A Számkivetett című filmben is van a magányos főhősnek egy érdekes haverja (strandröplabda akit Wilsonnak hívnak), és mivel én sem nagyon szólhatok senkihez, engem is furcsa lények keresnek fel.
Míg autófestéssel foglalkoztam, sokat segített Gittenberger Kálmán, együtt öldöstük az egyenetlenségeket, de ott volt még a görög haverom is. Nitropulosz Hígítosz mindent megbírt oldani, univerzális egy ipse.
Most motort kellett szerelni, így beugrott egy régi ismerősöm, akivel még akkor barátkoztam össze, amikor ócska motorokat vásároltam, és ezeknek általában egyik nagy problémája volt a keverékképző rendszerük, mert piszkálgatással ebben jelentős kár tehető. A srác külföldön született, nevezetesen Finnországban. Valódi apja az ősi Lasto család tagja volt, a gyermeket pedig a dédapa után Por-nak keresztelték. A kis Por Lasto (ejtsd: porlasztó) hamar árvaságra jutott, de a fiatal édesanya nem maradt sokáig özvegy. Rövid idő elteltével újra férjhez ment a német Karl Buretorhoz, aki annyira megszerette a kis Port, hogy teljes nevével megajándékozta, így már Por Karl Buretorként élte tovább napjait a gyermek. Amikor felnőtt, hazánkba jött tanulni. Magyar nőt vett el, és magyarosított Károlyra, de mi rövidítve csak Karburetornek, vagy Karburátornak hívtuk.
Tehát mi ketten szerelgettünk egy keverék előállító műszert, amire sokan úgy tekintenek, mint egy nem e világi szerkezetre. Tudom, hogy sokaknak még egy egérfogó is hihetetlen technikai vívmány, de akárhogyan is nézzük, a porlasztó egy végtelen egyszerű dolognak indult. Ha egy szívószál közepébe belevágunk, és ott megtörjük derékszögbe, majd az egyik végét vízbe mártjuk, majd a másik végébe belefújunk, máris kész a fapados permetezőnk. Na, ez egy kicsit továbbfejlesztve a porlasztó. Ettől jobban ebbe nem mennék bele, hanem a lényegre térnék.
Hoztak egy autót, aminek az a tipikus baja, hogy egy ezer éve leállított karburátorral akarták feléleszteni. Ez valamennyire ment is, de sem az alapjárat nem volt az igazi, sem az üzemi rendszer. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen majdnem minden benzines fűnyírógép tulajdonos vakaródzott már tavasszal a megkukult gép felett, hogy "hát ősszel még ment". Igen, csak közben elpárolgott a szárazra hagyott rendszerből a maradék üzemanyag is, ami nem múlik el nyomtalanul, mint ahogy az elforralt csapvíz után is maradnak kézzel fogható anyagok. Nem akarom vegyelemezni az üzemanyagok szárazanyag maradványait, de megkülönböztethető a keverék, és a sima benya' kicsapódása, de lényegében mind a kettő agyonvágja a porlasztót, pedig akkoriban még nem nagyon adtak hozzá olyan adalékokat, amire most fogják az iszaposodást.
Ezt még Nitropulosz haverom sem bírja kioldani. Ultrahanggal nem próbáltam még, savval igen (ecet; trisó; stb. Sósavval nem éri meg) inkább kevesebb sikerrel, mint többel. A következő próba a forralásos eljárás lesz, de oda még nem értem el.
Még ha volt is annyi esze a tulajnak, hogy lecsapolta az összes üzemanyagot az úszóházból, majd kifúvatta a rendszert, sokaknak arra már nem terjedt ki a figyelme, hogy a szabadon tárolt szerkezetekbe a por beszáll, vagy éppen a pakisztáni aknázó pók költözik be az egész családjával azokba a szerviz furatokba, amik a gyártás folyamán olyan remek módon lettek lezárva, hogy felszabadításuk a lehetetlent közelíti.
Ezekben a furatokban nem csak a rovarok érzik jól magukat, hanem a már említett kicsapódások is úgy berakódnak (ha berakódnak, akkor becsapódás?) hogy még az ördögűző sem bír vele. Gondoljunk csak bele, hogy az átmeneti rendszer golyósszelepeinek golyói, meg azok fészkei, hogyan tudják ilyen bevonattal ellátni a funkciójukat... Belegondoltunk? Na, ugye.
Aztán itt van még a dilettantizmus. Kellemetlen betegség, és nem minden esetben gyógyítható.
Jön a mester, nézzem már meg a porlasztót, mert nincs alapjárat, pedig átpucolt mindent.
Mindent... Phja!
- Az alapjárati fúvókát is?
- Azt meg pláne.
- De ennek nem csak az oldalán van furat.
- Nem?
- Hát nézd már! Ott a közepén!
- Ja...
A másik dolog, amit az agyonbabrált karburátorokon szeretek, amikor még véletlenül sem a belevaló fúvókák vannak benne. "De hát honnét a fasomból szedjek bele olyat?"- hallom általában, és ez igazán jó indok arra, hogy ne foglalkozzunk a gyári méretekkel. (nem is)
Az is igen súlyos probléma, amikor a "mester" létrehoz valamilyen alapjáratot, de amikor hirtelen gázt ad, meghal a rendszer. Ilyenkor elkezdik babrálni a gyorsítószivattyút, amíg a gatyájukat is lezabálja a járgány, de akkor sem lesz igazán jó.
