Nem veterán, még éppen csak nagykorú, de már minden nyavalyával meg van áldva a szolgálati Fordom. Amikor egy pár éve megvettem, éppen túl volt egy kormány-szervószivattyú szimeringezésen. A mesterember a bordásszíj feszítőgörgőjének csavarját ferdén kapatta be, nem zavarta, hogy a tárcsa össze-vissza kabajtott, a szervóolaj pedig rendületlenül csordogált az egyik cső mellett, mert egy roncs csőbilinccsel volt rögzítve. Az olaj folyás nem okozott nagy romlást a látványban, hiszen a javítás előtt kiverődött olaj sem lett lemosva a motorról és a motortérből, ahol egy tenyérnyi helyet nem hagyott szárazon. A látvány mellé még párosult egy gyönyörű akusztikus hatás is, amit felénk kenetlen taliga effektnek hívnak. Miután kicseréltem a csőbilincset megszűnt az eresztés (nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem-e csak ennyi volt az összes hibája és nem kellett volna szimeringezni), de az eszeveszett nyikorgás megmaradt. Egy rövid tényfeltáró kutakodás után megleltem a nyekergés okát. A szivattyú szíjtárcsája hozzáért a szíjfeszítő alumínium házához.
Sajnos a problémát nem tudtam megszüntetni, csak kevésbé idegesítővé tenni, ugyanis kiderült, hogy az új szíjtárcsát beljebb szerelték a kelleténél, bár erről a megállapításról később kiderült, hogy nem egészen fedi a valóságot. Viszont, először is az a kérdés, hogy egy szimering csere miért viszi magával a tárcsát. Nos, egyes helyeken az a népszerű nézet terjedt el, hogy ezek a szivattyúk bonthatatlanok, ezért levágják a szíjtárcsát, hogy az alatta elhelyezkedő tömítést kicseréljék.
Most, hogy a szivattyú működése megszűnt, kénytelen voltam saját magam meggyőződni ezen állítások valóságtartalmáról és hát volt bőven meglepetés. Először is a három felfogatócsavar helyett csak kettővel rögzítették vissza a tartókonzolt. Elég az, a gyárban mindent túlspiláznak. Kiderült, hogy a "szétszedhetetlenséget" egy acélgyűrű jelenti, amit igen nehéz kipiszkálni a helyéről. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy lehet valami piszkavasat reszelni a kihorgászásához, de én a könnyebbik utat választva befúrtam a gyűrűhorony mellé.
Így már egy szeggel is kipiszkálható a "szerelhetetlen" szerelvény.
Később persze lemostam a holmit, aztán volt pofára esés. A mocsok alatt ott leledzett a horonyban egy sugárirányú furat, amin keresztül kitolható a biztosító. Ha meg akarok javítani valamit, mindig lemosom (soha nem értettem azokat akik a retves holmival molyolnak), de, ha csak megakarom nézni, hogy kuka-e, akkor csak nekiesek, már ugye ha elhiszem a mesét, hogy ez így s így szerelhető, ellenkező esetben tanulmányozok. Most hiszékeny voltam.
Először nem láttam semmi problémát, de az apró gumidarabkák gyanút ébresztettek bennem. Kimostam a szerkezetet így már feltűnt egy kis farkinca ami kilógott a kamrákat elválasztó alkatrész alól.
Kifeküdt az O gyűrű, ami a szívó és nyomó oldalt elválasztotta, így a két kamra egybedolgozott, vagyis a szivattyú így már nem tudott működni. Fogalmam sincs, mi okozhat ilyen hibát egy zárt rendszerben, ha csak az nem, hogy lánggal melegítették le a szíjtárcsát, a tömítés meg kiégett.
Közben hozattam O gyűrűt. 47mm átmérőjűt. 49 lett, maradhat?
Szerencsére megtaláltam a csomagtartóban az eredeti szíjtárcsát és el is tettem, így most összehasonlíthattam a két alkatrészt. Ki is derült, hogy nem beljebb szerelték a tárcsát, hanem jóval vastagabbat szereltek fel az eredeti Ford holmi helyére.
 |
| Rendesen kiharapott a szíjtárcsa a feszítő házából, aztán még én is szedtem ki belőle kínomban |
Sajnos a problémát nem tudtam megszüntetni, csak kevésbé idegesítővé tenni, ugyanis kiderült, hogy az új szíjtárcsát beljebb szerelték a kelleténél, bár erről a megállapításról később kiderült, hogy nem egészen fedi a valóságot. Viszont, először is az a kérdés, hogy egy szimering csere miért viszi magával a tárcsát. Nos, egyes helyeken az a népszerű nézet terjedt el, hogy ezek a szivattyúk bonthatatlanok, ezért levágják a szíjtárcsát, hogy az alatta elhelyezkedő tömítést kicseréljék.
Most, hogy a szivattyú működése megszűnt, kénytelen voltam saját magam meggyőződni ezen állítások valóságtartalmáról és hát volt bőven meglepetés. Először is a három felfogatócsavar helyett csak kettővel rögzítették vissza a tartókonzolt. Elég az, a gyárban mindent túlspiláznak. Kiderült, hogy a "szétszedhetetlenséget" egy acélgyűrű jelenti, amit igen nehéz kipiszkálni a helyéről. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy lehet valami piszkavasat reszelni a kihorgászásához, de én a könnyebbik utat választva befúrtam a gyűrűhorony mellé.
Később persze lemostam a holmit, aztán volt pofára esés. A mocsok alatt ott leledzett a horonyban egy sugárirányú furat, amin keresztül kitolható a biztosító. Ha meg akarok javítani valamit, mindig lemosom (soha nem értettem azokat akik a retves holmival molyolnak), de, ha csak megakarom nézni, hogy kuka-e, akkor csak nekiesek, már ugye ha elhiszem a mesét, hogy ez így s így szerelhető, ellenkező esetben tanulmányozok. Most hiszékeny voltam.
Először nem láttam semmi problémát, de az apró gumidarabkák gyanút ébresztettek bennem. Kimostam a szerkezetet így már feltűnt egy kis farkinca ami kilógott a kamrákat elválasztó alkatrész alól.
Közben hozattam O gyűrűt. 47mm átmérőjűt. 49 lett, maradhat?
Szerencsére megtaláltam a csomagtartóban az eredeti szíjtárcsát és el is tettem, így most összehasonlíthattam a két alkatrészt. Ki is derült, hogy nem beljebb szerelték a tárcsát, hanem jóval vastagabbat szereltek fel az eredeti Ford holmi helyére.
 |
| Vajon miért súrolhatott? |