Ugrás a fő tartalomra

CSAK EGY BARCHETTA 1938-BÓL

Csak egy barchetta 1938-ból, de lehet nem.

Ha ránézünk erre a régi szerkezetre, azt is gondolhatnánk, hogy valami nagy műhelyből került ki, de ez nem fedi a valóságot. Ezt az autót Mauro Menzogna tervezte a második világégés előtt. Menzogna egy kellemes kis olasz faluban volt postás. Rajzolni nagyon tudott, de dolgozni nem szeretett, így a megvalósításhoz Toto Bugia, az unokaöccse fogott hozzá. Toto eleinte kutyául belekeveredett az autóépítésbe, de nővére Dorothy biztatta, hogy keresse fel bizalommal a városban a Bádogember becenevű lakatosmestert, az biztosan segít majd neki. Hamarosan már a városi műhelyben folytak a munkálatok, amibe a későbbiek folyamán bekapcsolódott a szomszéd gazdálkodó, Guseppe Spaventapasseri és még egy személy, Cacasotto Leone, aki csak a kávét főzte, mert félt a komolyabb kihívásoktól.

A kész termék láttán senki nem mondaná meg, hogy ilyen válogatott társaság készítette ezt a gépjárművet.

Sajnos mire elkészültek a remekművel, baljós fellegek tornyosultak Európa ege felett.

Félve alkotásuk megsemmisülésétől, az éjszaka leple alatt a kocsit egy  barlangban rejtették el. A háború után hiába keresték a barlangot, a táj nagyon megváltozott így nem lelték a rejteket. Gondolták,  az a baj, hogy nappal keresik, pedig éjjel dugták el, ezért visszamentek sötétben is, de akkor meg pláne nem találtak semmit, még a haza vezető utat sem, pedig sárga téglával volt kirakva. 
Aztán egy nap, valaki fellelte a nulla kilométert futott csodát. Kicsit leporolta és most majd százmillió forintnak megfelelő pénzért kínálja eladásra ezt az egyedi gépjárművet. 

Aki megszeretné vásárolni, igyekezzen, mert hatalmas az érdeklődés, állítólag tömegverekedés is volt már miatta.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.