Képzeljük el, hogy van egy létránk, amin csak egy méter magasan kezdődnek a fokok. Az alapjárat a padló, az átmeneti rendszer pedig egy szék, amiről felléphetünk a létrára. Ha a gyorsítószivattyút babráljuk, az olyan, mintha a létra magasságát növelnénk, de attól még nem lesz kisebb az a lépés, amivel áthidalhatjuk a padló, és az első fok közti távolságot.
Eredeti bejegyzés: 2013. május 31. 23:36
Míg autófestéssel foglalkoztam, sokat segített Gittenberger Kálmán, együtt öldöstük az egyenetlenségeket, de ott volt még a görög haverom is. Nitropulosz Hígítosz mindent megbírt oldani, univerzális egy ipse.
Most motort kellett szerelni, így beugrott egy régi ismerősöm, akivel még akkor barátkoztam össze, amikor ócska motorokat vásároltam, és ezeknek általában egyik nagy problémája volt a keverékképző rendszerük, mert piszkálgatással ebben jelentős kár tehető. A srác külföldön született, nevezetesen Finnországban. Valódi apja az ősi Lasto család tagja volt, a gyermeket pedig a dédapa után Por-nak keresztelték. A kis Por Lasto (ejtsd: porlasztó) hamar árvaságra jutott, de a fiatal édesanya nem maradt sokáig özvegy. Rövid idő elteltével újra férjhez ment a német Karl Buretorhoz, aki annyira megszerette a kis Port, hogy teljes nevével megajándékozta, így már Por Karl Buretorként élte tovább napjait a gyermek. Amikor felnőtt, hazánkba jött tanulni. Magyar nőt vett el, és magyarosított Károlyra, de mi rövidítve csak Karburetornek, vagy Karburátornak hívtuk.
Tehát mi ketten szerelgettünk egy keverék előállító műszert, amire sokan úgy tekintenek, mint egy nem e világi szerkezetre. Tudom, hogy sokaknak még egy egérfogó is hihetetlen technikai vívmány, de akárhogyan is nézzük, a porlasztó egy végtelen egyszerű dolognak indult. Ha egy szívószál közepébe belevágunk, és ott megtörjük derékszögbe, majd az egyik végét vízbe mártjuk, majd a másik végébe belefújunk, máris kész a fapados permetezőnk. Na, ez egy kicsit továbbfejlesztve a porlasztó. Ettől jobban ebbe nem mennék bele, hanem a lényegre térnék.
Hoztak egy autót, aminek az a tipikus baja, hogy egy ezer éve leállított karburátorral akarták feléleszteni. Ez valamennyire ment is, de sem az alapjárat nem volt az igazi, sem az üzemi rendszer. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen majdnem minden benzines fűnyírógép tulajdonos vakaródzott már tavasszal a megkukult gép felett, hogy "hát ősszel még ment". Igen, csak közben elpárolgott a szárazra hagyott rendszerből a maradék üzemanyag is, ami nem múlik el nyomtalanul, mint ahogy az elforralt csapvíz után is maradnak kézzel fogható anyagok. Nem akarom vegyelemezni az üzemanyagok szárazanyag maradványait, de megkülönböztethető a keverék, és a sima benya' kicsapódása, de lényegében mind a kettő agyonvágja a porlasztót, pedig akkoriban még nem nagyon adtak hozzá olyan adalékokat, amire most fogják az iszaposodást.
Még ha volt is annyi esze a tulajnak, hogy lecsapolta az összes üzemanyagot az úszóházból, majd kifúvatta a rendszert, sokaknak arra már nem terjedt ki a figyelme, hogy a szabadon tárolt szerkezetekbe a por beszáll, vagy éppen a pakisztáni aknázó pók költözik be az egész családjával azokba a szerviz furatokba, amik a gyártás folyamán olyan remek módon lettek lezárva, hogy felszabadításuk a lehetetlent közelíti.
Ezekben a furatokban nem csak a rovarok érzik jól magukat, hanem a már említett kicsapódások is úgy berakódnak (ha berakódnak, akkor becsapódás?) hogy még az ördögűző sem bír vele. Gondoljunk csak bele, hogy az átmeneti rendszer golyósszelepeinek golyói, meg azok fészkei, hogyan tudják ilyen bevonattal ellátni a funkciójukat... Belegondoltunk? Na, ugye.
Aztán itt van még a dilettantizmus. Kellemetlen betegség, és nem minden esetben gyógyítható.
Jön a mester, nézzem már meg a porlasztót, mert nincs alapjárat, pedig átpucolt mindent.
Mindent... Phja!
- Azt meg pláne.
- De ennek nem csak az oldalán van furat.
- Nem?
- Ja...
A másik dolog, amit az agyonbabrált karburátorokon szeretek, amikor még véletlenül sem a belevaló fúvókák vannak benne. "De hát honnét a fasomból szedjek bele olyat?"- hallom általában, és ez igazán jó indok arra, hogy ne foglalkozzunk a gyári méretekkel. (nem is)
Az is igen súlyos probléma, amikor a "mester" létrehoz valamilyen alapjáratot, de amikor hirtelen gázt ad, meghal a rendszer. Ilyenkor elkezdik babrálni a gyorsítószivattyút, amíg a gatyájukat is lezabálja a járgány, de akkor sem lesz igazán jó.
Képzeljük el, hogy van egy létránk, amin csak egy méter magasan kezdődnek a fokok. Az alapjárat a padló, az átmeneti rendszer pedig egy szék, amiről felléphetünk a létrára. Ha a gyorsítószivattyút babráljuk, az olyan, mintha a létra magasságát növelnénk, de attól még nem lesz kisebb az a lépés, amivel áthidalhatjuk a padló, és az első fok közti távolságot.
Eredeti bejegyzés: 2013. május 31. 23:36
Megjegyzések
Megjegyzés küldése