Autóépítés

Verseny van, ha nem is ló. Már megint az utolsó pillanat után érkeztek meg az alkatrészek, amik a Tatra viszonylagos befejezéséhez szükségesek. Azért viszonylagos, mert a tulaj is vállalt az apróbb befejező munkákból magára. Mindenesetre jó lenne, ha már keréken lenne jó fékekkel és dübörögne a motor a farában, mert viszik. Nagyon viszik! Gyorsan! Gyorsan kell összerakni! - Hétvégén jövök én is, és nyomatjuk! - így a kolléga. Jöjjön is, mert egymagam nem emelgetem a háznyi ajtókat. Na. A Taxi majdnem kész. Ezt fokozzuk holnap. Sity: feldobom az első futóművet. Suty: jön a hátsó kerekezés, majd az ajtók, tokkal, vonóval. Visszakézből bedobom a motort, aztán beröffentjük, majd berúgunk ha beindul. Egyelőre azt sem tudom a sok tyúkbelet hova kell bekötni, de majd kiderül. Ja! Benzintank sincs benne, de már visszajött a felújítótól. Remélem délre kész leszek mindezzel, mert jegyem van a Bahamákra. Addig is míg ezek a dolgok vártak a sorsukra, elbohóckodtam ilyen motor cuccokkal: ...

Nem! Parasztbarokk. Ha nem tévedek, ez lehetett az eredeti légbefúvó nyílás burkolat, de ha nem, akkor is mindegy, mert ami volt a helyén azt mindennek lehet nevezni, de szépnek nem. Nyilván ez is kissé bukott mondás ebben az esetben, mert se nem elegáns, se nem gyönyörű... tovább nem folytatom, beszéljen a fotó helyettem: Elfelejtettem szólni, hogy rosszullét esetére egy kis vizet (gyengébb gyomrúak sört, páleszt) készítsünk a gép mellé. Remélem még nem késő. Mondhatnám, hogy ez az igazi parasztbarokk, de akkor leszólnám a népi művészet gazdagságot imitáló, cizellált kézműremekeit. Ez inkább a szoc-parasztreál kategóriájába tartozik. Maradt egy pár centi a nyúlólról, nem ment kárba. Még egy vaknak is tetszene... ha jól elvernénk a kezeit, hogy ne tudja tapogatni. Azt sem mondom, hogy az én megoldásom sokkal szebb, de legalább valami igényességet próbáltam meg belevinni, még ha az időnk meg is van  számlálva ebben a sárga veszedelemben. Itt még nem fekete a csavar, ...

Régészeti feltárásokat végeztem az adattároló piramisban. Ez a terület annyiban hasonlít a piramisjátékhoz, hogy itt is minden elveszik. Na, de most, hihetetlen lelet került napvilágra. A réges-régi időkből való múltbéli emlék, abból a történelem előtti korból való, amikor még filmre filmeztem, és nem digitális pacsmag került kinyomtatásra, azaz mégis. Már feltűntek a kezdetleges mobil fényképezőgépek. Én is egy ilyen őskövülettel rendelkeztem, és nem féltem használni. A festményszerű képek mesterséges fénynél még rosszabbak voltak, de mégis megőrizték az emléket, amit most megosztok a nagyvilággal. Mindenki első pillanatra láthatja, ez egy fémhulladék, méghozzá a rosszabbik fajtából, amiért alig adnak pár forintot az átvevők. Ám ha közelebbről megnézzük... akkor sem jobb a helyzet. Kicsit foltoztam, de a szar, az szar. Mi lesz ebből elvtársak? E, dik má! - ahogy tanult faluvégiek mondanák. Hát hol lesz a motor, ha ez meg itten be van falazva? Mi ez a Qua...

Felkerült az i-re a pont. Megkoronáztam a koronázandót. Teljes a pompa. Sokan azt gondolták, ezt már nem lehet fokozni, de én megtettem. Teljesen szerénytelen módon kijelenthetem, ez igen. Kollégám is könnyekkel küszködve hívott fel, amikor észrevette a kész remekművet. Remegő hangon hálálkodott az esztétikai élményért, amivel megajándékoztam. Nem akartam semmi olyat, ami ennyire különleges extázisba hozza azokat akik meglátják, de így sikerült. Nem tehetek róla, néha nagy teher a tehetség. Szinte folyamatosan csöng a telefonom, külföldi galériák érdeklődnek, hogy kiállítanám-e a nagy művet. Még nevet sem adtam neki, és máris teljes a világsiker. Mindenesetre biztonsági őröket kellett állítani az ajtó elé, nehogy elrabolják a valószínűleg hatalmas értéket képviselő tárgyat. Pedig nem is annyira nemes anyagból sikerült megalkotnom a dolgot. Kerestem rózsafagyökeret, de csak két vakond fordult ki a földből. Kerestem platinát, de csak rozsdás vasat leltem. Arany sem volt, csak szarany, íg...

