Ugrás a fő tartalomra

Hun' van Susan?

Kétségbeesve keresik a filmben Susant, én meg kétségbeesve keresem a méretet, síkot, átlót, meg minden ilyen hasonlót, ami mezei ember számára láthatatlan.

Én nem vagyok veszélyben annyira mint a film szereplői, de azért nincs könnyű dolgom. Nehezen férek el. A betonon birkózok a vassal, és azokkal a "felesleges" méretekkel.

Távtartókkal próbálom helyettesíteni a sablont, és egy furmányos feszítővel állítom a dobok dőlését.

Ja, a dobok. Dobok egy-két dobot.

Akinek nincsen görgőző gépe, angol kerék, spanyolcsizma, meg ilyenek, az valahogy így hidalja át a problémát. Valahova el kell tenni a felesleges lemezt, mert a belső ív 2 centiméterrel kevesebb egy fél méteren, mint a külső. Egyenletes gyűrés, nyújtás, zömítés, megvalósíthatatlan otthoni körülmények közt, így ezt a verziót érdemes követni. Nem árt számolni egy kicsit, így nem kell kétszer vágni, de természetesen próbálkozni is lehet, az a biztos, mint ahogy majd ki is térek a buktatóra.

Ha fa sablont készítünk, akkor egyszer nagyjából rákalapáljuk a lemezt, majd le kell venni, ugyanis a fának az a jellemző tulajdonsága, hogy hő hatására elfüstöl (mint ahogy mutatóba be is feketítettem pár helyen), szétdobva a hegesztést. Kicsit szűkebbre pontozzuk az elemet, mint a sablon, akkor nem rúgja nagyon ki magát. A lemezt legegyszerűbben pár facsavarral lehet rögzíteni, a lyukak később be hegeszthetők.

Hegesztés után is érhet meglepetés bennünket, mert a szépen kialakított ívek eltűnhetnek.

Említettem az elméletet, ami köztudottan a gyakorlat rokona, csak nincsenek beszélőviszonyban. Én is kiszámoltam, a sík felület ívelését, és miután próbát is hajtottam bevágás nélkül, kiderült, hogy a várt ív nem jön létre. Na, ezért szépen be vagdosgattam, sablonra ütöttem, és leellenőriztem a mérősablonnal. Minden stimmelt, de amikor hegesztés után rámértem, már koránt sem volt ilyen remek a helyzet. A hő alaposan berántotta a lemezt, így túlórázhattam, mire kivertem... így van ez már öregkorban. Na, de utána a lemezt is kiegyengettem.

Tehát a következő dobnál már a sík elemnél nem vágtam be. Nem foglalkoztam vele, hogy nem úgy néz ki mint ahogy kellene, hiszen a végeredmény a fontos. Vagyis folyamatosan haladva, 3 centiméterenként összepontozgattam a látszólag nem összevaló elemeket. Kellett vele egy kicsit birkózni, de a kész termék kárpótolt az erőfeszítésért. A feszültség amit létrehoztam, gyönyörűen beállított a kellő domborulatot, alig kellett egyengetnem.

2014. március 27. 19:03

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fogható. Az

Rozsda marja 2.

Na, másszunk ki a sötétből! Egyszerű lemez rozsdátlanítás: Erre még akkor is szükségünk lehet, ha homokszórattunk. Sokszor maradnak apró, tűhegynyi rozsdafészkek a szórt felületen, vagy éppen nem lett rögtön lealapozva a fém, és a harmat ráharapott. Sima ügy gondolhatnánk. Rozsdamaróval bepacsmagoljuk, oszt jól van. Na, ja. Aztán meg szembesülünk az egyenetlen felületű, ragacsos anyagmaradvánnyal, amin még a festék sem áll meg. Alapszabály, hogy egyenletes, vékony rétegben használjuk a savat. Legjobb, ha a felesleget ronggyal finoman letöröljük. Ha kell, többször kezeljük le a felületet, és a rétegek közt drótkefézzük le a kifehéredett anyagot, ha véletlenül megszáradna. Én csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha szép szürke fémet látok, ami olyan, mint újkorában, és ezt nem lehetetlen akkor sem elérni, ha sűrű, őzbarna oxid fedi a lemezt. Ilyenkor átmenetileg lehet vastagabban használni a rozsdamarót, ne hagyjuk megszáradni, és ecsettel, műanyagkefével - vagy durvább esetben - drótkefé

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.