Ugrás a fő tartalomra

Félig tele

Valami véget ért… vagy most kezdődik el? Annyi hét után befejeztem a lakatolást.

Ahogy végignézek a kész művön, olyan érzésem van, mint gyerekkoromban a nyári munkán. Mezőgazdasági területeket tettünk rendbe, tarlót égettünk, takarítottunk. 4-5 napig voltunk egy helyen, de az alatt a pár nap alatt megszokta az ember az erdőkkel körbevett kis mezőket, az ott kialakított tanyahelyeket. Menni kell. Kilépek a sötét, kis műhelyből a fényre, és ismét belém hasít egy régi emlék. Vakít a nap, mint amikor éjszakás műszak után a felszínre zökkent velünk a személyszállító kas. A bányászok arcán ott volt a megkönnyebbülés, és az elégedettség, mert tudták, egy jó félóra múlva, már zsibbadt aggyal állnak a kocsma pultjánál.

Feltártam a másik műhely ajtaját. A kolléga valami általam nem ismert logika alapján értelmezte újra a rendet. Minden lépésnél otthagyott valamit, mint az a szerencsétlen nő a szülészeten, aki beöntés után, rosszul mérte fel az idő, és tér arányát. Falhoz rugdostam az üres dobozokat, és megközelítettem a Csipke Józsika álmát alvó gépezetet.

Ekkor már tényleg furcsa érzés vett erőt rajtam. Tudom, hogy ezt is én készítettem, de mintha egy előző életemben hoztam volna létre.


Az elmém, és a kezem még lakatol, de már a tetőkárpitot készítem elő. Ülök a varrógép előtt, és reszket a kezem. A ragasztós ecset sem talál magára. Valahogy, atomi szinten keményedett meg a szőre. Kenem a lyukacsos bőrt vele, de mintha sajtot reszelnék, a ragasztó átpréselődik a perforáláson. A kezemen több az anyag, mint a célterületen. Mindegy. Alszok rá egyet. Majd holnap folytatom.

Eredeti bejegyzés: 2012. május 26. 10:00
Labels:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az
3 megjegyzés
Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »