Valami nagyot akartam villantani, mint amilyet Rihanna szokott, de gatyában járok, meg az autók sem úgy készültek ahogy szerettem volna, így semmi érdekes nem akadt, azaz talán egy kicsi.
Van egyszer az autójavítás, és van az autóépítés. Ez két különböző dolog, bár sokan keverik. Már akkor büszkék magukra, ha egy darab lemezt betaknyolnak a karosszériába, de van olyan karosszéria lakatos, aki saját maga bevallása szerint is csak a csavaros elemek le-, majd felcsavarozásához ért. Akkor most fel lebbentem a fátylat a nagy, nagy titokról: A karosszéria nem feketére alapozott, préselt elemekből készül, hanem fémlemezből, ami táblákban érkezik, bár nem mostanában jelent meg benne a műanyag is.
Mint ahogy ezt sem a kutya nyomta ki magából.
Ez lesz majd a váza a Tatra 57-nek, amit személyesen másolok, és készítem el az eredeti vázra, természetesen tábla lemezből.
A körülményekről most ne emlékezzünk meg, csak annyit róla, hogy az áldozata vagyok.
Szóval látom a jó negyven éves, karosszériás papírral rendelkező emberkéket, akik csak pislognak a munka láttán, vagy talán említsük meg azt a fiatalembert, aki egy nagy hírű autóépítő mesternél tanult, majd külföldön dolgozott egy veterános műhelyben, majd hazatérve egy kicsit besegített nekünk. Három hónap alatt két ajtóra jutott az idejéből. Ja, és még a küszöbökre is felhegesztette a két első ajtóoszlopot, csak az a baj, hogy nem derékszögben, így szét kellett vágnom az egészet. Ekkor több kérdés is felvetődött bennem, de gondolom ezt olvasva másban is hasonló kételyek merülnek fel eme nagyszerű szakma képviselőinek tudását illetően.
Ki is az a karosszéria lakatos? Hofi jut eszembe, aki valamikor arról mesélt, hogy Papp Laci ökölvívó nem kaphatott edzői állást, mert nem volt papírja. Na, most ha papírom van arról, hogy normális vagyok, de amúgy teljesen hülye vagyok, akkor most melyik vagyok? Annyi papíros ember mozog minden felé, és okozza a rengeteg kárt, mert neki írása van róla, hogy ért ahhoz, amit csinál, pedig nem is.
Nekem is sok mindenről van papírom. Annyi mindent tanultam, hogy már az sem biztos, hogy arra emlékszem, hogy mit tanultam. Kezdtem az egyszerű fémalakítással (értsd kalapálás) majd a hegesztés, forrasztás érintésével a préselésen, öntésen át, a különböző fémötvözetek gyártásában elmerülve, értem el a fémforgácsoláshoz. Tanultam szerkezettant, mechanikát, statikát, az a kis vegyészet már csak hab volt a kénsavon. Aztán jött a gépészet. Fogaskerekek, áttételszámítás, és minden ilyen nyalánkság. A fagylaltos géptől kezdve, az önjáró kazánon át, szivattyúztam, motoroztam, hidraulikáztam, pneumatikáztam - sőt, teljesen érthetetlen módon - kötött pályás szerelvények kerültek az utamba. Ezek után fékeztem szalaggal, mágnesesen, és mértem ezredekben, terveztem szerszámot. és majdnem szakrajzot tanítottam. A felületvédelem volt a bevonat a bizonyítványomon, ami egyetlen szakmáról szól, mert az előbb leírtak egy titkos, kötőjeles, és számozott lakatos-szerelő képzettségről adnak igazolást, ami - mint kiderült - nem szerepel a vállalkozásokra lehetőséget adók közt. Vagyis van ott valami, ami hasonló, de nem az.
Egy a lényeg: nincs papírom karosszéria lakatos szakmából. 30 éve gyűröm a lemezt, több száz autót építettem a semmiből, de sajnos könnyítenem kell a lelkemen, és be kell vallanom, nem értek hozzá, csak a kézi-gépi lemezalakításhoz, a statikához, mechanikához, a hegesztéshez, forrasztáshoz, felületvédelemhez, precíziós méréshez... Én kérek elnézést, amiért azt a látszatot keltettem, hogy értek valamihez! Talán hagyom a szakmát a papírosakra... legalább lesz mivel hátsót törölni.
