Ugrás a fő tartalomra

Hun a luka?

A kollégámmal is sokszor elbeszélünk egymás mellett, sőt olyan is megtörténik, hogy azt gondolja elmondott valamit, én meg nem tudok róla. Persze lehet, hogy tényleg elmorogta, én meg hiába mondom neki, hogy ordítson jó hangosan kend, mert kissé süket vagyok, de nem úgy mint a banya az Indul a bakterház-ban, hanem ténylegiből.

Ez egy dolog, a másik meg az, amit a Tátrában fedeztem fel.


A bontást nem én végeztem, én csak összerakni akartam. Elektronikai előtanulmányaimban, és a gyakorlatban is azt a logikát szokták követni a szakemberek, hogy ha nem jelölik össze a csatlakozókat, akkor úgy alakítják ki azok formáját, hogy csak a párjukhoz illeszkedjenek. Mivel itt mindent, mindenbe lehet dugni (sőt bele is lehet verni, ha már nagyon ideges az ember) abban a csendes, nyugodt hitben ringatóztam, hogy azok a kis színes címkék a műszereken, a műszerfalon is megtalálhatók. Igen meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez nem így van. Találtam két darab színes szigetelőszalag foszlányt, ami sárga, meg zöld, de hát a konkrét logikát nem ismerem ami odavarázsolta őket, így további ellenőrzések szükségességét láttam felmerülni 12 óra magasságában, amikor R. Klausztrofóbia, és élettársa Cs. Otelló a szomszédban ordítozni kezdett. Na, mi sem egyszerűbb, ellenőrizzük le a kábeleket. Ugye a logika (már megint itt van ez a haszontalan szó) szerint, ha kék megy be, kék jön ki, sőt, ha egy 2mm2-es huzal megy be, attól nem fog tovább menni 0,5-ös. A feneket nem. Megy itt minden, mint az ökörhugyozás.

Vajon mi indította ott a zordon hegyek árnyékában a vicces kedvű szakikat erre a poénra? A logika biztos nem, de lehet a hiba bennem van. Itt van a kép. Aki megtalálja benne a rendszert, kérem jelezze! A megfejtők közt egy ingyenes gyalogbérletet sorsolunk ki, az ötszáz méteres rézkábellopás ózdi döntőjére.

Eredeti bejegyzés: 2013. augusztus 02. 19:33

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.