Ugrás a fő tartalomra

Állj ellen a hőnek!

Ma folytatnám a tegnapelőtt elkezdett témát, mert sokan megragadtak egy-két dolognál, mint hangya a maciméznél, vagy mint nagyapám a pengőnél. Ő mindent abban számolt, bár apám érdekesebb volt a sör-feles konvertálással.

Valami olyasmit írtam, hogy hegesztésnél tartsunk ellen a hőnek.

Na, ez mondjuk, így is működhet. Egy erősebb laposvas kell hozzá, ami cifrára van hajlítva. Az előző pontozásra csippentjük, és egy merevebb részen feltámasztva ellen tartunk. Néha elkél alá egy alátét (falap, vagy valami) hogy ne nyomjuk be az ép felületet, amin felfekszik a szerszám. Ha készen vagyunk, egyszerű csavaró mozdulattal letörjük a helyéről. Mindig az óramutató járásával ellentétesen tegyük meg ezt, mert így nagyon hivatalosan hangzik, bár semmi értelme. A hő ellentartás amúgy másképp is értelmezhető, bár akkor hőelvitelnek hívják. Ekkor a hegesztés mögé teszünk egy bazi nagy fémet - ha befér - ami elrántja a hőt a lemezünktől.

Szemfüles, önálló gondolkodásra képes olvasóm felvetette, hogy egy laposvasat is lehetne ideiglenesen a varrat mellé fektetni. Ezt a megoldást én is használom néha, de nem ilyen esetben, mert ahhoz, hogy működjön az ellentartó szerep, túl sűrűn, és közel kellene hegeszteni a jövendőbeli varrathoz. Szóval, én is hegesztek fel vasat, ami lapos, ha mondjuk egy hosszabb, valami miatt lebegős, feszültséggel rendelkező felülethez kell hozzászabnom egy másik darabot. Vegyünk egy ajtólemezt. Nem a boltban, hanem példának. Fogunk egy egyenes laposvasat, és az egyik végénél felhegesztjük az ajtó elejére (vagy a végére, még mielőtt rákérdezne valaki, hogy oda nem lehet-e). A vas másik végét a kis praclinkkal odafogjuk, ahova majd rögzíteni akarjuk, és a közepét kihúzzuk, mint az íjat, olyan ívre, amilyenre a felületet szeretnénk. A másik végét is lerögzítjük. Ezután hozzá pontozgatjuk a rakoncátlan lemezt, így már tudunk valamihez menni.

Előkerült a már említett acélvonalzó. Ha a kerék kivágás köré hajlítjuk, le lehet vele ellenőrizni, hogy egyenletesen szalad- e a perem.
Természetesen minden irányban alkalmazható, sőt bal kézben is lehet tartani.




Aki ügyes (mint én, aki közben még fényeztem a képet is) lábbal is odanyomhatja.

Ez a kép a múltkor elkóborolt, de mostanra előkerült. IT’ vágtam fel a lemezt, hogy a megfelelő domborulatot könnyebben ki tudjam rajta alakítani.

Eredeti bejegyzés: 2012. május 16. 17:33

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fo...

Mit lehet erről mondani?

Hoznak egy halom valamit, és autót épít belőle az ember, ennyi. Már nem rettenek meg, amikor egy ilyen kupac begördül.  Hozzáfogok, aztán majd lesz valami. A két lényeg: orr és far.  Orr  Még orrabb  Far  Van amit teljesen le kellett gyártani Aztán kezdtek összeállni a dolgok  Részben új,  részben mindent megteszek, hogy a régi visszakerüljön A hézagok a lényegesek  Szörnyű javítások Pár dolgot át kellett alakítani, hogy autentikus legyen Ez a rész is teljesen hiányzott Ütköző próba Az ütköző alapját is én gyártottam és kész.  Ennyi, egy pár összedobált kép.

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.