Ugrás a fő tartalomra

Parasztnak rock?

Nem! Parasztbarokk.

Ha nem tévedek, ez lehetett az eredeti légbefúvó nyílás burkolat, de ha nem, akkor is mindegy, mert ami volt a helyén azt mindennek lehet nevezni, de szépnek nem. Nyilván ez is kissé bukott mondás ebben az esetben, mert se nem elegáns, se nem gyönyörű... tovább nem folytatom, beszéljen a fotó helyettem:

Elfelejtettem szólni, hogy rosszullét esetére egy kis vizet (gyengébb gyomrúak sört, páleszt) készítsünk a gép mellé. Remélem még nem késő.

Mondhatnám, hogy ez az igazi parasztbarokk, de akkor leszólnám a népi művészet gazdagságot imitáló, cizellált kézműremekeit. Ez inkább a szoc-parasztreál kategóriájába tartozik. Maradt egy pár centi a nyúlólról, nem ment kárba. Még egy vaknak is tetszene... ha jól elvernénk a kezeit, hogy ne tudja tapogatni.

Azt sem mondom, hogy az én megoldásom sokkal szebb, de legalább valami igényességet próbáltam meg belevinni, még ha az időnk meg is van  számlálva ebben a sárga veszedelemben.

Itt még nem fekete a csavar, de most már az.

Talán túl nagy a kontraszt a világos szőnyeghez. (Már kiütésem van ettől a szürkétől)

Mindegy, úgyis szétrúgják a kacska lábúak, mert csak festve, és lakkozva van, az meg lejön a vasalt cipőtalptól. Nálunk is rúg mindent az asszony. Se küszöb, sem ülésállító kar nincs biztonságban. Festék már nincs semmin, a műanyag meg elfaragva, mintha egy kutya rágta volna le. Pedig már mutattam neki, hogy kell beszállni. Aszongya', hogy az egyterű autónak magasan van a küszöbje, a másiknak meg nagyon lent. Kell venni egy közepeset is, hátha akkor tud luftot rúgni, mert így minden rúgása talál. Talán fociznia kellett volna...

Eredeti bejegyzés: 2013. szeptember 03. 20:25
Labels:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az
3 megjegyzés
Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »