Szalad a szalag

Nemrég írtam egy bizonyos „cinautóról”, vagyis egy 1950-es Mercedes 170S cabrio típusú gépjárműről, mely körül olyan vihar kerekedett, ami nem vizet hord magával, hanem… szóval mást kavar. Történt ugyanis, hogy érkezett egy messziről jött úr. Azt állította magáról, hogy ő egy szakértő és mivel messziről jött, nyugodtan mondhatott bármit. Udvariaskodás helyett, rögtön kért egy mérőszalagot, mert mérni akart. Nem értettem mit akar mérni, és minek, de adtam neki egy 250 forintos minőségi terméket (ilyenért nem kár, ha véletlenül zsebre teszi, de azért rajta tartottam a szemem) bár azt gondoltam, hogy „Nagy szakértő lehetsz te komám, ha még szalagot is nekem kell adni.”. Elkezdte méregetni a Mercedes pár perce feldobott elejét, én meg táguló szemekkel néztem mit csinál. Nagy szerencséje volt, hogy tudta magát min produkálni, mert, ha egy kicsivel előbb jön, akkor nem tudom mit mér, hiszen az autó orra lebontva hevert a földön, de én így sem láttam sok értelmét a műveletnek az elnagyoltan beállított elemeken. 
Kicsivel később megakadt a szemem a mérőszalagot megcsavarva tartó kezén.

A kép csak illusztráció. „Így mér egy igazi szakértő.”

Ekkor fogalmazódott meg bennem a gyanú, hogy esetleg nincs valami rendben az illetővel. Ráadásként olyan mélyreható következtetéseket vont le a rosszul használt mérőeszközzel levett méretből, mint a régi viccben, amiben a ház magasságából, és az ablakok számából kellett volna megállapítani nagyanyám életkorát. Azt állította, hogy el van csavarodva az alváz, bár az említett elem állapotát nem tudhatta meg a fenti méricskélésből. Aztán persze kilógott a lóláb, mert az olyan kilógós fajta. Jelentésében lefitymálta a műhelyünket és szerényen felajánlotta saját kis vállalkozásának szolgálatát a veterán talpra állításának érdekében, persze egy szakértőhöz méltó díjazás fejében. Na, itt bukott meg az ördögi terve, mert, bár az olcsó húsnak híg a leve, de mi nem főzünk és a munkánk sem annyira rossz, mint amennyivel olcsóbb nála, így mi kaptuk a megbízást. – Ez az! Végre nem kell a purdéknak éhükben a küszöböt rágni! –csaphattunk volna a levegőbe elégedetten, de valami felhőt borított lelkesedésünk rétje felé. Ugyanis a tulaj azt mondta, hogy megcsinálhatjuk mi az autóját, de csak akkor veszi át, ha a szakértő úr rábólint. Na, eltudom képzelni, hogy ez a szimpatikus úriember mikor fog rábólintani. Majd, ha valaki tarkón veri… Ennek ellenére – egy médium közbenjárása miatt – elkezdtem az autót újra. Visszabontottam alvázig, amit mindenki megnyugtatására átméregettem. Hát, valahogy nem lepődtem meg, hogy semmi torzulást nem találtam, pedig a legkorszerűbb, nagypontosságú hidrodinamikus vízmértékkel és hasonlóan kiemelkedő minőségű mérőszalaggal ellenőriztem át az egészet, a szakértőtől kapott rajz alapján, mert neki az is van, hiszen ő a szakértő. Ja, nekem is van! Csak kinyitottam egy könyvet, és hopp, már ott is volt benne… Lehet, hogy én meg könyvszakértő vagyok?  Egyébként jót derültem a rajzon, bár semmi vicces nem volt rányomtatva, de nekem az úr azon szavai csengtek a fülemben, melyben a motorháztető két milliméteres átlóproblémáját kifogásolta, ami szerinte egy ilyen drága autónál nem megengedhető. Szóval, néztem a rajzon a furatok átlójának plusz-mínusz három milliméteres tűrését, felidéztem magamban a többi elem két centiméterig terjedő eltéréseit és csak mosolyogtam, mint egy amatőr tébolyodott (Vagy mint Dr. Hannibal Lecter egy tál nagy szemű babra, de ezt nem mindenki értheti).

Mint annak idején: A vízszint még mindig vízszint, ma is lehet alapul venni, ha jobb nincs 

Csendben hozzáteszem, hogy én is néztem a motorháztető átlóját, de mivel kerekített a sarka, igazából pontosan nem lehet mérni, így én két millimétereket ebben az esetben nem emlegetnék fel, pláne úgy, hogy a Mercedes eleje gyárilag nyeklik-nyaklik össze-vissza,

Egy darab csavaron áll a hűtő, amire a fél elejét rászerelték az autónak

hiszen alig fogja egy pár csavar, sőt, van olyan elem, ami kis fülekkel van felakasztva egy gumizott lemezélre.

Csak egyszerűen: fülekkel felakasztott oldalborítás a motortérnél.

  Na, mindegy. Azért, ami tőlem telik megteszem. Felhegesztettem az egyik motortér oldallemez alját, mert az A oszlopnál másfél centi mínuszból indult a másik oldalhoz képest, de mire a hűtőmaszkhoz ért, már csak fél centi lemaradása volt. Mindezt úgy sikerült összehozni a gyárnak, hogy az elemek számozása egyértelműen mutatta, egy párt alkotnak az oldalsó burkolatok, bár nem ehhez az autóhoz tartoznak. Nyilván a sárvédők is innét, meg amonnét valók. Ezeken nem találtam számot, de az a két centiméter eltérés, ami a terítékükben volt észlelhető, nagyon valószínűvé teszi a gyanúmat, ugyanis, ekkora tévedés már szemmel látható az ívekben, főleg a felhelyezett ütköző mellett.

Már megkapta a két centiméternyi pluszt a sárvédő, hogy egyforma legyen a két oldal

Az viszont erős lenne tévedésnek, hogy a szakértő behegesztette velem az antenna rögzítő furatait, mondván, hogy az nem gyári. Erre kinyitom a szervizkönyvet és mit látok benne? Igen, az antenna felszerelését oda, ahova az úriember szerint nem való. Szimpla hülyeség, vagy ez is a terv része? Persze, ha rá hallgatva felszereljük a rossz helyre, akkor joggal mutogathatott volna ránk, hogy „Ezek a bugris magyarok még azt sem tudják, hogy az antennát hova kell tenni!”, de hát nem kalkulált azzal, hogy én könyvforgató ember vagyok, így nem olyan könnyű átverni, amúgy meg, ismeretleneknek még azt sem szoktam elhinni, amit kérdeznek.