Ugrás a fő tartalomra

Vak asszony a moziban

Kisgyermek koromban amikor megtudtam, hogy a bátyámék moziba mennek, szaladtam utánuk lengő klott gatyában, levágott orrú tornacipőben a poros úton, hátha olyan film lesz amire én is bemehetnék, de az ritka volt. Mindig krimit vetítettek. Az egyik címe (bátyámék szerint) a Véres lábnyomok a levegőben, a másik meg a Vak asszony visszanéz. Amikor a "Vihar a biliben" című filmet adták, akkor lett gyanús, hogy átvernek.

Mindenesetre a vakos film jutott eszembe, amikor ma közelebbről megszemléltem a küszöbborításokat.

Még ha kissé homályosan látunk is, akkor is feltűnő az egy centiméter hosszbéli különbség.

A másik oldal is nem kissé fura. Egy vak sem nézte volna el ennyire, nem tudom miképpen fogom összefaragni, de muszáj lesz.

Valahogy így néz ki a Tatra, majd ha kész lesz, csak még pár kiló krómot rá kell dobni. Ez nem is annyira igaz, hiszen az ablak alatti sín alapanyaga vas. Éppen most krómozzák, mert ráfért egy kis csinosítás.

Egy kép azoknak is, akik szemből szeretik, na meg a Google képkeresési találatok csak 80 százalékát adják a képeim, és ez tarthatatlan állapot. (Ja, meg nem hiányozhat a nyugágy, amiben én még senkit nem láttam feküdni, de mindig ott van. Gondolom azért rakták ki a háziak, hogy orra bukjon benne a betörő.)

Ez a kép pedig azoknak szól, akik nem láttak még "körbevasalt" ajtót. Jó nagy csavarokkal kellett felfogatni, mert már akkora lyukak vannak a fémen, mint a költségvetésen.

A kaotikus kárpitozás erősen rombolja az összkép élvezhetőségét. Mert ugye ez úgy kezdődött, hogy nem volt műszerfalfedő.Legyártottam, és kaptam egy pár kilométer műbőrt, hogy majd az egész műszerfal át lesz húzva, a középső konzolokkal együtt. Aztán várjak, mert majd lesz másik műszerfal... vártam... vártam. Nem lesz, majd egyszer, de addig is csináljak valamit, ami gyors, olcsó, és fekete lesz tőle a fal, mert ugye fekete lesz minden.  Csináltam: festék. Jó cucc, csak akkor jön le, ha szétrúgod magát a műanyagot is.

Telt múlt az idő. Kiderült, hogy egyelőre a régi ajtókárpit, ülés megy vissza, annak ellenére, hogy ez már eleve két fajta szürkét jelent. Az ülések kárpitozása sem üti meg az elvárt színvonalat, de majd a gazda otthon lerendezi. (állítólag) "Ő dóga".

Kormányítani' már lehet. Motor is lesz benne hamarosan. Egyelőre a fékekkel szórakoztam. Nagyjából feltöltöttem fékfolyadékkal a rendszert. Azért nem rendesen, mert ez két emberes lesz. Valaki nyomja a féket, míg a másik megengedi a levegőztetőt, majd gyorsan visszazárja. Miért? Mert úgy lötyög a levegőztető csavar a helyén, hogy a menet mellett előbb folyik az anyag, mint a csövön.

Ez legalább olyan nagy probléma,  mint az, hogy miképpen szellentsen az ember, ha be akar fosni, csak illatosabb.

Eredeti bejegyzés: 2013. szeptember 11. 20:12

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.