Cinautó

Igen, jól tetszett olvasni a címet, cinautó és nem sínautó, bár az utóbbiról szívesebben írnék. Amúgy semmi bajom a cines dolgokkal, zsenge koromban is örültem, ha a mozinkban kiszólt a gépész a lyukon, hogy „A jövőhéten cines, cinkronizált, célesvácnú, canadai acció fím lesz”, mert amúgy mindig „kefete-fehér” kópiát vetítettek, de az persze más fajta cin volt, mint az, ami szinte tetőtől talpig beborította az aktuális német beteget. Ez a Mercedes 170S cabriolet is úgy érkezett, ahogy a többi alany is szokott: – Van rajta vagy két napos meló, gyorsan összekéne ütni! – vicceskedett a kolléga, bár talán ő komolyan gondolta, amit mondott. Hát, két nap alatt össze lehet ütni, az már biztos, van több remek kalapácsom is, nagyszerűen összeütök vele bármit, bárkit, ha kell, de abból még nem lesz veteránminősített oldtimer.

 Ember legyen a talpán, aki ebből a halomból megmondja, hogy ez az autó komplett-e

Nem mondom, hogy bizalomgerjesztően gurult be a munkánk tárgya, mert ami ömlesztve van, az nem lehet az. Először is, nem hiszek már a mesékben. Nekem mondhatja a „vasorrú bánya”, hogy királylány lesz belőle, ha jót teszek vele, vagy állíthatja egy szende német nyugdíjas, hogy ezért adja el majdnem készen az autót, amivel annyit kínlódott, mert… (Ide be lehet helyettesíteni a szokásos szöveget: családi-, vagy egészségügyi okok, nyolcat fialt a kecske, kell a hely.) Úgyis kiderül, hogy azért került eladásra a portéka, mert az önjelölt nagymester rájött arra, hogy valamit nagyon elrontott és a remekmű soha nem fog úgy összeállni ahogy kell, viszont ha talál egy balekot, aki hiszi még a mesét, akkor visszajöhet neki még valamennyi a befektetett pénzecskéjéből. Aztán ha a vevő (az áldozat) egy halom alkatrészről elhiszi bemondásra, hogy az egy komplett autó, az már az ő baja, főleg, ha aranyáron mérik a járgányhoz az alkatrészt. Azóta kiderült, hogy millió forintnyi cucc hiányzik, de úgysem lesz meg, aki lenyúlta, mert már nem lehet tudni, hogy az öreg nem adta oda, vagy a lengyel barátaink emelték… keverték el valahol, miközben elvállalták, aztán meg mégsem csinálták meg az autót.

 Nem jó, de legalább nem is szép az ajtó mögötti javítóelem.
Annyira lejt a vége felé, hogy a trepni nem megy a helyére

Tehát, végül ide került a kocsi. A festésre előkészített karosszériáról találomra leemeltünk egy elemet és tüzetes laboratóriumi vizsgálatnak vetettük alá, vagyis elvitte Csaba leszórni homokkal. Aki nem hiszi el, hogy a homokszórás közben hő keletkezik, annak ajánlom figyelmébe azt a képet, amin megolvadt, majd újra dermedt ónpatakok láthatók. Mit patakok! Folyók! Ennyi értelem nélküli cint egy frissen tele ellett egérfészekben sem lehet látni. Ugyanis ez az ember kalapács helyett is ónt használt. Olyan helyekre futtatott kilónyi lágyfémet, amit könnyűszerrel ki lehetet volna kalapálni, de ő ahelyett, hogy ütött volna, kente az olvadt anyagot. 

Az A oszlop is igazán rusnyára sikeredett

Ráadásként a javítóelemeket is teljesen öncélúan helyezte fel. Nem követett semmiféle eredetiséget, méretet. Saját kútfejéből merítve mert valami eredetit alkotni, csak az a baj, hogy a nagy önmegvalósítás közben elfelejtett olyan apróságokkal foglalkozni, hogy bizonyos elemek pozíciója függ a másik alkotórész helyzetétől.

A túlméretes hegesztés eltüntetése után már bemehet a helyére,
aminek be kell menni

Így szaladnak az ajtónál a hézagok,

ha az ember tudja mit kell csinálnia

Dicséretére legyen mondva, azért nem adta fel könnyen. Amikor rájött, hogy az ajtó mögötti rész egy félcentivel odébb van a kívánatos koordinátától, hozzáigazította az ajtót. Az is megeshet, hogy fordítva történt a dolog, az ajtóhoz kalapálta a hátsó elemet, mivel az ajtó viszonylag profibb munkának tűnik, mint a többi javítás, így lehet, hogy azt valaki előbb legyártotta. Viszont az biztosnak tűnik, hogy a lendület elfogyott mire a taposólemezt is az egység részévé kellet volna tenni, mert az már nem került fel. Nem is kerülhetett fel, hiszen a méretcsúsztatás odáig fajult, hogy a trepni csavarhelyei már egyáltalán nem passzoltak.

A vízkivezető cső elrohadva volt visszaépítve, így
pont azt a funkciót nem tudta ellátni, amire tervezték

A B oszlop aljára kent „minden” sem tudja eltakarni,
hogy egy fél centivel szélesebb a trepni lemez hozzárendelt részénél

Mindezek ellenére a karosszériát elkezdték cinezni, tapaszolni, füllerezni. Szóval, úgy tűnik nagyon igyekeztek kívánatos holmivá alakítani, még az ajtót is felrakták nagy óvatosan, pedig a zsanért felfogó négy csavarból csak kettő volt még hadba fogható, a másik kettő anyamenete oválisra volt fúrva, csoda, hogy a csavarok nem hullottak ki belőle.

 

Dermedt fémfolyó

Mindenesetre a fáradozásuk meghozta gyümölcsét, mert már én szívok a csotrogánnyal, nem a szegény nyugdíjas, és a szívást szó szerint kell érteni, de nem alpári értelemben.

Olyan harci gázok terjengenek a műhelyben miközben hegesztek, hogy még a pókok is halálhörgés kíséretében hullanak ki a sarokból. Lehet, hogy egyeseknek szép látvány a horganyzott felület hegesztésekor felszabaduló, szárnyra kelő fehér „vattapamacs”, de a keletkező gőzök beszippantása nem tartozik a kifejezetten egészséges tevékenységek közé, bár csak tiszteleghet mérgezőségi szempontból a minden hegesztésre felvitt tömítőanyagnak, ami füstjével azonnali légzésbénulást okoz. Szerencsére rendelkezünk a legkorszerűbb légzésvédelmi eszközökkel, meg hát levegőt se muszáj venni mindig, elég két varrat közt kiszaladni az udvarra egy jó nagy szippantásra.
    Apropó hegesztési varrat. Láttak már gipszbe kötött gilisztát? Na, itt minden varrat így néz ki. Én megértem, hogyha valakinek nincs köszörűje, vagy nem szereti a hangját, de
remek vágók, vésők vannak, amivel legalább ott le kellett volna szedni a gilisztákat, ahol feltartják a rászerelendő elemet.
Azt meg már csak suttogva merem leírni, hogyha rendesen beállítja az a valaki a hegesztőgépet, szép lapos, erős, beégett hegesztéseket is lehetett volna készíteni, de akkor most nekem nem lenne mit leköszörülgetni, majd újra varrni és a végén mehetnék segélyre.