Autóépítés

Na, nem kifejezetten engem öl az ideg. Én megtanultam valamennyire kezelni. Nem ütök csak akkor, ha hétig számoltam... igaz, hatnál kezdem. Sokat segített a jóga. Mindig mondogatom magamban: "Jógázok, jógázok, és elhagynak a jó gázok." Főleg, ha zenei aláfestés is van: "engedem had menjen, szaladjon kifelé belőlem, gondoltam egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem, villámlik mennydörög..." A kolléga viszont egy kicsit morcos volt reggel. Gondolom nem lépett egyszerre, aztán nem kapott rétest estére, vagy valami, de az biztos. - Nem passzol a takaró lemez. - ugrott a torkomnak már reggeli hétkor, amikor éppen csak pitymallott a kakas. - Be kell csiszolni, mindig is festés után csiszoltuk be. - így én. - Soha nem csiszoltuk be. - replikázott. - Te nem is, én csináltam, te csak feltetted. Erről a gyönyörű, számomra teljesen értelmezhetetlen dologról beszélgettünk. A gyár szakemberei ezzel akarták masszívabb szerkezetnek álcázni a nyuzga tart...

Tegyük fel, hogy valami megmagyarázhatatlan ok folytán, egy darab rohadást találunk az autónkon! Először is elvisszük a lakatoshoz, aki nagyon fog csodálkozni, hogy csak egy rozsdagóc van a kocsin, mert a rozsda az csordában jár. Mi viszont ragaszkodunk az egy darab folthoz, mert tudjuk, hogy csak annyi kell, és nem hagyjuk magunkat lefejni. Ha ezen túltette magát a szakember, akkor kijavítja a hibát. Mi elégedetten hazavisszük a járgányt, majd egy bizonyos idő után a szerkezet elkezd mindenhol rohadni. Ekkor mi nagyon idegesek leszünk, és visszamegyünk reklamálni a trógerhez, aki a szemünkbe nevet, erre mi jól pofán vágjuk, vagy (és) elindulunk a világba szétkürtölni azt, hogy amihez a lakatos hozzányúlt szétrothadt. Természetesen ez nem fikció. A múltkor azon kezdtem el morfondírozni, hogy szakszerű javítás esetén elindulhat-e kirívó rohadás a javítás miatt, és arra jutottam, hogy a klasszikus építésű öreg autókon egy kis odafigyeléssel nem lehet kárt okozni. Tehát nem szabad hag...

Már abban az időben is, amikor a 13 éves Skodám alja porrá oxidálódott, az a mondás járta, hogy amihez a lakatos hozzányúl, annak már vége van. A gyári rozsdavédelem helyzete azóta lassan javult. Megjelent a 6, majd akár a 12 év átrozsdásodási garancia, ami folyamatos ellenőrzés feltétele mellett, a lemez belülről kifelé irányuló teljes átrohadására vonatkozott. Tehát ha megnézzük ezeket az autókat, bizony ott viríthat a "vörös ördög", csak a lemez még nem lyukadt át, ha minden az eredeti. Ha nem tört a festékréteg egy horpadás miatt, és ha nem babrált bele az az átkozott fenevad, a lakatos. Miért is alakult ki ez a múlt homályába vesző monda a rothadást hozó mocskos kezű mesterről? Az öregebbek biztosan emlékeznek arra a korra, amikor még a tisztességes karosszériás garázsában ott álltak a hatalmas, nehéz gázpalackok. Csak az, és semmi más speciális eszköz. Oxigén, acetiléngáz keverék lángja volt a lelke mindennek. Ezzel melegítették a vasat, ezzel vágták a vasat, ...

Van ez a szuper jó kis 67'-es,Volkswagen Karmann Ghia Cabrio 1500 Rapid Turbo Interceptor Metal Túrórudi. (Írhatnék még ökörségeket, de csak a számig kell figyelembe venni, az is sok) Mint már leírtam, tényleg nagyon jó állapotban maradt meg az utókor számára a karosszéria. Nem hinném, hogy más Karmann ilyen jól nézne ki, de szerencsére ennek csak egy tehervonat ment neki, és csak 1 kilométert tolta maga előtt. (Lehet nem így volt, de adjuk meg a tiszteletet, ami szar, az szar!) Ez után remek mester vette kezelésbe, és munkát, méretet, formát nem kímélve egy újabb dimenzióba emelte ezt az autót. Mindez még el is rohadt, és csak ekkor jöttem én a szerény 45-ös lábamon csoszogva a képbe. A betonon mászva vágtam szét, hogy újra összerakjam, de szerencsére már nem csak őskori szerszámok álltak rendelkezésemre. A plazmavágó igazi kincs, de ezzel még nem teljes a lista. Van kérem szépen valódi bio termék is. Víz, és légbázisú ez az eszköz, mely egy visszaforgatott vasdarabon helyez...