2014. március 16. 18:39
Van egyszer az autójavítás, és van az autóépítés. Ez két különböző dolog, bár sokan keverik. Már akkor büszkék magukra, ha egy darab lemezt betaknyolnak a karosszériába, de van olyan karosszéria lakatos, aki saját maga bevallása szerint is csak a csavaros elemek le-, majd felcsavarozásához ért. Akkor most fel lebbentem a fátylat a nagy, nagy titokról: A karosszéria nem feketére alapozott, préselt elemekből készül, hanem fémlemezből, ami táblákban érkezik, bár nem mostanában jelent meg benne a műanyag is.
A körülményekről most ne emlékezzünk meg, csak annyit róla, hogy az áldozata vagyok.
Szóval látom a jó negyven éves, karosszériás papírral rendelkező emberkéket, akik csak pislognak a munka láttán, vagy talán említsük meg azt a fiatalembert, aki egy nagy hírű autóépítő mesternél tanult, majd külföldön dolgozott egy veterános műhelyben, majd hazatérve egy kicsit besegített nekünk. Három hónap alatt két ajtóra jutott az idejéből. Ja, és még a küszöbökre is felhegesztette a két első ajtóoszlopot, csak az a baj, hogy nem derékszögben, így szét kellett vágnom az egészet. Ekkor több kérdés is felvetődött bennem, de gondolom ezt olvasva másban is hasonló kételyek merülnek fel eme nagyszerű szakma képviselőinek tudását illetően.
Ki is az a karosszéria lakatos? Hofi jut eszembe, aki valamikor arról mesélt, hogy Papp Laci ökölvívó nem kaphatott edzői állást, mert nem volt papírja. Na, most ha papírom van arról, hogy normális vagyok, de amúgy teljesen hülye vagyok, akkor most melyik vagyok? Annyi papíros ember mozog minden felé, és okozza a rengeteg kárt, mert neki írása van róla, hogy ért ahhoz, amit csinál, pedig nem is.
Nekem is sok mindenről van papírom. Annyi mindent tanultam, hogy már az sem biztos, hogy arra emlékszem, hogy mit tanultam. Kezdtem az egyszerű fémalakítással (értsd kalapálás) majd a hegesztés, forrasztás érintésével a préselésen, öntésen át, a különböző fémötvözetek gyártásában elmerülve, értem el a fémforgácsoláshoz. Tanultam szerkezettant, mechanikát, statikát, az a kis vegyészet már csak hab volt a kénsavon. Aztán jött a gépészet. Fogaskerekek, áttételszámítás, és minden ilyen nyalánkság. A fagylaltos géptől kezdve, az önjáró kazánon át, szivattyúztam, motoroztam, hidraulikáztam, pneumatikáztam - sőt, teljesen érthetetlen módon - kötött pályás szerelvények kerültek az utamba. Ezek után fékeztem szalaggal, mágnesesen, és mértem ezredekben, terveztem szerszámot. és majdnem szakrajzot tanítottam. A felületvédelem volt a bevonat a bizonyítványomon, ami egyetlen szakmáról szól, mert az előbb leírtak egy titkos, kötőjeles, és számozott lakatos-szerelő képzettségről adnak igazolást, ami - mint kiderült - nem szerepel a vállalkozásokra lehetőséget adók közt. Vagyis van ott valami, ami hasonló, de nem az.
Egy a lényeg: nincs papírom karosszéria lakatos szakmából. 30 éve gyűröm a lemezt, több száz autót építettem a semmiből, de sajnos könnyítenem kell a lelkemen, és be kell vallanom, nem értek hozzá, csak a kézi-gépi lemezalakításhoz, a statikához, mechanikához, a hegesztéshez, forrasztáshoz, felületvédelemhez, precíziós méréshez... Én kérek elnézést, amiért azt a látszatot keltettem, hogy értek valamihez! Talán hagyom a szakmát a papírosakra... legalább lesz mivel hátsót törölni.
2014. március 16. 18:39
Megjegyzések
Megjegyzés küldése