása. A rémtörténetekben ecseteltek ellenére nem kell mögé lemezerősítést tenni – pont az előbb vázoltak miatt – mert akkor mi a francnak az egész, maradhatunk az első verziónál. A végén, természetesen ezt is piszokul alaposan le kell kenni belülről, mert itt is maradhat valami kis kráter, amibe fészket rakhat a Barna Kánya, ami nem madár, és nem is a kaki vidékies neve.
Eredeti bejegyzés: 2012. május 14. 18:10 .
Megjegyzések
Megjegyzés küldése