Ugrás a fő tartalomra

A hálózat behálóz

Sok érdekes dolgot láttam a Tátrázásom során, de ez már annyira abszurd volt, hogy a megütközésen kívül szórakoztatott is.

Képzeljük el azt az egyszerű helyzetet, hogy egy meredek úton parkolni szeretnénk. Kinyomott kuplungnál szépen rátaposunk a fékre, felhúzzuk a kéziféket is, és levennénk a gyújtást, hogy a sebességben hagyott váltón keresztül a nyugalomba kerülő motor is ékeljen valamennyit a gépjármű kerekein. Ám ekkor fura dolog történik: hiába a slusszkulcs elfordítása, a motor forog tovább, mint részeg gyerekkel az ágy.

Hámá mé má? - teszi fel Dezső is a kérdést, pedig őt a sör árán kívül más nem nagyon érdekel, esetleg még valami tömény ital.

Nos, érdekes volt, hogy gyújtás alatt a kézifék felhúzásakor világítanak a féklámpák és a fékvisszajelző izzó, viszont amikor pedállal fékezünk, akkor meg a fékvisszajelző is pislákol, legyen az indítókulcs bármilyen állásban. Azt gondolom, a széria autókban egyik megoldás sem megszokott, de hátrányai mindkettőnek vannak. A hosszú kézifékes megállás kisüti a lámpaburát, és a mögöttünk álló szemét, míg sötétben a jelentős fénnyel villódzó visszajelző, a sofőrnél okoz epilepsziás rohamot.

Nekem is volt az autómban hasonló "varázsszem". Az egy relén keresztül a féklámpa izzó kiégését jelezte. Lehet, hogy ez ebben az esetben is így van, hiszen van a műszerfalban egy azonosítatlan funkciójú indexreléhez hasonlatos szerkezet, amivel eddig nem foglalkoztam, mert van elég azonos színű vezeték ami a működéshez feltétlenül szükségeltetett. De nem is ezen szerkentyű funkciója itt a nagy kérdés,  hanem az előzményekben vázolt visszagyújtási tényállás.

A kézifék, és a lábfék is direkt áramot kap a közös biztosítékáról, de a kézifék áramát a kapcsolója után megszakítják a gyújtáskapcsolóval, hogy ne világítson a visszajelző folyamatosan, ha fent van a kar. Lehet, itt van a kutya lényege eltemetve. Ugyanis nem az eredeti kapcsolóegység van beépítve, és előfordulhat, hogy valami érintkező nem különálló ott, ahol annak kellene lenni. Vagyis a visszajelzőnél találkozó két elektromos ág visszacsatolja az áramot, hiszen az nem csak egy irányba folyik.

Hű... na, hogyan is magyarázzam? Ha egy külön kapcsolóval kapcsolnám le az áramát a kéziféknek, akkor nem lenne gond, de így a gyújtáskapcsolón keresztül más ágaknak is ad áramot.

Tehát a vörös körben, ami a fekete körön van (gyújtás kapcs.) vagy környékén van a bibi, legalábbis szerintem. Ha nincs zárva a kézifék kapcsolója, nem jut vissza az áram. Csak így lehet bekötve, bár így teljesen értelmetlen a kézifék biztosítása. Szóval nagy gebasz ez.

Na most: vagy ezer óra gubancolás, lehetetlen helyeken matatás, "hogy is van ez?", vagy egy nyisszantás a pedálnál, és nincs visszajelzés, nincs nem leálló motor. Tessék választani, ki mit tenne!

Eredeti bejegyzés: 2013. október 11. 21:50

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.