Most két napi simogatás következik. A fényképezést mellőzöm, mert úgysem adnák azt vissza, hogy két órán át egyengettem egy felületet. Vasárnap még beépítettem három darab csövet. Egy huzalvezetőt, és két darab szellőzőt. Bár ezek még képpel ábrázolhatók, de nem tudom elképzelni, hogy bárki is felugrana a levegőbe örömében, amint eltölti lelkét a hatalmas esztétikai élmény, amit ezek a fotográfiák nyújthattak volna.
Azért csak elővettem a fotoaparátot, és fotót is prezentálok egy nagyon fontos dologról, ami alapjában meghatározza az autó kinézetét.
Igen, ez a dolog a bal kezem, és ott van benne a precíziós műszer. Éppen az ajtó, és első sárvédő találkozását ellenőrzöm. (Dehogy is, csak a kép kedvéért tettem oda) Mi a lényeg itt emberek? Milyen randa az, ha az elemek gömbcikkekként, különálló létformaként követik egymást. Agyonvágja az egész autó megjelenését, ha nem egy egységes felületet látunk. Még új autóknál is megfigyelhető a jelenség, hogy nem egy illesztési hézaggal szabdalt forma összest látunk. Hiába találkoznak az élek, ha beljebb vannak a kelleténél. Kijjebb szinte soha nem kerülnek, de beljebb... Fut az ív, aztán hirtelen befordul. Szóval ezért kell ezt a munkafolyamatot lejátszani. Ha ez így készül, nem lesznek csúnya fénytörések a kasznin az elemek váltásánál... Vagy igen, mert a festő felpattint egy tízkilós gittet, és felvakolja vele a kocsit. Általában, én minden elemet felszerelek, beállítok, és úgy adom oda a szakinak, hogy "így tessék összegittelni egységgé az egészet". (Persze az ajtók azért maradjanak nyithatók.) Volt aki azonnal szétszedett mindent, és az ajtót ilyen ívre csiszolta, a sárvédőt amolyanra, majd összeszerelve úgy nézett ki, mintha különböző autókból lett volna összeválogatva a gépjármű.
Azért csak elővettem a fotoaparátot, és fotót is prezentálok egy nagyon fontos dologról, ami alapjában meghatározza az autó kinézetét.
Igen, ez a dolog a bal kezem, és ott van benne a precíziós műszer. Éppen az ajtó, és első sárvédő találkozását ellenőrzöm. (Dehogy is, csak a kép kedvéért tettem oda) Mi a lényeg itt emberek? Milyen randa az, ha az elemek gömbcikkekként, különálló létformaként követik egymást. Agyonvágja az egész autó megjelenését, ha nem egy egységes felületet látunk. Még új autóknál is megfigyelhető a jelenség, hogy nem egy illesztési hézaggal szabdalt forma összest látunk. Hiába találkoznak az élek, ha beljebb vannak a kelleténél. Kijjebb szinte soha nem kerülnek, de beljebb... Fut az ív, aztán hirtelen befordul. Szóval ezért kell ezt a munkafolyamatot lejátszani. Ha ez így készül, nem lesznek csúnya fénytörések a kasznin az elemek váltásánál... Vagy igen, mert a festő felpattint egy tízkilós gittet, és felvakolja vele a kocsit. Általában, én minden elemet felszerelek, beállítok, és úgy adom oda a szakinak, hogy "így tessék összegittelni egységgé az egészet". (Persze az ajtók azért maradjanak nyithatók.) Volt aki azonnal szétszedett mindent, és az ajtót ilyen ívre csiszolta, a sárvédőt amolyanra, majd összeszerelve úgy nézett ki, mintha különböző autókból lett volna összeválogatva a gépjármű.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése