Nem akarok nagyképűsködni, naná, hogy nem vagyok doktor, csak egy régi rovatcím jutott eszembe. Ennek ellenére válaszolnék, bár már megtettem, de talán itt az ideje, és helye, hogy bővebb lére engedjem a mondanivalómat, mert talán nem minden világos mindenkinek.
Nos, egyik kedves olvasóm feltett egy kérdést, ami nem volt egyértelmű, vagyis inkább félreértelmezhető volt.
"A földön hegeszted össze. Nyilván megvannak a méretek és átlók mert méred és figyeled őket. De nem jobb lenne egy hegesztőasztalon, ami biztosan vízszintes, derékszögű?"
Hát, most erre mit lehet válaszolni? "Nem volna jobb." Vagy: "Tényleg! Hogy ez nekem nem jutott eszembe!"
Később kiderült, hogy arról szólt a kérdés, hogy miként oldom meg, a méreten tartást, de nekem minden más eszembe jutott először, csak ez nem.
Ha valaki leizzadva cipel egy nagy csomagot az úton, nem biztos, hogy jó néven veszi, ha megkérdezzük tőle, hogy autóval nem volna-e könnyebb. Szerintem az anyázás elkönyvelhető, nem hiszem, hogy a farzsebből kirántana egy gépjárművet, amiről elfelejtkezett. Úgyhogy csak megfontoltan tudakozódjunk! :)
Na, de akkor a lényeg: Tehát, ez a blog azoknak szól, akik maguk is közel állnak az autó alakításhoz, de nem ipar körülmények közt végzik a tevékenységet, hisz azok nem igen olvassák az írásaimat. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy egy nagy restaurátor műhelyben a blogomat olvasnák fel reggelente, tanulmányi célzattal. Ott inkább minden kutyaütőnek elhordanak, ha valahogy mégis szóba kerül a létem. Pedig nem ütöm a kutyát, csak a vasat. Azt meg úgy, hogy mindenki szembesüljön vele, igenis létre lehet hozni valami pozitívan értékelhetőt olyan körülmények közt, amik a valódi sufni jellemzői.
Ahol nincs csak talpalatnyi hely. Ahol nincs több százezres összeállító szerkezet, csak a tapasztalat. Lehetne itt is sztrájkolni, hogy "jobb körülményeket, megfelelő eszközöket", de akkor nekem sem lenne aprópénzem. Itt egy van biztosan, melodráma. Nekem melo, nektek dráma, viszont aki a garázsban akar alkotni, az hiába nézegeti a pormentes padlójú, korszerű gépekkel zsúfolt műhelyek promócióit. Itt lehet tapicskálni a ganéjban, szívni a gázt, nyakig benne lehet lenni az autózás hőskorában, majdnem egy időutazás.
Ennek ellenére a kiadott terméknek tökéletesnek kell lenni. Legalább is, korhűen tökélesnek. Persze nem egyszerű a földön forgatva összeállítani a nagyja elemet, majd egy primitív vízszintező állványon síkba lőni az egészet, sőt! Így utólag nyilatkozhatok róla, hogy főleg a hátsó kerékdobokat kellett volna egy méretadó sablonra beállítani, de a menedzser csak a vállát vonogatta, amikor megjegyeztem, hogy egy ilyen falatnyi helyen nem kellene két kaszninak tartózkodni, és egy spéci állványt is kellett volna építeni. Megértem, hiszen egy jó keret felállítása annyiba került volna, mint az egész karosszéria létrehozása, és ha többet ilyen autót nem építünk, akkor lehet kidobni, a végtermékbe meg nem fizették volna ki, hiszen azért hozzák hozzánk az autót, mert mi vagyunk az ócsók', de nem ócskák.
2014. április 02. 18:54
Nos, egyik kedves olvasóm feltett egy kérdést, ami nem volt egyértelmű, vagyis inkább félreértelmezhető volt.
Hát, most erre mit lehet válaszolni? "Nem volna jobb." Vagy: "Tényleg! Hogy ez nekem nem jutott eszembe!"
Később kiderült, hogy arról szólt a kérdés, hogy miként oldom meg, a méreten tartást, de nekem minden más eszembe jutott először, csak ez nem.
Ha valaki leizzadva cipel egy nagy csomagot az úton, nem biztos, hogy jó néven veszi, ha megkérdezzük tőle, hogy autóval nem volna-e könnyebb. Szerintem az anyázás elkönyvelhető, nem hiszem, hogy a farzsebből kirántana egy gépjárművet, amiről elfelejtkezett. Úgyhogy csak megfontoltan tudakozódjunk! :)
Na, de akkor a lényeg: Tehát, ez a blog azoknak szól, akik maguk is közel állnak az autó alakításhoz, de nem ipar körülmények közt végzik a tevékenységet, hisz azok nem igen olvassák az írásaimat. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy egy nagy restaurátor műhelyben a blogomat olvasnák fel reggelente, tanulmányi célzattal. Ott inkább minden kutyaütőnek elhordanak, ha valahogy mégis szóba kerül a létem. Pedig nem ütöm a kutyát, csak a vasat. Azt meg úgy, hogy mindenki szembesüljön vele, igenis létre lehet hozni valami pozitívan értékelhetőt olyan körülmények közt, amik a valódi sufni jellemzői.
Ennek ellenére a kiadott terméknek tökéletesnek kell lenni. Legalább is, korhűen tökélesnek. Persze nem egyszerű a földön forgatva összeállítani a nagyja elemet, majd egy primitív vízszintező állványon síkba lőni az egészet, sőt! Így utólag nyilatkozhatok róla, hogy főleg a hátsó kerékdobokat kellett volna egy méretadó sablonra beállítani, de a menedzser csak a vállát vonogatta, amikor megjegyeztem, hogy egy ilyen falatnyi helyen nem kellene két kaszninak tartózkodni, és egy spéci állványt is kellett volna építeni. Megértem, hiszen egy jó keret felállítása annyiba került volna, mint az egész karosszéria létrehozása, és ha többet ilyen autót nem építünk, akkor lehet kidobni, a végtermékbe meg nem fizették volna ki, hiszen azért hozzák hozzánk az autót, mert mi vagyunk az ócsók', de nem ócskák.
2014. április 02. 18:54