Ugrás a fő tartalomra

Rakéta hajtás

Ma is üdüléssel töltöttem az időt. Szerencsére nem volt már hely a Rába SZOT üdülőben, sem az Elba SZOT üdülőben, csak a Tatra SZOT-ban, azt meg hiába olvassuk egybe, nem jön ki belőle olyan szó, ami arra utalna, hogy kár volt felkelni.

Ma már nem volt annyira meleg, mintha melegebb lett volna, így igazán kellemesen múlt az idő. A Petőfi rádió ontotta magából a slágereket. "La la lé, nem vagyok egy répalé". Na... és még Besenyő Pista bácsi volt a hülye a "lila liba gá gá"-val...

Fabrikáltam egy zajszigetelést a hiányzó elem helyére az ötvenméteres körzetben fellelhető holmikból. Eredetileg fémelemek szállításánál használják a külső részt. Kemény, és mégis habos, felgyújtani is nehéz. Adta magát a feladatra, meg mást nem találtam.

Beszereltem az üvegszálas teknyőket'. Igen hipermodern megoldás, nem hiába, ez az autó nem a Mercedes. Ebből kap levegőt az utastér, alul meg egy csövön kifolyik az esővíz. Nem ám úgy mint sok ócska vackon, hogy magában a karosszériában lötyög a lé. Ez nem fog elrohadni.

Betettem az egyik rakéta porszívónak álcázott benzinkályhát....

majd bekerült a másik is, mert ám kettő van belőle, nehogy megfagyjanak az elvtársak Szibéria kellemes klímájában.

Mondjuk egyelőre ezektől nyugodtan megfagyhatnak, mert fogalmam sincs, hogyan kell bekötni. A kolléga megnyugtatott, hogy minden le lett fényképezve bontáskor. Majd kiderült, hogy az izraeli titkosszolgálat emberei félreértésből betörtek a számítógépébe, és megsemmisítették az ott fellelhető dokumentációt. Így hozott egy általános bekötési sémát kinyomtatva, majd azt kell megfejtenem, csak az a baj, hogy rovásírással van írva baszk nyelven.

Ez itt a keverőpult, ami a szellőzés, fűtés lelke. Le merném fogadni, hogy nincs még egy olyan szerkezet a földön, amibe egy kétállású ventilátorkapcsoló fél kiló (ja, de, a Titanic... el is süllyedt...). A jobb oldali kar két darab, egyenként negyedkilós mikrokapcsolót kezel, melyek árammal látják el a ventilátort, ami kisebb, mint maga a kapcsoló.

Mindez amit innét látunk, csak a fele a rendszernek, a másik oldal ettől még talán többet is tartalmaz. Ott vannak a kályhák öklömnyi (egy kicsit túlzok, de jobb ma egy túlzok, mint holnap kettő) kapcsolói.

Még mielőtt visszatettem volna ezt a monumentális komplexumot, be kellett volna szerelni a rádiót, de nem találtam a csavarjait, kezelőszerveit (a gombokat).

Két órányi megfeszített keresgélés után leltem meg őket. Egy csavar az ajtóhatárolókat tartalmazó dobozban, egy pedig a motortérből származó katyvasz közepette leledzett.

Végképp nem értem a bontószakember logikáját. Az egész alkatrészhalmaz úgy tűnik, mintha találomra dobálták volna össze. Az orrba való rész a farban van és fordítva. Utoljára ilyesmit egy felnőtt filmben láttam, azaz mesélték, hogy van ilyen.

El is határoztam, hogy indítok egy tanfolyamot "Hogyan bontsd szét az autódat, ha össze is akarod rakni még ebben az életben" elnevezéssel. Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik nem tudják felfogni, hogy ha egy nagy dobozba beledobálok mindent - azon kívül hogy meg lesz minden - nem sok segítség.

Eredeti bejegyzés: 2013. augusztus 10. 17:45

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.