A műhelybéli haladásról ennyit: Akinek ennyi nem elég, az lapozzon vissza a régebbi melókhoz, ugyanaz. Viszont rengeteg humoros, szórakoztató dolog történt... vagy nem. Akkor most mi van? Unalomba fullad a poszt. Na, most már tudjátok milyen az, amikor mindig ugyanaz van. Még a rohadások is ugyanazon a helyen vannak mindig. Az egy-két karambolos gyűrődés, horpadás feldobja a hétköznapokat. 2013. november 15. 18:43

Miközben ezeket a valamiket lakatolom, folyton egy olyan autón jár az eszem, amit magamnak és úgy építek, ahogy nekem tetszik. Sajnálattal közlöm az eredetiségmániásokkal, hogy az nem is lenne teljesen olyan mint amit annak idején átvettek a szalonban, hanem megfűszerezném egy-két nyalánksággal, persze csak ízlésesen. Viszont azt is tudom, hogy erre egy jó darabig nem lesz lehetőségem, így még szomorúbb a sorsom, de hagyjuk a nyavalygást másra. Mint a képen is látszik, remekül halad a munka, már azt is tudom, hogy hol lehetett a motortér annak idején, így már csak napok, meg egy tábla lemez kérdése, és már ki is alakulhat az eredeti állapothoz hasonlatos megjelenés. Bejött az illető, aki megvette, le homokszóratta, hazahozta, lefestette, majd egy évig kerülgette a vasat. - Hozhatom a benzint? - humorizált. Arra gondolt, hogy indíthatjuk-e már az autót, de nem talált meg a humorral, mert én már azon gondolkodtam, hogy leszámolok, és elmegyek a Bahamákra vízisít gyantázni. ...

MELODRÁMA Nekem melo, a tulajnak dráma. Hát több lesz két percnél mire kijavítom... phü. Kivarázsolom a Karmann kasznit, így az ár ennek megfelelően módosul. Az orra mondtam, hogy rossz, de a fart látva módosul a meghatározás: nem is annyira rossz az orr. Ezen az elemen nincs jó, csak kevésbé rossz. Az ilyenre mondja az ember, hogy inkább egy teljesen újat kellene gyártani, mint szórakozni vele. A képek nem adják vissza a hangulatot. Talán ebből a szögből jobban látszik a lemez, és laposvas halmaz. A nagystílű távolságokban elhelyezett hegesztések tovább emelik a munka pompáját. Van ahol centiméteres rétegekben halmozódik az anyag, mégsem alkot merev szerkezetet. Vajon mennyire nyikoroghatott menet közben. És még jobban is nézett ki kívülről, mint ahogy bontás közben megmutatkozott. Mindig egy kicsit vágtam belőle, de a végén átmentem hagymaszeletelésbe. Ha igazán szépen akarná az ember kijavítani, akkor sohanapja, és a közé a nap közé fog kerülni az elkész...

Ez a kupac már megint egy Volkswagen Karmann Ghia kabrió. Azaz csak lesz majd, mert most még csak egy orr kezdemény. Ez a gyűrött lemez egyveleg az alapja egy jövendőbeli gyönyörűséges autónak. Ezt a részt már egyszer, egy másik kocsi építésekor félretettük, mert annyira rossz állapotban van, hogy akkor nem fért bele az időkeretbe, de most erre is sor került. Nem kell félni, a far is hasonlatosan ramaty, így a jó, és rossz egyensúlya nem fog felborulni, így nem omlik össze a világ. A tulajnak az volt a kérése, hogy nagyon igényesen készítsük el a gépet. Mintha szoktunk volna igénytelenül dolgozni. Bár az igényesség fogalma sem takar azonos elvárásokat mindenhol. Például van a környéken egy falu, ahol nem is ismerik az igényesség szót. Van nekik hasonló szavuk, de az az igenyes, az pedig náluk az egyenest jelenti. Ugyanis az ottani kisebbség - ami lassan többségbe fordul át - mindig is gondosan vigyázott rá, hogy a "paraszti" elnyomással dacolva megőrizze kultúrájá...

Bár egy napja még a porlasztók szétszerelve hevertek, azt az álmot dédelgettük magunkban, hogy a munkaszüneti napot kihasználva meglátogatjuk Kassát, és az ott élő Tátrás embert a mi Tatránkkal. Az utolsó pillanatban állt össze a kép a keverékképzési hibát illetően, mint ahogy azt már előzőleg leírtam. Lehet, hogy kissé bátor tettnek tűnik próbaútként ilyen kirándulást bevállalni, de hát egyszer élünk, "Főúr, még egy doboz gyufát!" Este nyugodtan bújtam a csíkos pizsamámba, amikor megszólalt "Feró" (telefon). - Kigyulladt az egész műszerfal! - sápítozik a kollégám. - És eloltottad? - Nem úgy te! - morgott. - Az alsó sor visszajelző világít, meg a műszerek össze-vissza ugrálnak. - Aha! Láttam már ilyet a Harmadik típusú találkozásokban. Menekülj, mert jönnek az UFO-k és farba kísérleteznek! - De most komolyan! Mi lehet? - Gömbvillám... Szóval hajnalban ismét az istenverte elektromossággal mókáztam, de rövid úton rövidre zártam a valószínűleg testelé...

