Bejegyzések

Cinautó

Kép
Igen, jól tetszett olvasni a címet, cinautó és nem sínautó, bár az utóbbiról szívesebben írnék. Amúgy semmi bajom a cines dolgokkal, zsenge koromban is örültem, ha a mozinkban kiszólt a gépész a lyukon, hogy „A jövőhéten cines, cinkronizált, célesvácnú, canadai acció fím lesz”, mert amúgy mindig „kefete-fehér” kópiát vetítettek, de az persze más fajta cin volt, mint az, ami szinte tetőtől talpig beborította az aktuális német beteget. Ez a Mercedes 170S cabriolet is úgy érkezett, ahogy a többi alany is szokott: – Van rajta vagy két napos meló, gyorsan összekéne ütni! – vicceskedett a kolléga, bár talán ő komolyan gondolta, amit mondott. Hát, két nap alatt össze lehet ütni, az már biztos, van több remek kalapácsom is, nagyszerűen összeütök vele bármit, bárkit, ha kell, de abból még nem lesz veteránminősített oldtimer.


Nem mondom, hogy bizalomgerjesztően gurult be a munkánk tárgya, mert ami ömlesztve van, az nem lehet az. Először is, nem hiszek már a mesékben. Nekem mondhatja a „vasorrú b…

A nagy mű

Kép
Mindenki életében van egy pont, amikor úgy érzi elérkezett a csúcsra. Én is úgy érzem innét feljebb már csak a varjak szárnyalnak. Ettől jobban szétszedni autót már csak akkor lehetne, ha ledarálnám. Ráadásul ennek a bontásnak az a különleges pikantériája, hogy ez egy nagyon ritka autó, ami drága is volna, ha volna, de egyelőre úgy néz ki nincs, csak volt. Szokás szerint egy gépkocsira emlékeztető forma érkezett az utánfutón, 

de én már akkor láttam a „cukormáz” mögött a nyüveket. Igazából a mázat sem találhattuk meg fizikai valójában, csak azok fejében élt, akik a halom rozsdára pillantva valami szépet akartak látni. Sajnos az én fejemben a szépségnek még az illúziója is lerombolódott, amikor igazából hozzányúltam a karosszériához. Először a Tatra 87-es kaszninak 87 százalékát ítéltem cserére érettnek

(Nomen est omen – ahogy a művelt francia mondja – vagyis nevében a sorsa) de aztán beláttam, hogy a becslésem igen óvatos volt. Minél tovább bontottam a fémet – helyesebben mondva, ami …

Fut a szekér

Kép
Szorgalmas munkával telnek a napok. A kecskék megfialtak, a fű meg növekedik, mint állat, de ez nem az a poszt, ahol erről be kellene számolnom.

Ellenben a vas sem marad megmunkálatlan.

Ilyeneket sütögetek kettes lemezből, aztán meg beépítem.

Ilyen erősítés lett belőle.

Ilyen erről.

Ebből az irányból sem rosszabb.

Ez pedig a "Pihenő juhász, délidőben" című kép, mert a képeknek szokott ilyen érdekes címük lenni.

Ez a fotográfia pedig már olyan régi, hogy meg is sárgult. Jelen pillanatban már fa elemeket forgácsolok a felépítményhez, ami igen kalandos vállalkozás ebben a szélviharban, mivel odakint porolnék vele, de ott meg tele lett a szemem, és az orrom faporral. Úgyhogy vigyázni kell, hol tüsszentek ,mert a múltkor is kiesett az orromból egy faforgácstömb, és összetörte az üvegasztalt.

2014. április 14. 17:01

A doktor megaszondja

Kép
Nem akarok nagyképűsködni, naná, hogy  nem vagyok doktor, csak egy régi rovatcím jutott eszembe. Ennek ellenére válaszolnék, bár már megtettem, de talán itt az ideje, és helye, hogy bővebb lére engedjem a mondanivalómat, mert talán nem minden világos mindenkinek.

Nos, egyik kedves olvasóm feltett egy kérdést, ami nem volt egyértelmű, vagyis inkább félreértelmezhető volt.

"A földön hegeszted össze. Nyilván megvannak a méretek és átlók mert méred és figyeled őket. De nem jobb lenne egy hegesztőasztalon, ami biztosan vízszintes, derékszögű?"

Hát, most erre mit lehet válaszolni? "Nem volna jobb." Vagy: "Tényleg! Hogy ez nekem nem jutott eszembe!"

Később kiderült, hogy arról szólt a kérdés, hogy miként oldom meg, a méreten tartást, de nekem minden más eszembe jutott először, csak ez nem.

Ha valaki leizzadva cipel egy nagy csomagot az úton, nem biztos, hogy jó néven veszi, ha megkérdezzük tőle, hogy autóval nem volna-e könnyebb. Szerintem az anyázás elkönyvelhe…

Hun' van Susan?

Kép
Kétségbeesve keresik a filmben Susant, én meg kétségbeesve keresem a méretet, síkot, átlót, meg minden ilyen hasonlót, ami mezei ember számára láthatatlan.

Én nem vagyok veszélyben annyira mint a film szereplői, de azért nincs könnyű dolgom. Nehezen férek el. A betonon birkózok a vassal, és azokkal a "felesleges" méretekkel.

Távtartókkal próbálom helyettesíteni a sablont, és egy furmányos feszítővel állítom a dobok dőlését.

Ja, a dobok. Dobok egy-két dobot.

Akinek nincsen görgőző gépe, angol kerék, spanyolcsizma, meg ilyenek, az valahogy így hidalja át a problémát. Valahova el kell tenni a felesleges lemezt, mert a belső ív 2 centiméterrel kevesebb egy fél méteren, mint a külső. Egyenletes gyűrés, nyújtás, zömítés, megvalósíthatatlan otthoni körülmények közt, így ezt a verziót érdemes követni. Nem árt számolni egy kicsit, így nem kell kétszer vágni, de természetesen próbálkozni is lehet, az a biztos, mint ahogy majd ki is térek a buktatóra.

Ha fa sablont készítünk, akkor egy…