Ugrás a fő tartalomra

A trehány, és a hiszékeny

Nem veterán, még éppen csak nagykorú, de már minden nyavalyával meg van áldva a szolgálati Fordom. Amikor egy pár éve megvettem, éppen túl volt egy kormány-szervószivattyú  szimeringezésen. A mesterember a bordásszíj feszítőgörgőjének csavarját ferdén kapatta be, nem zavarta, hogy a tárcsa össze-vissza kabajtott, a szervóolaj pedig rendületlenül csordogált az egyik cső mellett, mert egy roncs csőbilinccsel volt rögzítve. Az olaj folyás nem okozott nagy romlást a látványban, hiszen a javítás előtt kiverődött olaj sem lett lemosva a motorról és a motortérből, ahol egy tenyérnyi helyet nem hagyott szárazon. A látvány mellé még párosult egy gyönyörű akusztikus hatás is, amit felénk kenetlen taliga effektnek hívnak. Miután kicseréltem a csőbilincset megszűnt az eresztés (nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem-e csak ennyi volt az összes hibája és nem kellett volna szimeringezni), de az eszeveszett nyikorgás megmaradt. Egy rövid tényfeltáró kutakodás után megleltem a nyekergés okát. A szivattyú szíjtárcsája hozzáért a szíjfeszítő alumínium házához.
Rendesen kiharapott a szíjtárcsa a feszítő házából,
aztán még én is szedtem ki belőle kínomban 

Sajnos a problémát nem tudtam megszüntetni, csak kevésbé idegesítővé tenni, ugyanis kiderült, hogy az új szíjtárcsát beljebb szerelték a kelleténél, bár erről a megállapításról később kiderült, hogy nem egészen fedi a valóságot. Viszont, először is az a kérdés, hogy egy szimering csere miért viszi magával a tárcsát. Nos, egyes helyeken az a népszerű nézet terjedt el, hogy ezek a szivattyúk bonthatatlanok, ezért levágják a szíjtárcsát, hogy az alatta elhelyezkedő tömítést kicseréljék.

Most, hogy a szivattyú működése megszűnt, kénytelen voltam saját magam meggyőződni ezen állítások valóságtartalmáról és hát volt bőven meglepetés. Először is a három felfogatócsavar helyett csak kettővel rögzítették vissza a tartókonzolt. Elég az, a gyárban mindent túlspiláznak. Kiderült, hogy a "szétszedhetetlenséget" egy acélgyűrű jelenti, amit igen nehéz kipiszkálni a helyéről.  Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy lehet valami piszkavasat reszelni a kihorgászásához, de én a könnyebbik utat választva befúrtam a gyűrűhorony mellé.

Így már egy szeggel is kipiszkálható a "szerelhetetlen" szerelvény. 















Később persze lemostam a holmit, aztán volt pofára esés. A mocsok alatt ott leledzett a horonyban egy sugárirányú furat, amin keresztül kitolható a biztosító. Ha meg akarok javítani valamit, mindig lemosom  (soha nem értettem azokat akik a retves holmival molyolnak), de, ha csak megakarom nézni, hogy kuka-e, akkor csak nekiesek, már ugye ha elhiszem a mesét, hogy ez így s így szerelhető, ellenkező esetben tanulmányozok. Most hiszékeny voltam.




Először nem láttam semmi problémát, de az apró gumidarabkák gyanút ébresztettek bennem. Kimostam a szerkezetet így már feltűnt egy kis farkinca ami kilógott a kamrákat elválasztó alkatrész alól.

Kifeküdt az O gyűrű, ami a szívó és nyomó oldalt elválasztotta, így a két kamra egybedolgozott, vagyis a szivattyú így már nem tudott működni. Fogalmam sincs, mi okozhat ilyen hibát egy zárt rendszerben, ha csak az nem, hogy lánggal melegítették le a szíjtárcsát, a tömítés meg kiégett.








Közben hozattam O gyűrűt. 47mm átmérőjűt. 49 lett, maradhat?










Szerencsére megtaláltam a csomagtartóban az eredeti szíjtárcsát és el is tettem, így most összehasonlíthattam a két alkatrészt. Ki is derült, hogy nem  beljebb szerelték a tárcsát, hanem jóval vastagabbat szereltek fel az eredeti Ford holmi helyére.
Vajon miért súrolhatott? 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.