Bejegyzések

Szalad a szalag

Kép
Nemrég írtam egy bizonyos „cinautóról”, vagyis egy 1950-es Mercedes 170S cabrio típusú gépjárműről, mely körül olyan vihar kerekedett, ami nem vizet hord magával, hanem… szóval mást kavar. Történt ugyanis, hogy érkezett egy messziről jött úr. Azt állította magáról, hogy ő egy szakértő és mivel messziről jött, nyugodtan mondhatott bármit. Udvariaskodás helyett, rögtön kért egy mérőszalagot, mert mérni akart. Nem értettem mit akar mérni, és minek, de adtam neki egy 250 forintos minőségi terméket (ilyenért nem kár, ha véletlenül zsebre teszi, de azért rajta tartottam a szemem) bár azt gondoltam, hogy „Nagy szakértő lehetsz te komám, ha még szalagot is nekem kell adni.”. Elkezdte méregetni a Mercedes pár perce feldobott elejét, én meg táguló szemekkel néztem mit csinál. Nagy szerencséje volt, hogy tudta magát min produkálni, mert, ha egy kicsivel előbb jön, akkor nem tudom mit mér, hiszen az autó orra lebontva hevert a földön, de én így sem láttam sok értelmét a műveletnek az elnagyoltan …

Női meló

Kép
Amikor valaki egy járműrestaurátorról beszél, az emberek egy részének lelki szeme előtt egy magas, napsütéstől bronzos bőrű férfi jelenik meg, aki félmeztelen, izmos testtel áll a kavargó rozsdafelhőben és olvadt fémet hányó szerszámmal nyüstöli a nyüszítő lemezt. Nos, ők nyilván ismernek engem, de akik nem részesülnek ebben a szerencsében, azok is valamilyen férfiféleséget képzelnek maguk elé és nem egy nőt. Ez azért van, mert az általános nézet szerint az autók talpra állítása kimerül a hegesztésben, motorok durrogtatásában, (sörözésben) meg egyéb ilyen macsó játékokban. A varrás valahogy nem illik ebbe a képbe, pedig igen furcsán nézne ki egy átlagos autó varrott kárpit nélkül. Na, és kik ülnek a varrógép mögött?... Sajnos, én több férfi kárpitost ismerek, mint hölgyet, de ez senkinek ne szegje kedvét, ha valami szebbet képzelt.
Évente egyszer-kétszer kényszer(kárpitos)munkára kerülök. Ennek több oka van: Vagy nincs szabad kapacitása a kárpitosmesternek, vagy nincs mester. Persze l…

Cinautó

Kép
Igen, jól tetszett olvasni a címet, cinautó és nem sínautó, bár az utóbbiról szívesebben írnék. Amúgy semmi bajom a cines dolgokkal, zsenge koromban is örültem, ha a mozinkban kiszólt a gépész a lyukon, hogy „A jövőhéten cines, cinkronizált, célesvácnú, canadai acció fím lesz”, mert amúgy mindig „kefete-fehér” kópiát vetítettek, de az persze más fajta cin volt, mint az, ami szinte tetőtől talpig beborította az aktuális német beteget. Ez a Mercedes 170S cabriolet is úgy érkezett, ahogy a többi alany is szokott: – Van rajta vagy két napos meló, gyorsan összekéne ütni! – vicceskedett a kolléga, bár talán ő komolyan gondolta, amit mondott. Hát, két nap alatt össze lehet ütni, az már biztos, van több remek kalapácsom is, nagyszerűen összeütök vele bármit, bárkit, ha kell, de abból még nem lesz veteránminősített oldtimer.


Nem mondom, hogy bizalomgerjesztően gurult be a munkánk tárgya, mert ami ömlesztve van, az nem lehet az. Először is, nem hiszek már a mesékben. Nekem mondhatja a „vasorrú b…

A nagy mű

Kép
Mindenki életében van egy pont, amikor úgy érzi elérkezett a csúcsra. Én is úgy érzem innét feljebb már csak a varjak szárnyalnak. Ettől jobban szétszedni autót már csak akkor lehetne, ha ledarálnám. Ráadásul ennek a bontásnak az a különleges pikantériája, hogy ez egy nagyon ritka autó, ami drága is volna, ha volna, de egyelőre úgy néz ki nincs, csak volt. Szokás szerint egy gépkocsira emlékeztető forma érkezett az utánfutón, 

de én már akkor láttam a „cukormáz” mögött a nyüveket. Igazából a mázat sem találhattuk meg fizikai valójában, csak azok fejében élt, akik a halom rozsdára pillantva valami szépet akartak látni. Sajnos az én fejemben a szépségnek még az illúziója is lerombolódott, amikor igazából hozzányúltam a karosszériához. Először a Tatra 87-es kaszninak 87 százalékát ítéltem cserére érettnek

(Nomen est omen – ahogy a művelt francia mondja – vagyis nevében a sorsa) de aztán beláttam, hogy a becslésem igen óvatos volt. Minél tovább bontottam a fémet – helyesebben mondva, ami …

Fut a szekér

Kép
Szorgalmas munkával telnek a napok. A kecskék megfialtak, a fű meg növekedik, mint állat, de ez nem az a poszt, ahol erről be kellene számolnom.

Ellenben a vas sem marad megmunkálatlan.

Ilyeneket sütögetek kettes lemezből, aztán meg beépítem.

Ilyen erősítés lett belőle.

Ilyen erről.

Ebből az irányból sem rosszabb.

Ez pedig a "Pihenő juhász, délidőben" című kép, mert a képeknek szokott ilyen érdekes címük lenni.

Ez a fotográfia pedig már olyan régi, hogy meg is sárgult. Jelen pillanatban már fa elemeket forgácsolok a felépítményhez, ami igen kalandos vállalkozás ebben a szélviharban, mivel odakint porolnék vele, de ott meg tele lett a szemem, és az orrom faporral. Úgyhogy vigyázni kell, hol tüsszentek ,mert a múltkor is kiesett az orromból egy faforgácstömb, és összetörte az üvegasztalt.

2014. április 14. 17:01