Ugrás a fő tartalomra

A fekete lyuk peremén

Bár több alkalommal láttam már azt a bizonyos lukat, nem igazán tudtam megállapítani, hogy eredetileg, mit gondolt róla a megalkotója. Volt már szerencsém sokat kézbe venni a különböző verziókból, de valami bibi minddel volt. Most eljött a nagy pillanat, ez már tényleg úgy néz ki, hogy megkívánja az ember. Szépen le van tisztázva az egész elem, csak a víz kifolyási helyén van egy kis szűkület, de ez nem nagy gond, kilehet tágítani. Viszont ezen is fura a lyuk. Nálam van a belevaló betét, bele is megy, de beleesik. Ez nem lenne olyan nagy baj, mert van még mögötte más is, ami miatt megáll benne, de ha a két rész szorosan illeszkedik, akkor aminek benne kellene lenni, kilóg mert vastagabb. Ha meg széjjelebb feszítem, akkor meg valamivel ki kell töltenem a rést, mert belefolyik a lé.

Átgondoltam az egészet, és úgy döntöttem, hogy a lyuk peremét benyomom körben, akkor szépen megáll benne aminek kell. Sajnos ehhez a megoldáshoz már egy másik alany kellett, mert a régi nagy lukával már nem nagyon bírtam mit kezdeni.

Jól látható a különbség. A luk mögött van a doblemez. Az előző verziónál csak az tartotta volna meg a torziós rúdrugó szerelő fedelét. Ez az előbbiekben kifejtetteken kívül, még azért nem jó, mert ha valami métely megindul odabent, a fedél melletti, sima lemezélen azonnal meglátszik, de a módosítás által rákerül a fedél, így nyugodtan javítgatható, vagy rugalmas masszával kényelmesen elzárható a külvilágtól.

Addig illesztgettem, míg hosszú lett az egész cucc, így a sárvédő peremet vissza kell kopogtatnom majd még egy kicsit, de már megszoktam, hogy én sem vagyok tévedhetetlen az év mind a 367 napján. (Lehet hőbörögni, vagy nevetni, attól függően, hogy ki mennyire érti ezt a fajta humort)



A képen már végre méreten van, de még csak a durva megmunkáláson van túl.



Eredeti bejegyzés: 2012. május 07. 17:17

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.