Autóépítés

Először is, elvitték a Tatra 613-as, sárga veszedelmet, másodszor pedig a lakatolt Karmann is kikerült a garázs sötét mélyéről. Így távozott, farral a friss levegőbe. Egy darabig nem látom, de ha visszatér, már senki nem fogja tudni ki is volt ő valójában. Azért még búcsúzóul megajándékoztam egy kis csecse-becsével. Ezen a képen láthatnánk a díszlécet, de hasznavehetetlenül túlvakuztam a fotót, ami nem csoda, mivel idegileg tönkre megyek, mire be bírom kapcsolni a fotoaparátot. Így végződött a történet, meg a léc. És itt vertem szét majdnem a laptopot, mert amit egy fél órán keresztül fogalmaztam, és ábrázoltam, egy mentés után eltűnt. (Mint ahogy ez a mondat is még egyszer. Köszönöm az új, tökéletes editort a Blog.hu-nak)  Teljesen biztos vagyok benne, hogy már nem fog eszembe jutni még egyszer, de azért megpróbálom: Tehát jött az új király. Ezúttal farral, mert a babona szerint a motornak a kijárat felé kell lenni. Ez garantálja a bő termést, és azt, hogy a ...

A fémiparban dolgozóknál is igen fontos jelentőséggel bír a sajt tolás. Két különböző módszert ismerünk, melyek lényegesen eltérnek egymástól. Az egyik a hideg sajt tolás, ami nem is igazán az, aminek hisszük, hiszen azok a sajtok amik hidegen is tolhatók, nem valódiak. Ezért az úgynevezett tömlős sajttal nem is foglalkoznék, hiszen azt bárki ki tudja nyomni a tömlőn kialakított lyukon keresztül. Viszont a meleg sajt tolás már valódi kihívás. Én a trappista sajtot szeretem melegen tolni, de a most nyilvánosságra került teszt szerint - melyben 10 trappistából egy sem volt az - nehéz a dolgom, ha ilyet szeretnék. A hamisítvány sajtok persze sokkal jobban tolhatók melegen, mert némelyik a hő hatására annyira megfolyósodik, hogy egyenesen kiugrik a kenyérből, mint rugó a sezlonból, nemhogy még tolni kelljen. Na! Miután jóllaktam, jöhet egy sokkal kevesebb embert érdeklő dolog. A múltkor leoperált üléstartó sín helyére kellett szerkesztenem egy vasat, melybe merevítő bigyókat kellett ...

Ismét eljött a vég. Innét nézve vége a melónak, de ha innét nézem akkor is. Azért, ha nagyon körbenyalom, találok még dolgot rajta. Mindenki jobban jár, ha még ilyenkor fel illesztem az ütközőket, főleg, hogy a hátsót két harmad részben újra kellett gyártanom. Kerestem róla a fényképet, de nem találom, pedig megmernék rá esküdni, hogy lőttem. Szerintem a haldokló fényképelőm elvesztette. Kértem a menedzseremtől új gépet, de aztán rájöttem, hogy senki nem menedzseli a blogomat, így marad a kínlódás. Azért van itt egy ütköző, bár ez első. Valójában nem az ütközőt fotóztam, hanem a tartó vasat takaró elemet. Ezt arra találták ki, hogy a girhes laposvasakat tüdősebbnek álcázzák. A saját autómra nem tenném fel, mert nevetségesnek tartom, de ez más, ide kell az eredetiség nevében. Sajnos arra kényszerültem, hogy minta nélkül, emlékezetből alakítsam ki. Csak nagyjából kell becsiszolni, mert festés után ki tudja mennyi plusz anyag lesz még az orr felületén. Szerencsére a héza...

Gyermekkoromban sem voltam kevésbé kíváncsi, ezért előfordult, hogy az ominózus terméket illetően kérdéseket tettem fel a tőlem tapasztaltabbnak tűnő férfiembereknek. Legtöbbször elzavartak, hogy nem nekem való még ez, meg ráérek  még erre, így nem nagyon tudtam meg az engem érdeklő dolgokat. Ha mégis kötélnek állt valaki és válaszolt, azzal sem jutottam előbbre, mert csak valami zavaros történetek kerültek elő a rosszul felrakott valamiről, ami mellett elfolyt a lé, és gyorsabb menetnél átfütyült rajta a szél. Ez még csak a kisebbik rossz volt az elbeszélő szerint, hiszen olyannal is találkozott, aki nagyon megjárta. Eltört amit tartott a cucc, és ha a műanyag fólia nincs, talán még a szemét is kiviszi. Nos, ezek után nem csoda, ha sokáig nem mertünk hozzányúlni. Mindig kerülgettük, mint macska a forró kását. Csak körbemaszatoltuk a dolgokat, de a mélyére nem hatoltunk, pedig mindannyian tudtuk, hogy úgy lenne igazán jó. Aztán eljött az az idő, amikor már eléggé érettnek éreztük...

Annak idején a búcsúban mindig azt kiabálta a kötött holmit áruló fickó, hogy "Ide verek, oda verek, itt vannak a pulóverek!" Nem tudom miért vert össze-vissza, de én inkább kiabálhatnék ilyesmit: - Ide verek, oda verek, itt vannak a deneverek! Nem kell megijedni! Nem bántom a szőrös esernyőket, be sem költöztek a műhelybe, hiszen melyik állat bírná egy Lakatosz Kalapácsolikuszon kívül ezt a zajt? Pusztán csak az a helyzet, hogy nehéz eltalálni az első ütközőtartó pontos pozícióját. Ezért gondoltam, hogy az orr borításának felhelyezése után építem be az alkatrészt. Ezzel csak az a gond, hogy az alsó részét nem lehet meghegeszteni csak tükörből. Tehát lógtam befelé a csomagtartóba fejjel lefelé, és szentségeltem, mert elfelejtettem, hogy az elem amire rögzíteni szeretnék Timbuktuban készült, és ott még nem találták fel a hegeszthető alapozót. Így igazán szórakoztató volt, ahogy tükörből nagy nehezen becéloztam a kívánt pontot, majd az ívet nem fogó drót odébb lökte a k...

A napokban gyalázatos támadás érte lelkes népünket. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül, idegen csapatok vonultak be a szerelőaknába, és kiszúrták a féltengely gumiharangját. Legalábbis a kollégám erre gyanakszik. Egy viszont biztos: Az olaj, olajozottan folyik kifelé a sebességváltóból. Közelebbről megszemlélve az említett területet, kiderült, hogy a frissen, és harmatosan beszerelt alkatrészen egy elegánsnak nem nevezhető, lyukszerű lyuk található. Mivel a kollégám, és istenek partnere megesküszik arra, hogy a fellelhető sérülés nem leledzett beszereléskor a tárgyon, így nyilvánvaló, hogy azt valaki kiszúrta. Én már automatikusan magamra vállalok mindent, mert annak nincs értelme, hogy úgy tegyek mint ők, és azt hajtogassam, "én biztos nem voltam". Tehát ha valami nincs meg, lelkesen jelentkezem, hogy hazaloptam, vagy kutyát hajigáltam vele. Ha valami tönkremegy, az természetesen "én voltam", ha kifogy a benzin, azt is én szívtam ki. Most is mondtam, hogy én ...

Mély fájdalommal szívemben, megtörve tudatom minden kedves olvasóval, hogy hosszú szenvedés után, súlyos betegségben nem sikerült elhaláloznom, sőt milliárdos sem lettem, ezért tovább kell folytatnom az autóépítést, és annak történéseiről való tudósítást. Ma már meg is borotválkoztam, így nem dobtak a kalapomba aprópénzt, mint tegnap. Bár még csúnyán köhögök, de már nem köpök olyat mint a tapétaragasztó, pedig már vetettem egy pár tekercs tapétát, hogy spóroljak egy kicsit. Karácsony óta szenvedtem, de nem engedtem lazát. Kerek egy napot voltam itthon, Újév napján. Szokatlan is volt ilyen hosszú időt itthon tölteni a családdal. Ja... Jött egy gyerek, ismerős volt valahonnét. Aztán azt mondta, hogy az enyém, de azt bárki mondhatja. Mindegy, lássuk mennyire haladtam két roham közt: Van már megerősödött baloldal. A jobb oldal is szépen belehúzott. A motortetővel még szenvedek, mert ritka rossz hozzáegyengetni az ívét a sárvédőkhöz, amik ráadásul össze is voltak gyűrve az als...

Ismerősöm minden újévben bújjék-kal köszönt. Erre mit tud mondani az ember?: - Beléd is. Ilyenkor nagy év összesítések szoktak lezajlani, ebből én sem maradhatok ki. Nos, akkor lássuk is: Csináltam egy autót, meg még egyet, meg egy másikat is, és csinálok most is egyet, meg fogok is, de ez már a jövő év zenéje. Már nem sok minden fog változni a hátramaradó egy műszakban, így ezzel az állapottal búcsúzunk az ó évtől. Az ideiglenesen feltett hátsó sárvédő is rendesen szét volt gányolva. Jó nagy darabokon kellett foltoznom. Így nézett ki előtte. Már elkészült a legutolsó javítóelem is. Elgondolkodtam rajta, hogy annak idején amikor a puzzle elveszett darabkája helyére pótló elemet faragtam, az előre vetítette-e a sorsomat. El volt-e rendeltetve sors szerűen, hogy ilyen sok autót adjak vissza az életnek, vagy ez csak annak köszönhető, hogy apám azt írta be a felvételi papíromba, "értelmiségi származású" vagyok, így valahogy én a sor végére kerültem a ...

