Egy szép nap a paradicsomban

Abban, ja. A sárgában... Nehezen alkalmazkodtam a magaslati levegőhöz, (akklimatizálódtam, a doktor urak kedvéért) ezért lejöttem az alföldre.

Teleszívtam a tüdőm dús levegővel, és kutató tekintetemet a Tatra fennsíkjára vetettem. Mozgásnak semmi nyomát nem láttam, az első teleszkóp védőharmonikája is élettelenül lógott. Torkom összeszorult a rongyos tetem láttán, mert már tudtam, olyan fog történni ebben a műhelyben, ami még soha: McPherson műtét következik.

Emlékeimben mélyen eltemetve élt a kép egy rugóösszehúzó szerkezetről. Tudtam, hogy létezik, de feltalálási helye nem rémlett. Bolyongtam, mint jóllakott kecske a kokainültetvényen, de a nyomozás nem hozott eredményt.

Így jár aki olyat vállal, amire nincs beállva a műhely, vagyis az nem járt így, a kollégám ugyanis más utakon jár. Mindenütt torziósrugó szerelő alkalmatosságok, de az amire vágytam, nem lehetett enyém. Gondoltam telefonálok a kollégának, mégiscsak ő a raktáros.

- Te! - mert így szólítom - Hol van a rugó összehúzó eszköz? Valahol? De hol? - ekkor már sejtettem, ez a hívás olyan felesleges, mint a koporsófedél zsanérját beolajozni.

Valami testetlen lélek az esztergályos műhelybe szólított, és lám. Alig dobtam félre egy pár köbméter vackot, és máris megleltem a cuccot. Annyira megijedtem a hihetetlen eredménytől, hogy eldobtam mindent, és halk sikollyal remegő ajkamon kirohantam. Tudtam, hogy csak valami túlvilági lény vezethetett rá a sikerre, mert magamtól ugyan honnét tudtam volna, hogy ott van a holmi. Pár perc múlva legyőztem a félelmem, és hangosan dudorászva visszamerészkedtem a sötét, dohos odúba. Nem néztem sehova, csak felkaptam a szerszámot, és kivágtáztam.

A további nap sem múlt esemény nélkül. Nem úgy van az, hogy gyere gombóc bekaplak. Ááá! Mikor összehúztam a rugót, és lekötöttem minden elemet, kiderült, hogy nem bírom kifordítani a gólyalábat (ezt meg a nép egyszerű gyermekeinek írom, hiszen ők így ismerik, a nép madarát, és annak lábát). Tehát nem gyütt' ki a teleszkópra épített rugóstag, mert a fékcső nem engedte billenni annyira, amennyire kellett. Semmi gond, le kell venni az U alakú rögzítő lemezt a gumi fékcső fém végéről, és aztán...

De nem veszem le, mert bár a szerelési könyv, és a józan ész szerint annak kellene itt lenni, nem az van, hanem ilyen távtartó izék. Igaz, ezek is U alakúak, csak máshogy. Már szétszedtem, mire eszembe jutott fotózni, így már csak leírni tudom a problémát: Szóval, amikor még egyben van a rendszer, egy sík U van betolva zárként a gumicső csatlakozójába. Amikor azt kivesszük, ki lehet húzni a nagyobb átmérőjű részt annyira, hogy a rézcső áthúzható a tartó nútján, így lehetőségünk adódik arra, hogy a hidraulikus rendszer megbontása nélkül levehessük akár a rugóstagot is. Most ezt nem úsztam meg, tehát megint kimentem a tóra, a szívatóra.

Na, de több is veszett már Versailles-nál. Az a fő, hogy dolgozhatunk. A közmunkások - akik ott szoktak ülni a házunk előtt - hogy örülnének, ha csinálhatnának valamit, de így csak a sok cigaretta... Tudjátok milyen nagy anyagi megterhelés ez nekik? Én szégyellem magam a felelősök helyett, hogy ezt teszik velük.

Mindegy, az a fő nekem jó, a többi meg le van szardíniázva.

Tehát kedves vendégeim itt a blogon, térjünk vissza a kellemes műhelybe, és nézzük miből élünk mi, meg más is, mert ám életmentő tevékenységet végeztem már megint.

Igazán dicséretes az a szorgalom, és tenni akarás, amivel körbemaszatolták feketével a rugót, de a váratlan faktort ezzel nem iktatták ki. Pedig itt nem babra megy a játék. Durvább meglepetés érheti az embert egy rugótartólap szakadáskor, mit amikor úszás közben a szánk előtt bukkan fel egy sunyin útjára engedett szartorpedó. Mint látható, a gumikarika alatt alaposan megrohadt már a lemez, és a merevítőtölcsérben kirakódott maréknyi, évezredes kosz (Na, jól van, lehet, hogy csak száz éves) alatt is megjelent már a korrózió. Naná, hiszen a víz nem tudott távozni a lefolyókon.

És a végére a nap képe.

A  kívülről szép feketére mázolt  fékszerkezetben található, szinte új fékbetétek alatt ez a járókeretes, veterán gumitömítés rejtőzködött. Természetesen a féktuskók be vannak ragadva.
Ez a szar a tortán... tőlem akár lehet habos is.

Eredeti bejegyzés: 2013. július 10. 18:57