Amikor ma futóművet bontottam, eszembe jutott a Tajga, majd az, hogy hogyan a legkönnyebb nyulat fogni: Leguggolsz a barázdában, és utánozod a répa hangját.
Gondolom, mindenki értetlenül mered maga elé, hogy miképpen jönnek ezek a dolgok össze. A tajgát még csak-csak összefüggésbe lehet hozni a futóművel, de mit bohóckodnak ott a nyulak?
Majd mindjárt elmesélem, és akkor minden tiszta lesz mint a politikusok önéletrajza.
Felnőttségem hajnalán, egy túlzott IQ-val rendelkező társasággal töltöttem a délutánjaimat. A gyűlések helye a Tajga fedőnevű teázó volt, ahol érdekesmód csak teát lehetett rendelni, de legalább meleg volt télen, meg nyugi. Mindig csáját (orosz tea) rendeltünk. Még szerencse, hogy nem volt belőle Pi márkájú, mert ha ilyen csáját kértünk volna a pincérnőtől, csúnya félreértések születtek volna.
Tehát ezzel a csapattal ötlöttünk ki a nyulas ötlethez hasonlatos, eget, földet rengető újításokat. Például rájöttünk, hogy a gomba nem csak eső után nő. Á, dehogy! Mindenki buta, aki így gondolja. Azért nem találunk száraz időben gombát, mert akkor csörög az avar, ezért meghallja a gomba, ha közeledünk, és elbújik. Ekkor sem kell elkeseredni, van egy módszer, amivel csapadékhiányos időben is megfoghatjuk őket. Elbújunk, megvárjuk míg besötétedik, majd hirtelen előugrunk. Egy zseblámpával belevilágítunk a gomba szemébe, az megmerevedik, így könnyűszerrel begyűjthető. A hatékonyság növelhető, ha valami élesebb fényű, nem irányított sugarú eszközzel dolgozunk. Ajánlott egy ívhegesztő készülék, ennek a fényét különösen kedvelik a gombákok, csak nehéz mozgatni.
Az egyik srác eltervezte, hogy ha sok pénze lesz, nyit egy tarhonya ültetvényt. Lemarháztuk, hiszen mindenki tudja, hogy a tarhonya Vietnamból származik (ejtsd: tar'honja, az r betűt csak érzékeltetjük) és ott is csak sekély tavakban termeszthető.
De nem csak a mező, és erdőgazdaságban képviseltettük szakértőként magunkat, de a fémiparban is: - Hallod, mennyit kínlódtam. - így az egyikünk. - Felforgattam mindent, kellett volna egy 36-os villáskulcs, de nem találtam csak 32-est.
- Be kellet volna áztatni vízbe, akkor megdagad!
- Ökör vagy! Vasat vízbe? Petróba te szerencsétlen.
-
Valószínűleg ilyenkor tévedhetett mellénk valaki, aki nem tudta felérni ésszel a míves humort, és tényleg megvalósította. Legalábbis hirtelen ez jutott eszembe, bár tudom, más a magyarázat.
Ez a barnásszürke kenőcs akár zsír is lehetne, de hosszas vegyelemzés után megállapítottam, hogy ez bizony föld. Bár a zsírosabból, de akkor is föld. (Na, itt meg egy film jutott eszembe: Amikor Terence Hill a westernben (vagy Bud?) lenyúl, hogy milyen jó zsíros termőföld, mire a másik közli vele, hogy az lószar)
Tehát az emberünk vagy azt gondolta, hogy elülteti a lötyögő talpast, és majd az megnő, vagy a kikeményedett gumiharang mellett folydogált be a finom por. A harang funkcióvesztése szemmel látható volt, ha bekeni a lötyögő száját egy kis jófajta szilikonragasztóval, vagy szélvédő ragasztóval, majd újra drótozza (szorítógyűrű? haggyámá'!) még egy darabig nem lett volna gondja, de így fújhatja. Még az a szerencse, hogy alulról beütötték, úgyhogy így is, úgy is kuka.
Amúgy így beleszaladtam a nagy futómű akcióba. Lehet légpárnás lesz...
Ez a hátsó futómű, meg a motortartó (részben)
Ezek meg a hátsó lengőkarok excentercsapjai. Holnap jönnek a gyilkossági helyszínelők kivizsgálni, hogy tényleg gondatlanságból elkövetett csapölés történt-e, mert egyes analízisek szerint szegények soha nem láttak zsírt, ami szinte hihetetlen. Majd a DNS vizsgálat eldönti.
Köszönöm a figyelmet! A viszontra!
Eredeti bejegyzés: 2013. július 18. 20:28
Gondolom, mindenki értetlenül mered maga elé, hogy miképpen jönnek ezek a dolgok össze. A tajgát még csak-csak összefüggésbe lehet hozni a futóművel, de mit bohóckodnak ott a nyulak?
Majd mindjárt elmesélem, és akkor minden tiszta lesz mint a politikusok önéletrajza.
Felnőttségem hajnalán, egy túlzott IQ-val rendelkező társasággal töltöttem a délutánjaimat. A gyűlések helye a Tajga fedőnevű teázó volt, ahol érdekesmód csak teát lehetett rendelni, de legalább meleg volt télen, meg nyugi. Mindig csáját (orosz tea) rendeltünk. Még szerencse, hogy nem volt belőle Pi márkájú, mert ha ilyen csáját kértünk volna a pincérnőtől, csúnya félreértések születtek volna.
Tehát ezzel a csapattal ötlöttünk ki a nyulas ötlethez hasonlatos, eget, földet rengető újításokat. Például rájöttünk, hogy a gomba nem csak eső után nő. Á, dehogy! Mindenki buta, aki így gondolja. Azért nem találunk száraz időben gombát, mert akkor csörög az avar, ezért meghallja a gomba, ha közeledünk, és elbújik. Ekkor sem kell elkeseredni, van egy módszer, amivel csapadékhiányos időben is megfoghatjuk őket. Elbújunk, megvárjuk míg besötétedik, majd hirtelen előugrunk. Egy zseblámpával belevilágítunk a gomba szemébe, az megmerevedik, így könnyűszerrel begyűjthető. A hatékonyság növelhető, ha valami élesebb fényű, nem irányított sugarú eszközzel dolgozunk. Ajánlott egy ívhegesztő készülék, ennek a fényét különösen kedvelik a gombákok, csak nehéz mozgatni.
Az egyik srác eltervezte, hogy ha sok pénze lesz, nyit egy tarhonya ültetvényt. Lemarháztuk, hiszen mindenki tudja, hogy a tarhonya Vietnamból származik (ejtsd: tar'honja, az r betűt csak érzékeltetjük) és ott is csak sekély tavakban termeszthető.
De nem csak a mező, és erdőgazdaságban képviseltettük szakértőként magunkat, de a fémiparban is: - Hallod, mennyit kínlódtam. - így az egyikünk. - Felforgattam mindent, kellett volna egy 36-os villáskulcs, de nem találtam csak 32-est.
- Be kellet volna áztatni vízbe, akkor megdagad!
- Ökör vagy! Vasat vízbe? Petróba te szerencsétlen.
-
Valószínűleg ilyenkor tévedhetett mellénk valaki, aki nem tudta felérni ésszel a míves humort, és tényleg megvalósította. Legalábbis hirtelen ez jutott eszembe, bár tudom, más a magyarázat.
Tehát az emberünk vagy azt gondolta, hogy elülteti a lötyögő talpast, és majd az megnő, vagy a kikeményedett gumiharang mellett folydogált be a finom por. A harang funkcióvesztése szemmel látható volt, ha bekeni a lötyögő száját egy kis jófajta szilikonragasztóval, vagy szélvédő ragasztóval, majd újra drótozza (szorítógyűrű? haggyámá'!) még egy darabig nem lett volna gondja, de így fújhatja. Még az a szerencse, hogy alulról beütötték, úgyhogy így is, úgy is kuka.
Köszönöm a figyelmet! A viszontra!
Eredeti bejegyzés: 2013. július 18. 20:28
Megjegyzések
Megjegyzés küldése