Év végén amikor már mindenki kiveszi a henyét', akkor a legrosszabb dolgozni. Ilyenkor egy kicsit hajlamos az ember depresszióba esni, de ha abba nem, akkor a melankóliába. Ekkor fordul elő, hogy az ember úgy veri a vasat, úgy húzza a köszörűt, mint ahogy a szerencsésebbek otthon muzsikálgatnak maguknak. A zene csak erős idegzetűeknek való. Először a motort akarta megjeleníteni a szerző, aztán a kalapácsolós, köszörűs műhely robban be durván. A motor az nem Harley, a kalapács az nem kalapács, és a köszörű az meg gitár. 2013. december 26. 20:20 

Kisült a térdkalácsom. Beletérdeltem valami kellemetlenül meleg dologba, de ezen nem lehet csodálkozni, mert a műhely veszélyes üzem, és többet térdepelek, mint a templomban szokás. Egyszer ha gazdag leszek, akkor a kaszni jön majd hozzám, és nem én megyek hozzá, vagyis lesz majd egy olyan emelőm, meg fordítóm, ami oda mozgatja a munkálandó felületet ahol én vagyok. Addig is viszont marad a térdelés, fekvés, kúszás, mászás, szentségelés. Mondjuk az utóbbi az akkor is megvan, ha éppen a munkapadnál állok. A múltkor kellemesen könyökölgettem hegesztés közben, amikor a kabátom ujján legurult az olvadt hegesztőfém, és a pulóverom beleolvadt a könyökömbe. Persze nem fájt volna annyira, ha nem fogyott volna ki a készletem a tűzálló felsőkből, így viszont egy remekbe szabott műanyagszálas textilipari termék volt rajtam, ami valószínűleg ásványvizes palack volt előző életében. Egy hétig vártam, hogy majd elmúlik a kellemetlen szúrás a sebesülésemnél, de aztán kicsavartam a kezem - mert az embe...

Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Itt van például az, hogy miért a legpofátlanabb, leghazugabb emberek jutnak a politikai ranglétrán gyorsan fel... Ja, bocs, visszaolvastam, a válasz benne van a kérdésben, úgyhogy ennek a talánynak a megfejtése kipipálva. Viszont itt van ez a Karmann ajtóhézag. Ez a kis pipamocsok olyan cifra átváltozásokra képes, hogy már annyit elmélkedtem rajta, mint Maris néni a budizáron. Hogy van az, hogy lakatoláskor egy pontosan (vagy majdnem) 5 milliméteres ajtóhézaggal rendelkező karosszériát adok át a festőnek - beállított zárakkal, hogy abban az állapotban kell összegittelni - majd egy becsukhatatlan, helyretehetetlen, síkokban, ívekben nem egyező valamit kapunk vissza. Vagy szűk, vagy tág (bár ez utóbbi mostanáig nem fordult elő), de sohasem passzol, csak majdnem. Még egyszer sem volt olyan, hogy csak úgy feltesszük, állítunk rajta, és kész. A múltkor még csavarnom is kellett az ajtón, pedig az fényezés után már kissé kockázatos. Szóval visszajött a...

Na, mit hozott a Mikulás? Én kifordítottam a bakancsom, de csak fa forgács hullott belőle. Ezért kellett megtámadnom a gyerekeket, hogy egy kis csokoládéhoz jussak, mert azt szeretem. Megpróbáltak védekezni, de a hihetetlen küzdősportbéli jártasságom ellen nem tehettek semmit az ovisok, az óvónő meg nem ért utol, mert ő meg kihívásokkal küzd testsúly terén. Ennyit a fikcióról. Természetesen volt nálam a Miku... behorpadt a sárvédője, de megoldottuk. A műhelyi folyamatokról nem tudom mit írjak, így a huszadik Karmann után. Január tizedikére kellene kész lennie, de folyamatosan újabb, és újabb, más feladatok kerülnek terítékre. Van még Tatra, meg egy másik Karmann, amik sírnak értem. Persze ennek a tébolygásnak vannak hátrányai. Sokszor már azt sem tudom hol tartottam azzal, amit otthagytam a másik kedvéért. A múltkor is balhé volt, amikor Tatrámnak szólítottam a Karmannt. Alig bírtam megmagyarázni, hogy félrehallotta, mert drágámat mondtam. Beépítésre kerültek a régóta ide-oda r...

Otthoni felületkezeléskor előszeretettel emlegetjük a gyári megoldásokat, amik szerintünk sokkal jobbak, mint a barkács módszerek. Na, ez igaz is, de az sem mindenható, mint ahogy az alábbi kép gyönyörűen példázza is. Nem mondom, hogy hű, de tökéletesen sikerült a fotó. Szégyenlem is magam egy kicsit, de sajnos csak egyet készítettem, így hosszas válogatás után erre esett a választásom. Négy sávot lehet elkülöníteni ha jól megnézzük. (Vagy őszintén, ahogy a Híradóban mondta az ember) Jobbról balra haladva ezek a következők: Alapozó; homokszórt felület rozsdácskával; foszfátozott, meg mit tudom én milyen polimerfilm, vagy akármilyen gyári, szuper katyvasz; és mellette a jól ismert korrózió. Magyarázatként közlöm, hogy ez egy szétbontott motorháztető. A szabad rész homokszórva lett, majd alapozót spricceltek rá. Ami ebben a lényeges számunkra, az, hogy jól láthatóan a homokszórás tisztító hatása jóval nagyobb területet érintett, mint az alapozó festés, így a haszna a műveletnek...