Autóépítés

Halad a holland Karmann alváza. Annyira, hogy már ki is haladt az ajtón. Azért még előtte adott egy sor gondolatra okot. Például, hogy ez az üléssín miért olyan görbe, mint egy ázott kifli. Ha én mondom, el lehet hinni, sokkal jobban csúszik az ülés egy egyenes elemen. (A régi fényképezőgépemmel talán le is bírtam volna fotózni, de ez a mostani kicsit akaratos, vagy nekem nincs hozzá türelmem, hogy egy fél órát állítgassam) Ezt a sínt vissza is kellett bontanom, mert öt centiméterrel el volt hegesztve. Így viszont jól megfigyelhető a padlólemez autentikus rozsdája, ami már felújítás után keletkezett a mostoha tárolási körülmények miatt. A sínt már én dukkóztam cinkvel'. Very well. De nem ez itt a lényeg súlyossága, kérem szépen! Felteszek egy kérdést, melyre eléggé megindokolható választ nem leltem: Ha lebont valaki egy elemet kissé meggyepálva, akkor miért az ép elemet üti hozzá beépítéskor? Nem volna egyszerűbb kiegyengetni azt a nyomorult bontott alkatrészt? Lehet, hog

Csak egy barchetta 1938-ból, de lehet nem. Ha ránézünk erre a régi szerkezetre, azt is gondolhatnánk, hogy valami nagy műhelyből került ki, de ez nem fedi a valóságot. Ezt az autót Mauro Menzogna tervezte a második világégés előtt. Menzogna egy kellemes kis olasz faluban volt postás. Rajzolni nagyon tudott, de dolgozni nem szeretett, így a megvalósításhoz Toto Bugia, az unokaöccse fogott hozzá. Toto eleinte kutyául belekeveredett az autóépítésbe, de nővére Dorothy biztatta, hogy keresse fel bizalommal a városban a Bádogember becenevű lakatosmestert, az biztosan segít majd neki. Hamarosan már a városi műhelyben folytak a munkálatok, amibe a későbbiek folyamán bekapcsolódott a szomszéd gazdálkodó, Guseppe Spaventapasseri és még egy személy, Cacasotto Leone, aki csak a kávét főzte, mert félt a komolyabb kihívásoktól. A kész termék láttán senki nem mondaná meg, hogy ilyen válogatott társaság készítette ezt a gépjárművet. Sajnos mire elkészültek a remekművel, baljós fellegek t

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Bármiben is gyönyörködünk, annak szépsége apró részletekből áll össze, ezért lakozik ott a mondásbéli ördög. Nincs ez másképp a gépkocsiknál sem, itt is minden alkotórész helyzete hozzátesz valamit az összképhez. Nem kell mindjárt négyzetméternyi lemezfelületekben gondolkodni. Gondoljunk valami egészen kicsire, olyan babányira! Mondjuk, az ütközőn található baba fedőnevű egységre. A karosszéria fényezése előtt mindent össze kell próbálni mindennel, így a sorból a lökhárító sem maradhat ki. Sőt, kiemelt figyelmet érdemel, hiszen remekül megmutatja, ha a sárvédők ívei nem passzolnak az alsó részen. Persze rendesen ki kell pofozni magukat a lökösöket is, mielőtt megkapják új, rozsdamentes köntösüket, mert olyanok a kész autón, mint egy szép nőn a nyakék. Emiatt fordítottam kiemelt figyelmet a lökhárító darabjainak állapotfelmérésére, így rögtön kiderült, hogy az alkatrészbeszerző nem foglalkozott a holmik jelöléseivel. Ugyanis nem mindegy, hogy ezek a tárgyak hol helyezke

Sok érdekes dolgot láttam a Tátrázásom során, de ez már annyira abszurd volt, hogy a megütközésen kívül szórakoztatott is. Képzeljük el azt az egyszerű helyzetet, hogy egy meredek úton parkolni szeretnénk. Kinyomott kuplungnál szépen rátaposunk a fékre, felhúzzuk a kéziféket is, és levennénk a gyújtást, hogy a sebességben hagyott váltón keresztül a nyugalomba kerülő motor is ékeljen valamennyit a gépjármű kerekein. Ám ekkor fura dolog történik: hiába a slusszkulcs elfordítása, a motor forog tovább, mint részeg gyerekkel az ágy. Hámá mé má? - teszi fel Dezső is a kérdést, pedig őt a sör árán kívül más nem nagyon érdekel, esetleg még valami tömény ital. Nos, érdekes volt, hogy gyújtás alatt a kézifék felhúzásakor világítanak a féklámpák és a fékvisszajelző izzó, viszont amikor pedállal fékezünk, akkor meg a fékvisszajelző is pislákol, legyen az indítókulcs bármilyen állásban. Azt gondolom, a széria autókban egyik megoldás sem megszokott, de hátrányai mindkettőnek vannak. A hosszú k

Kisgyermek koromban amikor megtudtam, hogy a bátyámék moziba mennek, szaladtam utánuk lengő klott gatyában, levágott orrú tornacipőben a poros úton, hátha olyan film lesz amire én is bemehetnék, de az ritka volt. Mindig krimit vetítettek. Az egyik címe (bátyámék szerint) a Véres lábnyomok a levegőben, a másik meg a Vak asszony visszanéz. Amikor a "Vihar a biliben" című filmet adták, akkor lett gyanús, hogy átvernek. Mindenesetre a vakos film jutott eszembe, amikor ma közelebbről megszemléltem a küszöbborításokat. Még ha kissé homályosan látunk is, akkor is feltűnő az egy centiméter hosszbéli különbség. A másik oldal is nem kissé fura. Egy vak sem nézte volna el ennyire, nem tudom miképpen fogom összefaragni, de muszáj lesz. Valahogy így néz ki a Tatra, majd ha kész lesz, csak még pár kiló krómot rá kell dobni. Ez nem is annyira igaz, hiszen az ablak alatti sín alapanyaga vas. Éppen most krómozzák, mert ráfért egy kis csinosítás. Egy kép azoknak is, akik szem