A hétvégére tervezett szabadidős program elmaradt, mert nem maradt szabadidő. Jött a kollégám, hogy Klausnak mindenféleképpen kellene az autó augusztus végére. Én már régen összeraktam volna, de ők találgatnak, hogy lehessen kormányozni, fékezni a járgányt, de még olyan érthetetlen igények is felmerültek, mint a rugózás, és lengéscsillapítás. Hát hogyan lehet így haladni, ha mindenféle amatőr beledumál a dolgomba? Na, mindegy. Úgysem voltam már vagy három éve itthon egy huzamban két napot, a végén még megártott volna.
Kicsit azért rossz volt, hogy nem jutottam el a Totalcar találkozóra, de legalább becsomagoltam a műszerfaltetőt. A két fajta bőr nem az én ízlésemet dicséri...
A fékrendszert eltüntettem, mert a rombolás az nagyon megy. Kiderült, hogy a fék főhengere is kampeca', a csőrendszer majd egészével egyetemben. Tehát elégedetten dőlhettem volna hátra a hétvégi teljesítményemet illetően, ha nem kapcsolom be a televízió híradóját. Napok óta azzal foglalkoznak, hogy szegény nyaralók mennyit szenvednek a hőségben. Mutatták az autópályákon araszoló sorokat, a fél lábszárig érő Balatonban vörösre főtt pancsolókat, meg a napon piruló elvetemülteket.
- Csak söret... sröt... söretöttel lehet kibírni. - nyilatkozik az egyik polgár, akit valószínűleg fegyverrel kényszerítettek ki a strandra.
- Csak vízparton, meg napernyő alatt lehet kibírni. - nyöszörög a másik, abrosszal a fején. Nem láttam a képen, de gondolom, közben valaki kést tartott a nemesebbik szervéhez, hogy ne menjen haza a hűs szobába.
Az F1-ről már nem is bírok könnyek nélkül beszélni. Másfél óra hossza alatt tettek meg ebben az őrült hőségben 2 kilométert autóval a nyomorultak. Ha ezt tudta volna Viktor, aki amúgy Hugo, akkor ezt vetette volna papírra. Amikor meghallottam, hogy a pálya mellett 150 ember lett rosszul a hőségben, hangosan zokogni kezdtem.
Egyre kisebbre húztam magam össze a szobám sarkában. Hát hova jöhetek én ezekhez az emberekhez a retves autóimmal együtt. A híradókban ott vannak a valódi teljesítményt felmutató hősök, akik dacolva a halálos forrósággal, szabadságukat töltik. Ha kell, képesek meginni egy láda sört is, de akkor is nyaralnak.
Én meg bujkálok a 33 fokos kényelmes garázsban, ahelyett, hogy kimerészkednék a való világba. Igen, gyáva vagyok. Bevallom, néha még a szerelőaknába is lementem.
Kellemesen hidegebb van odalent. Ki is ragasztottam a feliratot: Nemzeti hűsölő hely. Csak hölgyeknek. (meg egy tizennyolcas karika)
Érdekes mód nem jött senki. Biztos ott harcolnak a strandon, és nyilatkoznak a riportereknek, hogy nekik mennyire nehéz, de akkor sem adják fel.
Úgyhogy kedves lakatosok, kohászok, kovácsok, lássuk be, mi nem vagyunk hétköznapi hősök, mert senki nem keresett bennünket dolgozókat, hogy kedves emberek, hogyan bírják a nagy melegben?
Eredeti bejegyzés: 2013. július 29. 19:35
Kicsit azért rossz volt, hogy nem jutottam el a Totalcar találkozóra, de legalább becsomagoltam a műszerfaltetőt. A két fajta bőr nem az én ízlésemet dicséri...
- Csak söret... sröt... söretöttel lehet kibírni. - nyilatkozik az egyik polgár, akit valószínűleg fegyverrel kényszerítettek ki a strandra.
- Csak vízparton, meg napernyő alatt lehet kibírni. - nyöszörög a másik, abrosszal a fején. Nem láttam a képen, de gondolom, közben valaki kést tartott a nemesebbik szervéhez, hogy ne menjen haza a hűs szobába.
Az F1-ről már nem is bírok könnyek nélkül beszélni. Másfél óra hossza alatt tettek meg ebben az őrült hőségben 2 kilométert autóval a nyomorultak. Ha ezt tudta volna Viktor, aki amúgy Hugo, akkor ezt vetette volna papírra. Amikor meghallottam, hogy a pálya mellett 150 ember lett rosszul a hőségben, hangosan zokogni kezdtem.
Egyre kisebbre húztam magam össze a szobám sarkában. Hát hova jöhetek én ezekhez az emberekhez a retves autóimmal együtt. A híradókban ott vannak a valódi teljesítményt felmutató hősök, akik dacolva a halálos forrósággal, szabadságukat töltik. Ha kell, képesek meginni egy láda sört is, de akkor is nyaralnak.
Én meg bujkálok a 33 fokos kényelmes garázsban, ahelyett, hogy kimerészkednék a való világba. Igen, gyáva vagyok. Bevallom, néha még a szerelőaknába is lementem.
Érdekes mód nem jött senki. Biztos ott harcolnak a strandon, és nyilatkoznak a riportereknek, hogy nekik mennyire nehéz, de akkor sem adják fel.
Úgyhogy kedves lakatosok, kohászok, kovácsok, lássuk be, mi nem vagyunk hétköznapi hősök, mert senki nem keresett bennünket dolgozókat, hogy kedves emberek, hogyan bírják a nagy melegben?
Eredeti bejegyzés: 2013. július 29. 19:35
Megjegyzések
Megjegyzés küldése