Gondoltam kedvezek annak is, aki nem szeret olvasni, bár azoknak is tartalmazhat újdonságot ez a kisfilm, akik szívesen böngészik a betűket. Eredeti bejegyzés: 2013. augusztus 23. 19:15

Na, nem a Wartburgom nagy foteljeit sírom vissza (NSZK import autó volt), hanem azt a ma már hihetetlen nyugalmat, kényelmet, amivel annak idején a vésnök műhelyben alkottunk. Igen, alkottunk, mert az művészet volt a javából. Ott ismertem meg olyan rutinos szakikat, akik megvalósították a terveket, kézzel foghatóvá tették a ceruzavonalakat, és megtöltötték, vagy inkább megtölthetővé tették az üvegeket tartalommal. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy öblösüveggyárban voltam tanuló, ahol felismerve kézügyességem el akartak téríteni a szakmától. Ha nem is sikerült nekik (szerencsétlenségemre :) ) azért így is hagytam magam után maradandó nyomokat. Az első csavaros aljú Vilmoskörte üvegben is benne volt a kezem, persze nem a körte mellett úszkált, hanem az öntőformáját csiszolgatta. Biztosan sokan nyomtak már el csikket a "hamutartómban" vagy lett bajszuk a kis füles bögrétől az oviban, amikor tejecskét hörpöltek a pöttyöslabdás levonósból, aminek a formáit én illesztetettem. K...

Ma is üdüléssel töltöttem az időt. Szerencsére nem volt már hely a Rába SZOT üdülőben, sem az Elba SZOT üdülőben, csak a Tatra SZOT-ban, azt meg hiába olvassuk egybe, nem jön ki belőle olyan szó, ami arra utalna, hogy kár volt felkelni. Ma már nem volt annyira meleg, mintha melegebb lett volna, így igazán kellemesen múlt az idő. A Petőfi rádió ontotta magából a slágereket. "La la lé, nem vagyok egy répalé". Na... és még Besenyő Pista bácsi volt a hülye a "lila liba gá gá"-val... Fabrikáltam egy zajszigetelést a hiányzó elem helyére az ötvenméteres körzetben fellelhető holmikból. Eredetileg fémelemek szállításánál használják a külső részt. Kemény, és mégis habos, felgyújtani is nehéz. Adta magát a feladatra, meg mást nem találtam. Beszereltem az üvegszálas teknyőket'. Igen hipermodern megoldás, nem hiába, ez az autó nem a Mercedes. Ebből kap levegőt az utastér, alul meg egy csövön kifolyik az esővíz. Nem ám úgy mint sok ócska vackon, hogy magában a ka...

A kollégámmal is sokszor elbeszélünk egymás mellett, sőt olyan is megtörténik, hogy azt gondolja elmondott valamit, én meg nem tudok róla. Persze lehet, hogy tényleg elmorogta, én meg hiába mondom neki, hogy ordítson jó hangosan kend, mert kissé süket vagyok, de nem úgy mint a banya az Indul a bakterház-ban, hanem ténylegiből. Ez egy dolog, a másik meg az, amit a Tátrában fedeztem fel. A bontást nem én végeztem, én csak összerakni akartam. Elektronikai előtanulmányaimban, és a gyakorlatban is azt a logikát szokták követni a szakemberek, hogy ha nem jelölik össze a csatlakozókat, akkor úgy alakítják ki azok formáját, hogy csak a párjukhoz illeszkedjenek. Mivel itt mindent, mindenbe lehet dugni (sőt bele is lehet verni, ha már nagyon ideges az ember) abban a csendes, nyugodt hitben ringatóztam, hogy azok a kis színes címkék a műszereken, a műszerfalon is megtalálhatók. Igen meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez nem így van. Találtam két darab színes szigetelőszalag foszlányt, ami ...

Még mindig a fék renoválásánál (is) tartok. Még most sem tudom konkrétan, hogy mivel pótoljuk a berohadt főfékhengert, és a féknyergek elmállott gumialkatrészeit. Elképzelések vannak, de még semmi kézzelfogható nincs a garázsban (már ami ezeket a dolgokat illeti). Volt aki tuti tippet adott a beszerzésre, de amikor a kollégám megérkezett a megadott címre, kiderült, hogy hat éve bezárt a bót'. Mennyivel kényelmesebb Volkswagenezni. Az anyagbeszerző lóbázza a lábát, simogatja pocakját, és közben mozgósítja a jól ismert forrásokat, aztán csak jönnek a csomagok. Egyik ismerős is vigyorogva mondta, hogy nem érti, miért vállaltunk Tatra 613-ast. - Rám ne nézz! - mondtam neki. - Mer' megvakúsz. Szóval bóklászok a hűvös aknában, rángatom a fém fékcsöveket, azok meg pattognak el könyökben. Aki azt látja lelki szemei előtt, hogy ott állok megfürödve a féklecsóban, az nagyon téved. A csehek lehet, hogy nagyon odatették magukat a dupla csövezéssel, de ez sem hülyebiztos. Az egyik ágban c...

