Ugrás a fő tartalomra

Mi a hézag kis pofám?

Elöljáróban megjegyezném, hogy én még  nem láttam valós, jól használható motorszerelő kézikönyvet Bogármotorhoz.

Van két általános szerelési kiadványunk. Egyik magyar, a másik "amerikai" nyelven íródott, de mind a kettőnél vannak értelmezési problémáim. A magyar jól észrevehetően más nyelvről lett fordítva, és sajnos a fordító szépirodalommal foglalkozhat főállásban, mert néha hatalmas technikai zagyvaságokat hord össze, de azt legalább művészeti alapossággal. A múltkor egy jó darabig nem jöttem rá, hogy a három néven megnevezett alkatrész egyet jelent.

Persze az angolos könyv sem tökéletes. Teljes átfogó kritikát nem tudok gyakorolni felette, mert angolosan én távozni tudok nagyon, meg fajanszon trónolni. Viszont a képeket nagyon szeretem benne, sokig tudom nézegetni csörgővel a kezemben, miközben papit nyammogok. Ezért nem csoda, ha rögtön feltűnik, hogy "az így szereljük be" képen fordítva van a váltókarvezető lemez. Mit össze köpdöshet aki úgy teszi be. A fejre állított képet viszont nehezen ismertem fel, de annál nagyobb volt az örömem a felfedezéskor.

Pontos szerelési utasításokat sem lehet várni minden alkalommal. "Szereljük be a tömítőtárcsát!" Hiába magyar a szöveg, tele vagyok kérdéssel: Milyen tárcsát? Egyáltalán hova?

Az amerikai kiadvány sokkal jobban meg van támogatva ugyanezen alkatrésznél: "Szereljük be típustól függően a papír, vagy fém tárcsát", és van hozzá kép. Már csak azt nem tudja az ember, hogy melyik típushoz mit.

Ekkor kell gondolkodni, méregetni, és rájönni arra, hogy miképpen lett megtervezve az adott alkatrész.

Még a gyakorlott mesteren is kifogott a különböző évjáratú (?) lendkerék. A fényes volt a mostani motoron. Ennek a darabnak nincs gumitömítés befogadására alkalmas kialakítása a tengelyfészeknél, mint a mellette levőnek. Azon a részen ahol a másikon nút van, ennél csak nagyobbra van szedve a fészek átmérője. Bár már több tucat motor került összeszerelésre, eddig csak O gyűrűs lendkerékkel találkoztunk mi is. Ez téveszthette meg a szerelőt is, meg az össze-vissza leírások. Ahova a négy stift megy, oda is írnak tömítőlemezt (vagy papír, vagy fém, modelltől függően ugye).

Ha a miértekkel nem boldogul az ember mit tesz? Mindent bele! Papírra vasat, vagy fordítva. Így tuti biztosan jó lesz, gondolhatnánk, de nem, mert a vastag alátét elviszi a főtengelytől a lendkereket, ezáltal megnő a tengelyirányú játék. Lehet, hogy rosszul gondolom, (mert eddig még senki értelmes emberrel nem bírtam ezt átbeszélni), de úgy lehetett, hogy annak idején megtervezték a fészekbe passzintott papírtömítéssel a szerelvényt, majd áttértek a gumigyűrűre. Hogy megmaradjon a tengelyirányú távolság, betettek egy fém hézagoló lemezt a papírtömítés helyére.

Azt eddig elfelejtettem mondani, hogy ez az egész a motorolaj távozását hívatott megakadályozni. Kívül egy szimering van, itt meg ezek a holmik.

Tehát ahol van papír, oda nem kell gumi, mert teljesen felesleges. Főleg, ha nincs is neki hely, akkor nem kell tenni. Az egy rossz értelmezés, hogy a külső nagyobb átmérőjű vállba próbáljuk betömdösni az O gyűrűt, ugyanis az esetlegesen elégségesnek tűnő hely igen szűkös lesz, mihelyt a helyére tesszük a lendkereket, ugyanis ennél a típusnál a tengelynek is van egy szélesedő válla, ami szoruláshoz vezet, Persze a gumi arról híres, hogy képlékeny.

Ott van alul, a fele levágódott szereléskor, a másik része pedig felül látható lapos cafatban. Ez került a papír, és fém tárcsák tetejére ráadásként. Van egy olyan gyanúm, hogy volt egy kis játéka ezek után a főtengelynek előre-hátra, de úgy tűnik, ez nem zavart senkit, ugyanis lezavartak vele egy Európa túrát. Mire hazaértek kolompolt a lendkerék a kuplungharangban, egy teljes marhacsorda követte is a vezért.

Természetes, hogy a gumira nem lehetett megfelelően ráhúzni a rögzítőcsavart. ráadásként a guminak van egy olyan jellegzetes tulajdonsága, hogy melegen megpuhul, ezáltal szinte kifolyik a nyomás alól. Az már csak a ráadás volt, hogy az úgynevezett tömítőtárcsák elszabadulva darabokra estek, ez már nem számított, úgyis olajcsíkot húzott a járgány maga után.


Eredeti bejegyzés: 2013. június 05. 20:33

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.