Olvastam a múltkor egy veterán autókról, a hozzájuk kapcsolódó életérzésről szóló cikket. Azt írták benne a 60-as, 70-es, 80-as évek autóiról, hogy azokkal nem lehet idomulni a mai közlekedési formához, kín velük autózni, és ezért veszélyes is.
Először: Amikor kint kolbászolunk egy Volkswagen Karmann Ghiával, olyan tisztelettel bánnak velünk a forgalom résztvevői, hogy aki először próbálja ki ezt az autót, nem hiszi el. Persze lehet, a cikk írója valami lemattult koszfészekkel... nem, nem ez a helyes megfogalmazás. Valami környezetbe simuló járgánnyal rója az utakat, amit inkább bontószökevénynek néz a hétköznapi halandó, nem értékes régiségnek. Egy egyes Golfot is viszonylag ritkán állnak körbe a parkolóban - bármennyire is szomorú - de ha egy Zsiguliról, vagy egy Wartburgról beszélünk, sokaknak gúnyos mosolyra húzódik a szája.
Visszarévedtem a múltba: Ismét ott ültem a 71-es Zsigulimban, és emlékszem, tényleg nem tudtam beilleszkedni a forgalomba. Mentem a Balatonra, előzgettem a sok tötymörgőt 140-el az autópályán. Igaz, ezt csak rövidebb időre próbáltam ki, mert akkoriban a boltban kapható gumik lényegében csak 130-ra voltak maximalizálva. Városban cikáztam az autók közt, mert ki ne élvezte volna ki a 12secundumos gyorsulást 100-ig. Még ma is jönnek ki ettől rosszabb autók a szalonból. Azután kapott a Zsiga még egy kis tuningot, de így már végleg kicsúszott az eredeti veterán kategóriából, amiről szó van, bár a motor Abarth alkatrészei sem a jövőből jöttek beépítésre.
Vagy ott volt a 77-es Skoda 105S , amiben feszítettem egy jó darabig. Ha odaléptem, még harmadikban is dobálta a farát... lehet abban sem az eredeti motor volt?
Akkor inkább nézzük a 100-as Skodámat: Ha odaléptem neki, még harmadikban is dobálta a farát... lehet, hogy ezt írtam már. Lehet, abban sem... ? Persze, hogy nem. Beraktuk a motorját egy másik autóba, felmentünk a bontóba, és úgy próbálgattuk be a dugattyúkat a hüvelyekbe. Az egyik garnitúra a felső holtpont felé szorult, azt vittük el, aztán kézzel csiszoltam be a hüvelyeket üzemképesre. Szinte hallom, ahogy sokan felhördülnek "milyen barbárság". Egyet ne felejtsünk el: akkoriban egy faluban, egy fúrógép, akkumulátortöltő volt, azt kéregették körbe az elvtársak. Autó is alig volt egy utcában, így az ember furcsa dolgokra kényszerült néha. Említsem meg azt az esetet, amikor hétfőn mennem kellett volna egy fővárosi kórházba, de szombaton délután a Skodából elment az olajnyomás?
Na, jó, elmesélem: Kinyittattuk az alkatrész kereskedést (mert akkoriban még összetartottunk mi autósok, meg a kereskedő, hiszen belőlünk élt) hoztam egy nyers főtengelycsapágy garnitúrát, de sokra nem mentem, annyira ovális volt a tengely. Nem bírtam másikat szerezni, ezért kerekre reszeltem. Most tessék röhögni! Ezek után még 5000 kilométert lecsavartam vele, majd eladtam.
Szóval a lényeg az, hogy nem emlékszem olyan autókra abból a korból, ami ma nem állná meg a helyét. Még a Wartburgom is gyilkos volt 90-ig, igaz, az sem Dezsőbácsi autója volt. Tehát én semmi akadályát nem látom annak, hogy valaki visszaüljön valami régebbi technikába, ha arra van gusztusa, de nyilvánvalóan vannak ténylegesen elmaradt teljesítményű maradványok is, de nem kellene általánosítani.
A fékpumpálgatást is meglehet szokni újra, az ABS sem mindig jó, hóban én is sikoltottam már fel, hol a régi jó fék? Mostanában pedig igencsak kellemes nosztalgiám van a régi konstrukciók felé, hiszen harmadik napja várok egy nyomorult hosszbordás szíjat, amikor régen meg csak bementem a gépészeti boltba, és leakasztottam egy ékszíjat, fele annyiért, mint az autósboltban. Igen, akkor sem ártott egy kis gógyi.
Vagy beszélgessünk az ózsdi, fejletlen konstrukciókról, amibe tíz évig alig vettem alkatrészt, de minden reggel számíthattam rá. Nem fagyott be a központizár-vezérlés, nem szarakodott a klíma, nem adta meg magát a motorvezérlés, és nem szívta le az akksit az immobiliser, sőt az elektromos ablak sem hullott be az ajtóba, mert nem tört el rajta az a kis vacak műanyag pöcök.
