Ugrás a fő tartalomra

Helyre, Tatra, befutóra

Verseny van, ha nem is ló. Már megint az utolsó pillanat után érkeztek meg az alkatrészek, amik a Tatra viszonylagos befejezéséhez szükségesek. Azért viszonylagos, mert a tulaj is vállalt az apróbb befejező munkákból magára. Mindenesetre jó lenne, ha már keréken lenne jó fékekkel és dübörögne a motor a farában, mert viszik. Nagyon viszik! Gyorsan! Gyorsan kell összerakni! - Hétvégén jövök én is, és nyomatjuk! - így a kolléga. Jöjjön is, mert egymagam nem emelgetem a háznyi ajtókat.

Na. A Taxi majdnem kész. Ezt fokozzuk holnap. Sity: feldobom az első futóművet. Suty: jön a hátsó kerekezés, majd az ajtók, tokkal, vonóval. Visszakézből bedobom a motort, aztán beröffentjük, majd berúgunk ha beindul. Egyelőre azt sem tudom a sok tyúkbelet hova kell bekötni, de majd kiderül. Ja! Benzintank sincs benne, de már visszajött a felújítótól. Remélem délre kész leszek mindezzel, mert jegyem van a Bahamákra.

Addig is míg ezek a dolgok vártak a sorsukra, elbohóckodtam ilyen motor cuccokkal:

Ez nem az összes, és ebből is csak egy csomagtartót, meg egy olyan görbe vasat készítettem, ami hátul van. Hoztak másolt (másolatokat) burkolatokat, hogy ilyen kellene. Megcsináltam, de buta aki azt gondolja, hogy ilyesmit lehet így pontosra gyártani. Én csodálkoznék a legjobban, ha szépen passzolna a helyére - vagy ha durvább akarok lenni - ha egyáltalán felbírják szerelni. Az ilyen domborított, cifra dolgok nehezen mérhetők, szerszám, sablonigényesek, ami munkaidőt is termel. Ilyenkor jön az a szöveg, hogy ez a csepp szar ilyen sokáig tartott? Ennyibe kerül? Hát, ha nem kellene minden egyes percben sablont reszelni, más lenne a helyzet.

De nem ezért nem lesznek igazán jók a holmik, hanem azért, mert itt is próbálni kell, mint az úri szabónál. Főleg, ha nem eredeti elemek után megyünk. Mindegy, én szóltam.

Eredeti bejegyzés: 2013. szeptember 06. 20:47 
Labels:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az
3 megjegyzés
Tovább a bejegyzésre »

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »