Kisgyermek koromban amikor megtudtam, hogy a bátyámék moziba mennek, szaladtam utánuk lengő klott gatyában, levágott orrú tornacipőben a poros úton, hátha olyan film lesz amire én is bemehetnék, de az ritka volt. Mindig krimit vetítettek. Az egyik címe (bátyámék szerint) a Véres lábnyomok a levegőben, a másik meg a Vak asszony visszanéz. Amikor a "Vihar a biliben" című filmet adták, akkor lett gyanús, hogy átvernek.
Mindenesetre a vakos film jutott eszembe, amikor ma közelebbről megszemléltem a küszöbborításokat.
Még ha kissé homályosan látunk is, akkor is feltűnő az egy centiméter hosszbéli különbség.
A másik oldal is nem kissé fura. Egy vak sem nézte volna el ennyire, nem tudom miképpen fogom összefaragni, de muszáj lesz.
Valahogy így néz ki a Tatra, majd ha kész lesz, csak még pár kiló krómot rá kell dobni. Ez nem is annyira igaz, hiszen az ablak alatti sín alapanyaga vas. Éppen most krómozzák, mert ráfért egy kis csinosítás.
Egy kép azoknak is, akik szemből szeretik, na meg a Google képkeresési találatok csak 80 százalékát adják a képeim, és ez tarthatatlan állapot. (Ja, meg nem hiányozhat a nyugágy, amiben én még senkit nem láttam feküdni, de mindig ott van. Gondolom azért rakták ki a háziak, hogy orra bukjon benne a betörő.)
Ez a kép pedig azoknak szól, akik nem láttak még "körbevasalt" ajtót. Jó nagy csavarokkal kellett felfogatni, mert már akkora lyukak vannak a fémen, mint a költségvetésen.
A kaotikus kárpitozás erősen rombolja az összkép élvezhetőségét. Mert ugye ez úgy kezdődött, hogy nem volt műszerfalfedő.Legyártottam, és kaptam egy pár kilométer műbőrt, hogy majd az egész műszerfal át lesz húzva, a középső konzolokkal együtt. Aztán várjak, mert majd lesz másik műszerfal... vártam... vártam. Nem lesz, majd egyszer, de addig is csináljak valamit, ami gyors, olcsó, és fekete lesz tőle a fal, mert ugye fekete lesz minden. Csináltam: festék. Jó cucc, csak akkor jön le, ha szétrúgod magát a műanyagot is.
Telt múlt az idő. Kiderült, hogy egyelőre a régi ajtókárpit, ülés megy vissza, annak ellenére, hogy ez már eleve két fajta szürkét jelent. Az ülések kárpitozása sem üti meg az elvárt színvonalat, de majd a gazda otthon lerendezi. (állítólag) "Ő dóga".
Kormányítani' már lehet. Motor is lesz benne hamarosan. Egyelőre a fékekkel szórakoztam. Nagyjából feltöltöttem fékfolyadékkal a rendszert. Azért nem rendesen, mert ez két emberes lesz. Valaki nyomja a féket, míg a másik megengedi a levegőztetőt, majd gyorsan visszazárja. Miért? Mert úgy lötyög a levegőztető csavar a helyén, hogy a menet mellett előbb folyik az anyag, mint a csövön.
Ez legalább olyan nagy probléma, mint az, hogy miképpen szellentsen az ember, ha be akar fosni, csak illatosabb.
Eredeti bejegyzés: 2013. szeptember 11. 20:12
Mindenesetre a vakos film jutott eszembe, amikor ma közelebbről megszemléltem a küszöbborításokat.
Még ha kissé homályosan látunk is, akkor is feltűnő az egy centiméter hosszbéli különbség.
A másik oldal is nem kissé fura. Egy vak sem nézte volna el ennyire, nem tudom miképpen fogom összefaragni, de muszáj lesz.
Valahogy így néz ki a Tatra, majd ha kész lesz, csak még pár kiló krómot rá kell dobni. Ez nem is annyira igaz, hiszen az ablak alatti sín alapanyaga vas. Éppen most krómozzák, mert ráfért egy kis csinosítás.
Egy kép azoknak is, akik szemből szeretik, na meg a Google képkeresési találatok csak 80 százalékát adják a képeim, és ez tarthatatlan állapot. (Ja, meg nem hiányozhat a nyugágy, amiben én még senkit nem láttam feküdni, de mindig ott van. Gondolom azért rakták ki a háziak, hogy orra bukjon benne a betörő.)
Ez a kép pedig azoknak szól, akik nem láttak még "körbevasalt" ajtót. Jó nagy csavarokkal kellett felfogatni, mert már akkora lyukak vannak a fémen, mint a költségvetésen.
A kaotikus kárpitozás erősen rombolja az összkép élvezhetőségét. Mert ugye ez úgy kezdődött, hogy nem volt műszerfalfedő.Legyártottam, és kaptam egy pár kilométer műbőrt, hogy majd az egész műszerfal át lesz húzva, a középső konzolokkal együtt. Aztán várjak, mert majd lesz másik műszerfal... vártam... vártam. Nem lesz, majd egyszer, de addig is csináljak valamit, ami gyors, olcsó, és fekete lesz tőle a fal, mert ugye fekete lesz minden. Csináltam: festék. Jó cucc, csak akkor jön le, ha szétrúgod magát a műanyagot is.
Telt múlt az idő. Kiderült, hogy egyelőre a régi ajtókárpit, ülés megy vissza, annak ellenére, hogy ez már eleve két fajta szürkét jelent. Az ülések kárpitozása sem üti meg az elvárt színvonalat, de majd a gazda otthon lerendezi. (állítólag) "Ő dóga".
Kormányítani' már lehet. Motor is lesz benne hamarosan. Egyelőre a fékekkel szórakoztam. Nagyjából feltöltöttem fékfolyadékkal a rendszert. Azért nem rendesen, mert ez két emberes lesz. Valaki nyomja a féket, míg a másik megengedi a levegőztetőt, majd gyorsan visszazárja. Miért? Mert úgy lötyög a levegőztető csavar a helyén, hogy a menet mellett előbb folyik az anyag, mint a csövön.
Ez legalább olyan nagy probléma, mint az, hogy miképpen szellentsen az ember, ha be akar fosni, csak illatosabb.
Eredeti bejegyzés: 2013. szeptember 11. 20:12
Megjegyzések
Megjegyzés küldése