Még mindig a fék renoválásánál (is) tartok. Még most sem tudom konkrétan, hogy mivel pótoljuk a berohadt főfékhengert, és a féknyergek elmállott gumialkatrészeit. Elképzelések vannak, de még semmi kézzelfogható nincs a garázsban (már ami ezeket a dolgokat illeti). Volt aki tuti tippet adott a beszerzésre, de amikor a kollégám megérkezett a megadott címre, kiderült, hogy hat éve bezárt a bót'. Mennyivel kényelmesebb Volkswagenezni. Az anyagbeszerző lóbázza a lábát, simogatja pocakját, és közben mozgósítja a jól ismert forrásokat, aztán csak jönnek a csomagok. Egyik ismerős is vigyorogva mondta, hogy nem érti, miért vállaltunk Tatra 613-ast. - Rám ne nézz! - mondtam neki. - Mer' megvakúsz.
Szóval bóklászok a hűvös aknában, rángatom a fém fékcsöveket, azok meg pattognak el könyökben. Aki azt látja lelki szemei előtt, hogy ott állok megfürödve a féklecsóban, az nagyon téved. A csehek lehet, hogy nagyon odatették magukat a dupla csövezéssel, de ez sem hülyebiztos. Az egyik ágban csordogált egy kis lé, a másik éppen hogy nem porzott. Természetesen megrendeltem a neten a fékcső készletet, a futár meg egy óra múlva kihozta, ráadásként meg szervírozott egy szalámis pizzát. Amikor fizettem nem fogadott el borravalót, sőt ő adott, annyira örült, hogy szolgálhatott. Ja... aki nem hiszi járjon utána!
Amikor elszállt a szer hatása... tehát a valóságban átmentem a sarki fűszereshez... ja, nem ott előtte voltam.
Na, hoztam a rezestől rézcsövet. Igen, aztat! Akkor mi van? Persze, nem szabad, mert elrohad minden a környékén, mint amikor a Frigyládát kipattintották. Meg bediffundálja a kidiffundált vizet, és a benne áramló szabad gyöketlen ionok, lerombolják a vas alkatrészek rácsszerkezetét a megkötetlen oxigén atomok kikötésével. Eközben a fékfolyadék átalakul olyan anyaggá, amihez ha hozzá adunk egy vak bakmacska prosztatájából kimetszett metszetet, akkor ami abban megmerül teliholdkor, az örökre csodálatosan azonnal meghal. Ja, és a legfontosabb: közben hidrogén keletkezik, ami először felemeli a földről az autót, aztán meg felrobban. (Lásd Zeppelin. Az is nagyon gázos eset volt)
Kettő fékcső, egy kuplung, meg egy vá'kum laude. Utóbbi újrafestve, gumicsövezve. A csőtartó műanyag elpattogva, kinyúlva, elgyengülve, már ahol még megvan.
És itt van a skandalum! Beleköptem a Szent Grálba! Alumíniumba kötöttem a réz vezetéket, ami vashoz megy! Ez... ez... nem találok szavakat a saját felelőtlenségemre. Lekapcsoltam a villanyt, meg seggbe rúgtam a szentjánosbogarat ami egy hete költözött az aknába, és tényleg! Igen tőgyeim és uraim! Világít sötétben a kötés. ha nagyon figyelek, hallom is, ahogy bomlik az anyag... vagy ez az agyam?
Most komolyan: De tényleg. Mondom, hogy úgy. Na, szóval innét bontottam ki egy olyan vastagon festett csövet, hogy nem tudtam megállapítani, hogy miből van. Sőt, az ezeréves kosz alatt csak sejteni lehetett a cső mivoltát, tehát jó pár tíz éve feltehették. Ő volt a réz cső, amit valaki annak idején beszerelt a vas helyére, ide, mint ahogy már említettem, de nem győzöm hangsúlyozni. Mit gondoltok, volt látható nyoma a fórumokon oly nagy szeretettel emlegetett elektrokémiai reakciónak?
Biztosan, csak én itthon hagytam az elektronmikroszkópomat. Mindenesetre senki ne kövesse a példám, csak a saját felelősségére, az enyémre már semmi nem fér.
Eredeti bejegyzés: 2013. július 31. 19:44
Szóval bóklászok a hűvös aknában, rángatom a fém fékcsöveket, azok meg pattognak el könyökben. Aki azt látja lelki szemei előtt, hogy ott állok megfürödve a féklecsóban, az nagyon téved. A csehek lehet, hogy nagyon odatették magukat a dupla csövezéssel, de ez sem hülyebiztos. Az egyik ágban csordogált egy kis lé, a másik éppen hogy nem porzott. Természetesen megrendeltem a neten a fékcső készletet, a futár meg egy óra múlva kihozta, ráadásként meg szervírozott egy szalámis pizzát. Amikor fizettem nem fogadott el borravalót, sőt ő adott, annyira örült, hogy szolgálhatott. Ja... aki nem hiszi járjon utána!
Amikor elszállt a szer hatása... tehát a valóságban átmentem a sarki fűszereshez... ja, nem ott előtte voltam.
Na, hoztam a rezestől rézcsövet. Igen, aztat! Akkor mi van? Persze, nem szabad, mert elrohad minden a környékén, mint amikor a Frigyládát kipattintották. Meg bediffundálja a kidiffundált vizet, és a benne áramló szabad gyöketlen ionok, lerombolják a vas alkatrészek rácsszerkezetét a megkötetlen oxigén atomok kikötésével. Eközben a fékfolyadék átalakul olyan anyaggá, amihez ha hozzá adunk egy vak bakmacska prosztatájából kimetszett metszetet, akkor ami abban megmerül teliholdkor, az örökre csodálatosan azonnal meghal. Ja, és a legfontosabb: közben hidrogén keletkezik, ami először felemeli a földről az autót, aztán meg felrobban. (Lásd Zeppelin. Az is nagyon gázos eset volt)
Most komolyan: De tényleg. Mondom, hogy úgy. Na, szóval innét bontottam ki egy olyan vastagon festett csövet, hogy nem tudtam megállapítani, hogy miből van. Sőt, az ezeréves kosz alatt csak sejteni lehetett a cső mivoltát, tehát jó pár tíz éve feltehették. Ő volt a réz cső, amit valaki annak idején beszerelt a vas helyére, ide, mint ahogy már említettem, de nem győzöm hangsúlyozni. Mit gondoltok, volt látható nyoma a fórumokon oly nagy szeretettel emlegetett elektrokémiai reakciónak?
Biztosan, csak én itthon hagytam az elektronmikroszkópomat. Mindenesetre senki ne kövesse a példám, csak a saját felelősségére, az enyémre már semmi nem fér.
Eredeti bejegyzés: 2013. július 31. 19:44
Megjegyzések
Megjegyzés küldése