Ugrás a fő tartalomra

A jedik ereje

Ahogy ma kalapálgattam, megállapítottam, hogy nem árt, ha az ember átlépi gyarlóságának határait. Mi az, hogy egykezesek vagyunk? A mai felgyorsult világunkban az a régi hóbort, hogy csak az egyik kezünket használjuk, már rég idejét múlta. Tessék elővenni a másikat is, nem véletlenül lóg az ott a vállunkból. Az nem jó kifogás, hogy, „de hiszen használom”. Hogy használjuk? Tudunk-e vele szépen írni, rajzolni? Egy kevesen igen, de ez a népesség egészét nézve elhanyagolható kisebbség. Itt vagyunk mi a lakatosok nemzetsége. Ha valakinek kell még egy precíziós kéz, na, azok mi vagyunk. Az autó egyik oldalán tudunk az ügyesebbik kezünkkel kalapálni, a másikon nem. Ha szépen kérjük, akkor sem fog a kaszni úgy fordulni, hogy mindig megfelelően hozzáférjünk. Egy lehetetlenül bevitt rossz kezes kalapácsütés lehet, hogy nagyobb kárt okoz, mint amit kiakartunk simítani. Ráadásként jön a következő kérdés: Tudja-e a bal, hogy mit csinál a jobb? Mondjuk ha az autó külső felén tologatjuk a simító ellendarabot, akkor eltaláljuk-e belülről a kalapáccsal? Ezek ám uraim a nagy kérdések! A jediknek is gyakorolni kellett, pedig az erő bennük volt. Bennünk is megvan az erő, de ha rosszul használjuk, átesünk a sötét oldalra, vagyis még jobban elrontjuk azt, ami van. Úgyhogy elő egy tábla lemezt! Rajzoljunk rá célkereszteket, aztán próbáljuk meg belülről eltalálni! Merészebbek, ezt úgy is játszhatják, hogy egy pokrócot felakasztanak a szárítókötélre, majd egyik oldalra a mutatóujjukat teszik, míg a másik oldalról gombostűvel körbeszurkálják. Ezt csak humornak szántam, pedig ha belegondolok, van, akit megfog egy hasonló orientációs felkészültséget igénylő inggomb felvarrás.

 A motorháztető alsó élének kialakításához semmi csodás képességre nem volt szükség. Méretre vágás, hajtás, domborítás, az L profil ívelése a már ismertetett kalapáccsal nyújtásos módszerrel. A sarkokat egy dög nagy vason sarkatlanítottam.


A hátsó sárvédőre már felkerült a javító elem. Ilyenkor nagyon szeretem nézegetni. Ekkor még reméli az ember, hogy olyan szép egyenletes marad, mint ahogy összeállította. Majd előveszem az ótvar hegesztőt, amit egyszer aláfogok aknázni, és a levegőbe röpítek. Nem baj, a fejlesztés elő van ütemezve, de a mai gazdagsági helyzetben…

Eredeti bejegyzés: 2012. május 08. 19:36 
Labels:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az
3 megjegyzés
Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »