Ugrás a fő tartalomra

Domborodik a far

Domborodik a far, feszül a mell… de ha az nem is, az orr már hegyesedik, mint Pinokkiónak. A lényeg a hátsó, most azon matatok, urológiai mélységekig. Amikor már ennyire egyben van, nem látható mi történt odabenn, de ez nem is érdekel senkit.

Jó legyen, és szép. Pedig a doblemezeken is bőven kellett alakítani. Egyik oldalon többet, a másik oldalon – ha nem is sokkal – de kevesebbet. A dob peremét kellett pótolnom. Ehhez 10mm x 10mm-es lemezprofilt használtam. Most nem a veregetős kalapácsos módszerrel dolgoztam meg, hogy ívelődjön, mert itt nem kellett finomkodnom, mivel csak az elütött macskák kerülnek hozzá szemközelbe. Ha jól belegondolunk, a belünkkel a nyakunkon mi sem az esztétikát figyelnénk.

Szóval satuba be, és kézzel ellentartva, megütögettem a hajlítás vonalát. Annyira jól sikerült már elsőre, hogy egy kicsit vissza is kellett egyenesítenem, de ez nem volt számot tevő. (majdnem azt írtam, hogy számon tevő, de ezt meghagyom valamelyik okos szőkének)
 Most megint írhatnám, hogy a far alsó részének kialakítása sokkal nagyobb munka, mint ahogy az elsőre látszik, de nem írom, mert már sok esetben leírtam.  (Ezért bírom a fogalmazást. Leírom, hogy nem írom, közben meg azért is leírtam.)

Ki, hogy fogna hozzá egy ilyen cipóformához? Nem látom a kezeket! Na, majd akkor én elmondom, én hogy csinyáttam. (ahogy Győzike mondaná)

A kalapácsoló gépemmel adtam egy alapdomborulatot a lemeznek. (Aztán most meglepődtem, mert azt hittem fényképeztem, de úgy látszik mégsem.) Ha lenne normális szerszámgép, vagy mocsok sok időm, a következő folyamat nem lenne:  A nem létező képen azt láthatjuk, hogy a kiszabott teríték hátsó részbe belevágok vágókoronggal egy IT feliratot, de IT hazament. Nem az idegenek miatt kell a sliccelés, hanem a felesleges anyagot kellett valahova eltüntetnem. Ez a leggyorsabb, és legolcsóbb módszer ilyen veszett domborulatok kialakítására, vagy veszünk javító elemet, de az nem lesz olcsó, és ráadásként nem is érne fel olyan magasra, mint ahogy nekem kellene. A múltkor is 7 centiméternyit kellet beletoldanom a gyári elembe. Szerintem jobb, ha csak egy hegesztés van, bár, akár tenyérnyi darabokból is össze lehet hegeszteni autót.

Ja, mint az egyik volt kollégám. - Most jön a nagy mosógépgyártó, hogy gyémánt dob. Hű de baró! Gyémántból van a dob? Nem, olyan mintás, mint a csiszolt ékkő. Akkor meg miért nem azt írták ki? – Szóval megyünk a kollégához. Forog a betonkeverő. A dobja, mint egy hatalmas csiszolt gyémánt, körülbelül 25 lapból állt. A táskájába csak így fért be a lemez, amit felszabadított a cégénél.

Eredeti bejegyzés: 2012. május 12. 17:49 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.