Bármiben is
gyönyörködünk, annak szépsége apró részletekből áll össze, ezért lakozik ott a
mondásbéli ördög. Nincs ez másképp a gépkocsiknál sem, itt is minden alkotórész
helyzete hozzátesz valamit az összképhez. Nem kell mindjárt négyzetméternyi
lemezfelületekben gondolkodni. Gondoljunk valami egészen kicsire, olyan
babányira! Mondjuk, az ütközőn található baba fedőnevű egységre.
A karosszéria
fényezése előtt mindent össze kell próbálni mindennel, így a sorból a lökhárító
sem maradhat ki. Sőt, kiemelt figyelmet érdemel, hiszen remekül megmutatja, ha
a sárvédők ívei nem passzolnak az alsó részen. Persze rendesen ki kell pofozni magukat
a lökösöket is, mielőtt megkapják új, rozsdamentes köntösüket, mert olyanok a
kész autón, mint egy szép nőn a nyakék. Emiatt fordítottam kiemelt figyelmet a lökhárító
darabjainak állapotfelmérésére, így rögtön kiderült, hogy az alkatrészbeszerző
nem foglalkozott a holmik jelöléseivel.
Ugyanis nem mindegy, hogy ezek a
tárgyak hol helyezkednek el az autó irányát tekintve, ezért német szavak
rövidítéseivel azonosították az összetartozó baba párokat, amik a mi esetünkben
páratlanul árválkodtak.
– Nem baj, hogy
a babáknak párban kellene lenniük, mert nem egyformák? – kérdeztem a fickót.
– Szerintem
egyformák. – válaszolta tömören.
Én élvezem az
épületes vitákat. A marxista egyetemen is azt tanították (vagy Szabó Géza bácsi
mondta az öntvénygyárban, már nem emlékszem pontosan, de egyetemre nem jártam,
az biztos) hogy a vita fejleszti az elmét, ezért belementem a verbális
ütközetbe. Egy nyúlfarknyi gondolkodás után, én is frappánsan alátámasztott
érveléssel vágtam vissza.
– Szerintem meg
nem.
Ha valamiféle
betyárregényben lennénk, azt írnám, hogy Gubás Jóska olyan nagy alapossággal
tömte meg pipáját, mintha az élete függene tőle, hogy jól szeleljen, de csak
időt akart nyerni, mielőtt válaszolt volna a szemöldökét morcosan ráncoló Rőzse
Sándor kérdésére.
– Az
alkatrészkatalógusban is csak egyfajtát lehet rendelni. – bökte ki végül Jóska,
akarom mondani az anyagbeszerző.
– Ha! – kiáltott
fel Sándor, vagyis én. – Persze! Ami nyomtatva van, az szentírás…
– De ez hivatalos
alkatrészkatalógus. – kötötte az ebet továbbra is a karóhoz emberünk, pedig
amúgy macskát tart, vagy őt tartja egy macska, nézőpont kérdése.
– Én meg tudom,
hogy a hátsó nem olyan, mint az első, mivel a hátsó ütköző felülnézetben kis
ívű, az első meg – enyhe túlzással –, majdnem V betűt formáz,
tehát nem lehet
ugyanolyan elől, mint hátul. – jelentettem ki, mire „Gubás Jóska” zavartan
keresgélt a tarsolyában valami kifogást, de mivel nem talált, magához ragadta
fokosát, és sürgős rabolhatnékra hivatkozva eliramodott.
Én sem úgy
kezdtem az életem, hogy kezet fogtam a születésemet levezető orvossal, majd
felvettem a munkásruhám, és a műhelyben bekötött szemmel, hibátlanul
összeraktam egy Karmann-t. A kezdetekkor én is megtévedtem, és lemásoltam az
előző mester hibáját, mert nem tudtam, hogy ahova Ő sarkot hajlított, ott
eredetileg ív van. Sőt, felraktam fordítva az ütközőbabákat is, mint Ő, de – és
itt van a titok nyitja –, látok, nem csak nézek ki a fejemből. Így jöttem rá,
hogy a babáknak van olyan vonaluk, amiknek meg kell egyezni az autó
hossztengelyével.
Az ominózus alkatrészek
különbsége ráadásul mérhető is. Öt milliméterrel nagyobb az első kivágása, mint
a hátsóé.
A félcenti, az márpedig fél centi, bár van ország, ahol más mértékkel
nevezik néven, de akkor is annyi. Ezért furcsa az, ha egy kereskedő
univerzálisként forgalmazza a babucit. Na, most vagy nem tudja az illető, hogy márpedig
nem az, vagy szemtelen, és ez utóbbi esetben, nem ő volna az első boltos, aki
kifogásolható-, vagy egyenesen életveszélyes minőségű árut tesz a pultra.
Persze lehet, hogy bizonyos gazdasági szempontokat figyelembe véve, tényleg
univerzálist gyártanak, amit úgy értek el, hogy az öt milliméter különbséget
elosztották. Egyikből kivettek 2.5 millimétert, a másikhoz meg hozzáadtak, így
mindenhol kicsit csálén áll, de sehol sem égbekiáltóan ronda.
– Úgysem nézi azt
senki. – mondhatják, de engem akkor is zavar, ha úgy áll egy lökhárító, mint a
péklapáttal szájon vágott huszártiszt bajusza.
Aki nem akar
rozsdás, horpadt holmikkal bohóckodni, annak még azt sem tudom jó szívvel ajánlani,
hogy rendeljen komplett lökhárítógarnitúrát, mert ebben az esetben is
találkozhat furcsaságokkal. Például a Vietnámi barátaink nem ismerik a
mérőszalagot. Valószínűleg madzaggal mérnek, abból is a rojtosabbik fajtával.
Ezt abból gondolom, hogy egy centiméterrel szélesebb volt a jobb oldali
ütközőrész, mint a bal, és ez a kisebbik baj. Ugyanis az egész olyan
mérhetetlenül (vagy méretlenül) csálén állt, hogy sírva fakadtam, amikor
ránéztem, de még könnyes szemmel is szebbet kalapáltam magamnak lemezből,
bár
azt még krómozni kellett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése