Autóépítés

Soha ne mond, hogy biztos. Ezért fogalmaztam úgy, hogy valószínűleg a másik Karmann összeszerelésével folytatom, de mikor reggel bementem, kiderült, hogy a nagy műhelyben a "Szereljük Ki A Transit Futóművét Klub" tartja a 15. évfordulós összejövetelét.  Az a műhely sem akkora, hogy kényelmesen elférjünk benne ennyien, így ráirányították a figyelmem, kettő darab, Tatra kipufogódob esetleges készítésére. Ez az! Csináljuk meg! Se megfelelő cső, se 1 milliméteres lemez, de nem baj. Igazi tettre kész embernek ez nem jelenthet akadályt. Egyszerű négy kamrás dob, szemétből is össze lehet rakni. Vannak vastagabb csövek, találtam egy kis lemezt is, bár az egyik oldalt meg kell toldanom, de hátha nem fog ezért vért felköhögni a dob. Tájlép, csata közben. Megfelelő kivágószerszám hiányában egy kicsire kopott vágókoronggal kifaragok egy macisajtot, majd jobbos ollóval apránként ki csipegetem a kör formát. Kerestem egy olyan csövet, aminek a belső átmérője 2-3 milliméterrel nagy...

Valami véget ért… vagy most kezdődik el? Annyi hét után befejeztem a lakatolást. Ahogy végignézek a kész művön, olyan érzésem van, mint gyerekkoromban a nyári munkán. Mezőgazdasági területeket tettünk rendbe, tarlót égettünk, takarítottunk. 4-5 napig voltunk egy helyen, de az alatt a pár nap alatt megszokta az ember az erdőkkel körbevett kis mezőket, az ott kialakított tanyahelyeket. Menni kell. Kilépek a sötét, kis műhelyből a fényre, és ismét belém hasít egy régi emlék. Vakít a nap, mint amikor éjszakás műszak után a felszínre zökkent velünk a személyszállító kas. A bányászok arcán ott volt a megkönnyebbülés, és az elégedettség, mert tudták, egy jó félóra múlva, már zsibbadt aggyal állnak a kocsma pultjánál. Feltártam a másik műhely ajtaját. A kolléga valami általam nem ismert logika alapján értelmezte újra a rendet. Minden lépésnél otthagyott valamit, mint az a szerencsétlen nő a szülészeten, aki beöntés után, rosszul mérte fel az idő, és tér arányát. Falhoz rugdostam az üre...

Hát, nem igazán áll jól a lökhárító. Bár amikor felakasztottam, minden földi, és égi jóval kecsegtetett, jött a hideg zuhany. Az még annyira nem is esett volna rosszul, mert nem bírom a meleget, de az ütköző sem akart a helyére menni. Nem magával a lökössel volt baj, hanem a tartórészek nem akarták az igazat. A tartóvasak sem egyformák, sőt az egyik akár maszek is lehet, de ennyi idő után, törvényszéki szakértő kellene ahhoz, hogy ezt megállapítsa. Előre még megvoltak a tartók, ott nem is annyira vészes a helyzet, persze itt is csavargatni kellett a három milliméter vastag rögzítő elemeken. Még olvashatók a piros filccel írt betűk, melyet saját magamnak szántam, de már nincs rá szükségem. Nem kedvességből hagyok magamnak hátra üzeneteket. Úgy vagyok vele, mint az egyik filmben az időutazó. Hogy megtudjam , hol vagyok, mit keresek ott, kellenek az ilyen kis jelzések. Tele a fejem mindennel. Ott van ami kell, de kitudja mikor kerül elő. Minden szalad, bár a képen nem úgy tűnik,...

Előfordulhat, hogy nem műanyagütközővel van felszerelve a gépjárművünk. Ha nem műanyag, akkor valószínűleg vas, és annak ha valami baja lesz, akkor csere, vagy egyengetés. Az egyengetett ütköző igencsak ocsmányul tud kinézni, ekkor jön a festés, ami szintén zavaró tud lenni. Egy spéci veteránon bután néz ki a lemázolt vas, mert mindenki tudni fogja, hogy mi a helyzet vele, és a végén még olcsó Jánosnak fognak nevezni, bár én nem tudom ki volt az, de majd utána nézek. (eddig még nem éreztem szükségét, hogy megtudjam, bár tudom kire mondják) Visszatérve az eredeti témához: Az a legcélszerűbb, ha a javítást igényes minőségben, galvanizációs célzattal készítjük el. (tegnap hallottam a tévében: „villanyászat ügyileg”, tetszik) Ez itt a kezdet. Ez nem törött, de nagyon rothadt. A likat egy papírgalacsinnal tömték be, majd gittelték. Mi ez, ha nem az ezermesterség csúcsa? Kuka az egész, de van tábla lemez. Eredetileg másfeles az anyag, de az igazi Mad Max stílushoz kettes dukál. Azt jo...

Most két napi simogatás következik. A fényképezést mellőzöm, mert úgysem adnák azt vissza, hogy két órán át egyengettem egy felületet. Vasárnap még beépítettem három darab csövet. Egy huzalvezetőt, és két darab szellőzőt. Bár ezek még képpel ábrázolhatók, de nem tudom elképzelni, hogy bárki is felugrana a levegőbe örömében, amint eltölti lelkét a hatalmas esztétikai élmény, amit ezek a fotográfiák nyújthattak volna. Azért csak elővettem a fotoaparátot, és fotót is prezentálok egy nagyon fontos dologról, ami alapjában meghatározza az autó kinézetét. Igen, ez a dolog a bal kezem, és ott van benne a precíziós műszer. Éppen az ajtó, és első sárvédő találkozását ellenőrzöm. (Dehogy is, csak a kép kedvéért tettem oda) Mi a lényeg itt emberek? Milyen randa az, ha az elemek gömbcikkekként, különálló létformaként követik egymást. Agyonvágja az egész autó megjelenését, ha nem egy egységes felületet látunk. Még új autóknál is megfigyelhető a jelenség, hogy nem egy illesztési hézaggal szabd...

A cím utalás arra a tötymörgős munkára, ami tulajdonképpen felteszi az i-re a pontot. Ami megkoronázza a munkánk lengő parasztgatyás póriasságát. Ami felteszi a habot az addig is ínycsiklandóan finom, de nem teljes tortánkra. Ő kérem a hézagállítás. A hézag állítás nem azonos azzal, amikor megkérdik mi a helyzet, és erre mi azt állítjuk, hogy van egy kis hézag. Nem kérem szépen, azon úri hézagról van szó, amiről a szakemberek megtudják mondani, hogy pofára esett- e a járgány, vagy nem. Az egyszerű gyaloglakatos (latin nevén: lakatosz poroszkáliusz) csak úgy felszarja az ajtót a helyére, és ha nem marja le a festéket nyitáskor, akkor elégedetten bólogat, vagy ha le is marja, akkor sem harapja át a saját torkát. Jó példa erre ez a német szakmunka. Hihetetlen precizitással alakították ki a motorháztető, és a sárvédő közti hézagot. Mindannyian láttunk már döglött, a napon megszáradt gilisztát ami görbe, de lapos. (Aki nem, az képzelje el!) Na, már csak azt a mumifikálódott földimunkás...

Bár nem jelentkeztem tegnap, a munka lázas tempóban folyt. Hihetetlen haladást sikerült elérnem, az autó fara teljesen egyben van. Ez nem azt jelenti, hogy igénybe vehetem a föld körüli gyalogtúrára jogosító bérletem, mert még maradnom kell a poros, büdös műhelyben. Ja, ma is ledőltem egy kicsit a kaszni alá, de nem szunnyadni akartam, hanem kialapozni a javított részt. A nagy kompresszor eltávozott a működő világból, ezért az agyonhasznált kicsit fogtam be. A hangja olyan képzeteket ébresztett bennem, hogy szinte láttam a légsűrítő embert, ahogy vért köhög, de azért dolgozott. Nem sokkal később meg én akartam megfulladni, mert a földön úgy megállt a festékköd, hogy kabátot lehetett volna ráakasztani. Nálam éppen az olcsó légszűrőmaszk volt, vagyis nem vettem levegőt. Sajna nem bírtam olyan gyorsan kikászálódni a Karmann kezdemény alól, mint ahogy kellett volna, így slukkoltam egyet a harapni való levegőből. Aztán még egyet, majd köhintettem, és olyan köhögési roham kapott el, hogyha...

Ma folytatnám a tegnapelőtt elkezdett témát, mert sokan megragadtak egy-két dolognál, mint hangya a maciméznél, vagy mint nagyapám a pengőnél. Ő mindent abban számolt, bár apám érdekesebb volt a sör-feles konvertálással. Valami olyasmit írtam, hogy hegesztésnél tartsunk ellen a hőnek. Na, ez mondjuk, így is működhet. Egy erősebb laposvas kell hozzá, ami cifrára van hajlítva. Az előző pontozásra csippentjük, és egy merevebb részen feltámasztva ellen tartunk. Néha elkél alá egy alátét (falap, vagy valami) hogy ne nyomjuk be az ép felületet, amin felfekszik a szerszám. Ha készen vagyunk, egyszerű csavaró mozdulattal letörjük a helyéről. Mindig az óramutató járásával ellentétesen tegyük meg ezt, mert így nagyon hivatalosan hangzik, bár semmi értelme. A hő ellentartás amúgy másképp is értelmezhető, bár akkor hőelvitelnek hívják. Ekkor a hegesztés mögé teszünk egy bazi nagy fémet - ha befér - ami elrántja a hőt a lemezünktől. Szemfüles, önálló gondolkodásra képes olvasóm felvetette, ...

Minden kezdet nehéz, de azért nem árt, ha túllendülünk ezen, mert minden itt dől el. A javító elemek felhelyezésénél alapvetően két formációt különböztetünk meg. Egyik az átlapolásos, másik a lemezélek szintbeli összeillesztése utáni hegesztés. Az átlapolásos módszernél is lehet, sőt kellene alkalmazni a szintezést, mert az a szakszerűbb, kevesebb fedőanyagot igénylő módszer. Ehhez vannak spéci fogók, melyekkel a lemez szélén milliméternyi lépcsőt tudunk kiképezni. Az egyik katalógusban láttam az eszközt, ott peremező fogónak aposztrofálták, de nem tudom, mi az a pere mező, amit fogni lehet vele. Ebben a kérdésben Besenyő Pista bácsi is egyet ért velem. Bár a lemez peremén dolgozunk vele, ha valaki nekem azt mondja, peremez, nem az ilyen profil jut eszembe. Mindenesetre az átlapolásos módszer a közkedveltebb, mert rosszabb hegesztővel is össze lehet taknyolni, nem kell folytonos varrat, és lehet korrigálni, ha nagyon rosszul tettük volna fel a lemezt. Amennyiben belülről megfelelő mó...

Domborodik a far, feszül a mell… de ha az nem is, az orr már hegyesedik, mint Pinokkiónak. A lényeg a hátsó, most azon matatok, urológiai mélységekig. Amikor már ennyire egyben van, nem látható mi történt odabenn, de ez nem is érdekel senkit. Jó legyen, és szép. Pedig a doblemezeken is bőven kellett alakítani. Egyik oldalon többet, a másik oldalon – ha nem is sokkal – de kevesebbet. A dob peremét kellett pótolnom. Ehhez 10mm x 10mm-es lemezprofilt használtam. Most nem a veregetős kalapácsos módszerrel dolgoztam meg, hogy ívelődjön, mert itt nem kellett finomkodnom, mivel csak az elütött macskák kerülnek hozzá szemközelbe. Ha jól belegondolunk, a belünkkel a nyakunkon mi sem az esztétikát figyelnénk. Szóval satuba be, és kézzel ellentartva, megütögettem a hajlítás vonalát. Annyira jól sikerült már elsőre, hogy egy kicsit vissza is kellett egyenesítenem, de ez nem volt számot tevő. (majdnem azt írtam, hogy számon tevő, de ezt meghagyom valamelyik okos szőkének)  Most megin...

A legújabb vizsgálatok szerint, a Titanic elsüllyedésében erősen közrejátszott a rossz minőségű szegecselés. Ahogy elnézem ezt a sok szakszerű javítást, ezek az autók sem állnák meg a helyüket egy kisebb ütközésnél sem.  Itt általában nem a szegecs, vagy a hegesztés engedne el, hanem a maga az anyag törne rommá, mivel néha érdekes dolgokat építenek be a szakik. Most nem az egyenesre taposott 5 literes konzerves dobozra gondolok, hanem a sima, vékony lemezre. Gondolom, ez olcsóbb volt nekik, vagy könnyebben megbírták munkálni, ezért alkalmazzák annyian. Vajon belegondoltak-e, hogy a lemezkének nem csak a saját súlyát kell megtartani, hanem esetleg azt a dolgot is, amit hozzá csatlakoztatnak. Esetünkben éppen az ütközőről van szó, ami éppenséggel nem mondható védett pozíciójú eszköznek. Gyárilag 1 milliméteres lemezből van a tartó kikanyarítva, és még ráadásként meg is merevítették különböző bemunkálásokkal.  A középső vályúba fekszik be az ütköző tartóvasa, így még ráadá...

Ahogy ma kalapálgattam, megállapítottam, hogy nem árt, ha az ember átlépi gyarlóságának határait. Mi az, hogy egykezesek vagyunk? A mai felgyorsult világunkban az a régi hóbort, hogy csak az egyik kezünket használjuk, már rég idejét múlta. Tessék elővenni a másikat is, nem véletlenül lóg az ott a vállunkból. Az nem jó kifogás, hogy, „de hiszen használom”. Hogy használjuk? Tudunk-e vele szépen írni, rajzolni? Egy kevesen igen, de ez a népesség egészét nézve elhanyagolható kisebbség. Itt vagyunk mi a lakatosok nemzetsége. Ha valakinek kell még egy precíziós kéz, na, azok mi vagyunk. Az autó egyik oldalán tudunk az ügyesebbik kezünkkel kalapálni, a másikon nem. Ha szépen kérjük, akkor sem fog a kaszni úgy fordulni, hogy mindig megfelelően hozzáférjünk. Egy lehetetlenül bevitt rossz kezes kalapácsütés lehet, hogy nagyobb kárt okoz, mint amit kiakartunk simítani. Ráadásként jön a következő kérdés: Tudja-e a bal, hogy mit csinál a jobb? Mondjuk ha az autó külső felén tologatjuk a simító elle...

Bár több alkalommal láttam már azt a bizonyos lukat, nem igazán tudtam megállapítani, hogy eredetileg, mit gondolt róla a megalkotója. Volt már szerencsém sokat kézbe venni a különböző verziókból, de valami bibi minddel volt. Most eljött a nagy pillanat, ez már tényleg úgy néz ki, hogy megkívánja az ember. Szépen le van tisztázva az egész elem, csak a víz kifolyási helyén van egy kis szűkület, de ez nem nagy gond, kilehet tágítani. Viszont ezen is fura a lyuk. Nálam van a belevaló betét, bele is megy, de beleesik. Ez nem lenne olyan nagy baj, mert van még mögötte más is, ami miatt megáll benne, de ha a két rész szorosan illeszkedik, akkor aminek benne kellene lenni, kilóg mert vastagabb. Ha meg széjjelebb feszítem, akkor meg valamivel ki kell töltenem a rést, mert belefolyik a lé. Átgondoltam az egészet, és úgy döntöttem, hogy a lyuk peremét benyomom körben, akkor szépen megáll benne aminek kell. Sajnos ehhez a megoldáshoz már egy másik alany kellett, mert a régi nagy lukával már nem...

Napok óta úgy érzem magam, mintha zselatinban mozognék, a munkám meg láthatatlan lenne. Feltehetném a kérdést, mi változott a két kép között? Akik tudják a választ, azok közt kisorsolok egy nyalókát. Nem is akármilyet, Harry Pottertől szereztem egy takonygombóc ízűt. Ugye csábító? Na, de elég az undormányból, csak ócska humor az egész, mert valójában csak fülzsír ízű volt neki. (még aki ki is találta). Akkor mondom a megfejtést: 24 óra telt el a két felvétel közt, és ebből nyolcat dolgoztam a delikvensen. Maradt még rajta orrplasztika, de inkább hátravonultam, mert szüksége van a lelkemnek egy kis látványos haladásra. Szerencsére volt a raktárban egy javító elem az ajtó mögé, de pont egy centivel előbb ér véget, mint ahogy kellene. (lehet, hogy csak kilenc milliméter) Ugyanis valaki (mindig ez a valaki, meg a tudodki, tiszta fantasy) már felrakott egy javító elemet ide. Ezzel nem is lenne gondom, de az akinek nem mondjuk a nevét (mert nem tudom) hatalmas hőt tett bele a ...