Fiatal koromban volt valaki, aki képrejtvényeket festett a házak falaira. A görög ábécé tizenhatodik betűjén (ami valahogy így néz ki: TT) volt egy A, és mellette hat darab alma rajza. Én most mást rajzolnék virtuálisan a hat alma elé  és ez egy szép kis lyuk, de ezen is sok múlik. A világ történelmében rengeteg ember életét változtatta meg valamiféle lyuk. Volt aki beleesett, volt aki felfedezett egy bazi nagy fekete lyukat, és volt aki beleesett egy bazi nagy fekete lyukába. Emlékszem valami fickóra is, aki rápacsázott arra, hogy tagadta a lyukat. Galileo Galilei azt mondta a papsicoknak, hogy a föld nem egy lapos izé, ami egy hatalmas lyuk közepén lebeg és tessék, hol van Galileó, és hol van az egyház! Na, kinek volt igaza? Nyilván annak, aki a lyuk mellé állt, és a mai napig nem esett saját dugába. Hosszú napokig hallgattam a kollégám nyöszörgését, hogy valami nincs rendben. Kemény, fárasztó próbaköröket rót a Tatrával, míg én a Porschét hegesztettem. Néha bejött a műhelybe...

Ezelőtt sok évvel - amikor a Lada volt a csoda - az a nagy humor volt elterjedve autós körökben, hogy valaki beköpte, nála maradt tegnap egy Porsche. A honnét kérdésre a válasz az volt, hogy elkezdtem lakatolni a Zsigát', oszt por se maradt belőle. Lehet nevetni, vagy megírni, hogy ez már 30 éve is fárasztó volt, de nem a Vidám színpadon vagyunk, úgyhogy a név nem kötelez. Amúgy is csak azért írtam le ezt, hogy rákössek arra a lakatolásra, amit más kezdett el, de nekem kell összehányni. Összehányni, mert a lelkemre kötötték, hogy holnapután vinni akarják, így kerek három napom volt-van rá. Így természetesen a megszokott minőségről szó sem lehet, de majd köztünk marad, hogy én csináltam azt a pár foltot, másnak meg letagadom. Tehát egy Porsche 914 az ominózus alany, ezért volt az a béna vicc az elején. A mostani esetben még ilyen poént sem lehet elengedni. "Elkezdtem lakatolni egy Porschét, és por se maradt belőle." Hülyén hangzik, és még annyira sem humoros, mint az...

Az én saját, külön bejáratú motorizációs hajnalom felkelő napsugara egy Babetta segédmotoros kerékpáron talált. Na nem azért, mert ennél a mocinál jobbat el sem tudtam volna képzelni, hanem mert egyszerűen nem volt más a piacon. Gyerekkoromat végigkísérték az áruházakban pompázó pedálos, majd berúgókaros Riga, és Verhovina álomgépek. Sokat toporogtam a metálfénytől, és nikkeltől szemkápráztatóan csillogó csodák előtt. Néha fel is ülhettem, és brummoghattam, de csak halkan. Aztán eljött a nap, amikor kezemben tarthattam a kartonpapírra nyomott vezetői engedélyt, és egy kicsivel később a pénzem is összejött a Szovjet technika megszerzésére. Nos, ekkor történt valami a KGST piacon segédmotoros kerékpár ügyileg. Ugyanis mind egy szálig eltűnt a boltokból a termék. A használt piac is bepangott a sokktól. Vagy nem adtak el, ha meg igen, akkor azért a pénzért 125-ös MZ-ét is lehetett venni. Így került hozzám egy elhagyott kis boltban porosodó Babetta, ami kemény egy szezont kibírt, majd a r...

Meg akartam nézni az alkatrészábrán minek hívják konkrétan ezt a dolgot, ami a váltószerkezet menetirány szerinti elején helyezkedik el, de elfelejtettem. Egy biztos, ez a kulcsa annak, hogy előre, vagy hátra, és, hogy milyen sebességgel haladunk. Ebből következne, hogy kulcs névvel illessük, de aki a szeme után megy, az kilincsnek hívja. Ez a szerény alkatrész ugyanúgy nem érdekel senkit amíg teszi a dolgát, mint az összes többi, bár hozzátenném, ráadásként ez a holmi szinte örök életű, nem szokott vele gond lenni, maximum egy pár milliméterrel többet kalimpálunk a váltókarral, ha kissé megkopott. Viszont most megtörtént a hihetetlen,  valóra vált a rémálom, mint amikor egy régi horrorban koporsók katapultáltak a földből, mert temetőre építkezett a ganaj vállalkozó. A felújított váltó egyszerűen megragadt hátramenetben, és csak egy jól irányzott pörgőrúgással lehetett kimozdítani a váltókart rögzült helyzetéből. - Hej! - csap ilyenkor mindenki lelkesen a levegőbe, hiszen milye...