A hétvégére tervezett szabadidős program elmaradt, mert nem maradt szabadidő. Jött a kollégám, hogy Klausnak mindenféleképpen kellene az autó augusztus végére. Én már régen összeraktam volna, de ők találgatnak, hogy lehessen kormányozni, fékezni a járgányt, de még olyan érthetetlen igények is felmerültek, mint a rugózás, és lengéscsillapítás. Hát hogyan lehet így haladni, ha mindenféle amatőr beledumál a dolgomba? Na, mindegy. Úgysem voltam már vagy három éve itthon egy huzamban két napot, a végén még megártott volna. Kicsit azért rossz volt, hogy nem jutottam el a Totalcar találkozóra, de legalább becsomagoltam a műszerfaltetőt. A két fajta bőr nem az én ízlésemet dicséri... A fékrendszert eltüntettem, mert a rombolás az nagyon megy. Kiderült, hogy a fék főhengere is kampeca', a csőrendszer majd egészével egyetemben. Tehát elégedetten dőlhettem volna hátra a hétvégi teljesítményemet illetően, ha nem kapcsolom be a televízió híradóját. Napok óta azzal foglalkoznak, hogy szegé...

Tanonc koromban az a nagyon vicces válasz járt a mikorra legyen kész kérdésre, hogy háromra. Egy, kettő, három. Nálunk sem állhat meg a fejlődés. Én is hallottam már a 3D nyomtatóról, be is üzemeltem egyet. Háromszor mondom, hogy dé, és nyomatom, mint atom. Beszkenneltem volna a ronggyá ment műszerfaltetőt, hogy kibírjam nyomni a három dé után, de mivel ronggyá van menve, gyanús, hogy az új is rongy lenne, ezért leültem a net elé adatot gyűjteni, mint Milla Jovovich az ötödik elemben. Peregtek a képek, meg is maradt valami belőle a fejemben, de a végén összekeveredtem a megvalósíthatóság, és a meglévő tető méretei közt. Én is rétegenként építkeztem, mint az említett korszerű eszköz, csak én rugalmas farostlemezt alkalmaztam. Ezeket rétegeltem egymásra, rugalmas ragasztó segítségével. Egy kis különbséget látok az elkészült, és a képeken látható elem közt, bár amit mértem, ezt adta ki. Még jobban meg kellene dönteni az elejét, de nekem ez is megfelelne, az eredeti sem szebb, rá...

Ilyen finoman cizellált szavak hagyják el néha ajkamat, amikor már az ész érvek nem érnek célt. A kiváltó ok egy olyan alapvető szabály megsértése, amit általában minden KRESZ tesztlap tartalmaz, és amit a rend éber őrei előszeretettel büntetnek, ha nem olyan helyen él az ember mint én, ahol a törvény embere ritka, mint tehénen a gatya. Tehetős ember lévén rendelkezem autókijárattal, amit takarékossági okok miatt behajtásra is használok. Ebből  már mindenki tudhatja, hogy a KRESZ 2012. augusztus 24. napjától érvényes, 41.§. (2) C) rendelkezésével foglalkoznék. Ennek tartalma szerint "az ingatlan tulajdonosának hozzájárulása nélkül tilos megállni, és várakozni, ahol a jármű az út menti ingatlanra való behajtást, illetve kihajtást akadályozza." (dr. Lenkei fogalmazásában) Nem vonnék le messzire menő következtetést az értelmi szintjét illetően annak, aki mégis leparkol a kapumban, hiszen a legutolsó szargalacsintól kezdve a polgármesterig (márpedig attól feljebb már csak ...

Amikor ma futóművet bontottam, eszembe jutott a Tajga, majd az, hogy hogyan a legkönnyebb nyulat fogni: Leguggolsz a barázdában, és utánozod a répa hangját. Gondolom, mindenki értetlenül mered maga elé, hogy miképpen jönnek ezek a dolgok össze. A tajgát még csak-csak összefüggésbe lehet hozni a futóművel, de mit bohóckodnak ott a nyulak? Majd mindjárt elmesélem, és akkor minden tiszta lesz mint a politikusok önéletrajza. Felnőttségem hajnalán, egy túlzott IQ-val rendelkező társasággal töltöttem a délutánjaimat. A gyűlések helye a Tajga fedőnevű teázó volt, ahol érdekesmód csak teát lehetett rendelni, de legalább meleg volt télen, meg nyugi. Mindig csáját (orosz tea) rendeltünk. Még szerencse, hogy nem volt belőle Pi márkájú, mert ha ilyen csáját kértünk volna a pincérnőtől, csúnya félreértések születtek volna. Tehát ezzel a csapattal ötlöttünk ki a nyulas ötlethez hasonlatos, eget, földet rengető újításokat. Például rájöttünk, hogy a gomba nem csak eső után nő. Á, dehogy! Minde...