Szerettem volna valami jó képpel is megtámogatni a mondanivalómat, de csak ez sikeredett. Ez kérem egy fejre állított sárvédő. A hozzánk közeli fényes fele lenne az érdekes. Az volna az a rész, amit felülről látunk a másik karosszéria elem mellett, vagyis ennélfogva csatlakoznak egymáshoz a dolgok, és ebben folydogál a víz kellemesebb tájékok felé. Megvan? Lehet csavaros rögzítéses a sárvédő, de ebben az esetben ez hegesztős, mert teherviselő elem. Eredetileg természetesen egy anyagból van ez a rész is a sárvédővel, de az enyészet nem kegyelmezett neki, így újra kell gyártani. Egyszerű dolog. Csak egy lemezcsíkot kell hajtanunk L alakban, és máris helyére lehetne hegeszteni egy folyamatosnak látszó varrattal, ha nem lenne kanyarban a sárvédő pereme. Hogyan lehet egy egyenes L profilt meggörbíteni? Rutinos kollégáink egy sajnálkozó mosolyt engednek meg maguknak, de a hobbi lakatosok tágra nyílt szemmel merednek most a betűfolyamra. Először is, elmondanám, miért nyúltam ehhez a témá...

Na, nem a rázós fajta, nem is a falból lóg ki, de erős. Szerencsés is vagyok, meg nem is. Egyik oldal sikerült, a másik nem. Ez nem az én saram, én ott sem voltam, semmiről nem tehetek, különben is kényszeríttetek. Az a rohadt jobb oldal, az mindig kötözködik. A bal bezzeg úgy simult a helyére, mint kés a vajba. Csak az orrát kellett megfaragni, mert a lámpa körüli rész másik dimenzióba lépett. Porból lett, porrá lett. Na de, egy kis foltocska – gondosan, az eredetit mintának használva, mert ilyen íves részeknél szoktak viccek születni – és máris kisebb a hiány. Már csak a lámpatök körüli részt kellett pótolnom, amit egy 1,5 milliméteres lemezcsík használatával oldottam meg. Azért szerencsésebb az eredeti egyes lemeznél, mert könnyebben ívre bírtam hajtani, és van miből csiszolni, ha a sík nem lenne tökéletes, na meg tovább tart, míg elrothad. Az ívhajtást ebben az esetben nem csak kalapálásos módszerrel végeztem el. Egy darab csőszerű képződményre felhegesztettem élével a lemezc...

Fent van az egyik oldali légvezető. Nem nagyon erőltettem meg magam, viszonylag kevesen kérnek pont olyan formát erre az eldugott helyre, mint az eredeti. Majd lezárom még az éleket, hogy legalább a dob felől ne verődjön be a sólé. A nagy izébe, ott az elején, így is be fog folyni az esővíz, meg ilyenek, de legalább az aljában megpróbálom kikenni. A sárvédőt annyira foltoztam ki, hogy helyére bírjam erősíteni. Nem volt ez sem egyszerű, mert a rohadásokon kívül itt is megvolt található a törés, és a lelkes javítás, vagy mi a szösz. A kiegészítő elemek felillesztése a sárvédő rendeltetési helyén történt, mert csak így garantálható az ajtóhézag futása. Holnap már a felszereltről publikálok képeket. Két nap, és tiszta autó kinézete lesz a kaszninak. Mostanság, annyira nem nagyon érdekes a tevékenység, de azért igencsak oda kell figyelni. A légvezetők felrakásánál a megfelelő illesztésre kell figyelni, mert ha elhúzza a doblemezt, akkor a sárvédő nem fog a helyére találni, a sárv...