Eredeti bejegyzés: 2013. május 22. 20:45
Először: Amikor kint kolbászolunk egy Volkswagen Karmann Ghiával, olyan tisztelettel bánnak velünk a forgalom résztvevői, hogy aki először próbálja ki ezt az autót, nem hiszi el. Persze lehet, a cikk írója valami lemattult koszfészekkel... nem, nem ez a helyes megfogalmazás. Valami környezetbe simuló járgánnyal rója az utakat, amit inkább bontószökevénynek néz a hétköznapi halandó, nem értékes régiségnek. Egy egyes Golfot is viszonylag ritkán állnak körbe a parkolóban - bármennyire is szomorú - de ha egy Zsiguliról, vagy egy Wartburgról beszélünk, sokaknak gúnyos mosolyra húzódik a szája.
Visszarévedtem a múltba: Ismét ott ültem a 71-es Zsigulimban, és emlékszem, tényleg nem tudtam beilleszkedni a forgalomba. Mentem a Balatonra, előzgettem a sok tötymörgőt 140-el az autópályán. Igaz, ezt csak rövidebb időre próbáltam ki, mert akkoriban a boltban kapható gumik lényegében csak 130-ra voltak maximalizálva. Városban cikáztam az autók közt, mert ki ne élvezte volna ki a 12secundumos gyorsulást 100-ig. Még ma is jönnek ki ettől rosszabb autók a szalonból. Azután kapott a Zsiga még egy kis tuningot, de így már végleg kicsúszott az eredeti veterán kategóriából, amiről szó van, bár a motor Abarth alkatrészei sem a jövőből jöttek beépítésre.
Vagy ott volt a 77-es Skoda 105S , amiben feszítettem egy jó darabig. Ha odaléptem, még harmadikban is dobálta a farát... lehet abban sem az eredeti motor volt?
Akkor inkább nézzük a 100-as Skodámat: Ha odaléptem neki, még harmadikban is dobálta a farát... lehet, hogy ezt írtam már. Lehet, abban sem... ? Persze, hogy nem. Beraktuk a motorját egy másik autóba, felmentünk a bontóba, és úgy próbálgattuk be a dugattyúkat a hüvelyekbe. Az egyik garnitúra a felső holtpont felé szorult, azt vittük el, aztán kézzel csiszoltam be a hüvelyeket üzemképesre. Szinte hallom, ahogy sokan felhördülnek "milyen barbárság". Egyet ne felejtsünk el: akkoriban egy faluban, egy fúrógép, akkumulátortöltő volt, azt kéregették körbe az elvtársak. Autó is alig volt egy utcában, így az ember furcsa dolgokra kényszerült néha. Említsem meg azt az esetet, amikor hétfőn mennem kellett volna egy fővárosi kórházba, de szombaton délután a Skodából elment az olajnyomás?
Na, jó, elmesélem: Kinyittattuk az alkatrész kereskedést (mert akkoriban még összetartottunk mi autósok, meg a kereskedő, hiszen belőlünk élt) hoztam egy nyers főtengelycsapágy garnitúrát, de sokra nem mentem, annyira ovális volt a tengely. Nem bírtam másikat szerezni, ezért kerekre reszeltem. Most tessék röhögni! Ezek után még 5000 kilométert lecsavartam vele, majd eladtam.
Szóval a lényeg az, hogy nem emlékszem olyan autókra abból a korból, ami ma nem állná meg a helyét. Még a Wartburgom is gyilkos volt 90-ig, igaz, az sem Dezsőbácsi autója volt. Tehát én semmi akadályát nem látom annak, hogy valaki visszaüljön valami régebbi technikába, ha arra van gusztusa, de nyilvánvalóan vannak ténylegesen elmaradt teljesítményű maradványok is, de nem kellene általánosítani.
A fékpumpálgatást is meglehet szokni újra, az ABS sem mindig jó, hóban én is sikoltottam már fel, hol a régi jó fék? Mostanában pedig igencsak kellemes nosztalgiám van a régi konstrukciók felé, hiszen harmadik napja várok egy nyomorult hosszbordás szíjat, amikor régen meg csak bementem a gépészeti boltba, és leakasztottam egy ékszíjat, fele annyiért, mint az autósboltban. Igen, akkor sem ártott egy kis gógyi.
Vagy beszélgessünk az ózsdi, fejletlen konstrukciókról, amibe tíz évig alig vettem alkatrészt, de minden reggel számíthattam rá. Nem fagyott be a központizár-vezérlés, nem szarakodott a klíma, nem adta meg magát a motorvezérlés, és nem szívta le az akksit az immobiliser, sőt az elektromos ablak sem hullott be az ajtóba, mert nem tört el rajta az a kis vacak műanyag pöcök.
Eredeti bejegyzés: 2013. május 22. 20:45
Megjegyzések
Megjegyzés küldése