Amikor megláttam a kabriohoz mellékelt tetőt, több gondolatom türemkedett elő a jól szabályzott agytekervényeimből: Elsőként az, hogy miért nem mentem papnak.
A mesterem szerint azok csak a keresztet hányják egész nap, más tudományra nincs szükségük. Ezt akkor közölte velem, amikor az első tanműhelyes hetekben elrontottam valamit. Persze mindenki rajtam röhögött, még a szellemi fogyatékos Belák is, aki a harmadik kérdésre is azt válaszolta: - Igen mester, jól fogtam be a fűrészlapot, hátrafelé állnak a fogai.
Később aztán mindig szakmai versenyekre kellett járnom, de azokat nem normális, vagyis iskolaidőben tartották, hanem szabad szombaton. Na, a harmadik szabadnap tönkretételekor vágtam vissza a mesternek, hogy inkább mentem volna papnak... Nem volt kellemes, ahogy a méteres rézpálca csattogott a hátamon, miközben loholtam a folyosón.
Tehát ez itt a tető:
Karambolos, szétrohasztott... nem is tudom milyen szalonképes jelzőt lehetne ráakasztani.
Mihelyt az ember hozzányúl, millió penészspóra vágódik szét a légben, és azt alapvető tanulmányainkból (Doktor Hause, Hagyó per) tudhatjuk, hogy ez igencsak egészségkárosító. Nyilván ettől is van rosszabb: amikor egy marék porzó, rágcsálószar omlik az ember arcába, amikor leszakítja a tetőkárpitot. De nem akarom a restaurálás szépségeivel tovább csigázni a nagyérdeműt, mert még a végén nagyon megkívánják eme kalandokat, és hát nem mindenki tud kapásból egy vödör szárított egérganajt prezentálni.
A második gondolatom az volt, hogy miért?
Miért így tárolták ezt az alkotóelemet? Ha valamire jó lesz alapon leteszek valamit, akkor lehetőleg úgy tárolom, hogy ne kerüljön olyan állapotba, amikor már semmire nem lesz jó. Apám Wartburgját is 10 éven keresztül indítgattam, darázstalanítottam, fújtattattam a kerekeit, míg beláttam, a büdös életben nem lesz kipofozva, mert nem éri meg az össze-vissza javított kasznival bajlódni. Az öreg egy jól sikerült betonhíd rombolás után alvázat cseréltetett egy olyan szakival, aki 40 éves koráig nem tudta, hogy létezik vizes csiszolópapír, de azért autókat festett. A kilenc éves autó alá apám berakatott egy 26 éves alvázat, annak minden egyes kivénhedt alkatrészével, és ezzel lett egy ötvenezret futott motorú, járókeretes csotrogánya.
A neten rengeteg képet látni erdőben ácsorgó, mezőn elsüllyedt autókról, de azok is jobb állapotban leledzenek ettől a tetőtől. Gyanúm szerint valami víztároló anyag alatt tölthette az elmúlt évtizedeket. Rászakadt zsúptető, szénaboglya, vagy siló. Ezek jöhetnek szóba. Amikor a macska belefial az más, ebben is van már tapasztalatom. Az egy bogár volt, de hála a magasságosnak, a tulaj legalább a macskakakit kidobálta belőle, nekem csak a beleszáradt nedveket kellet kivakarni.
Ez az első áthidaló fa. Egyszerűen kimállott a közepe, éppen azt pótlom itten. Ez az elem tartja a zárat, aminek a kilincsét nem bírtam megmozdítani.
A hátsó áthidaló fán volt három kis szú furat. Ezek a rovarok nem szeretik a száraz keményfát, gondolom, általában puhafaszúk, viszont ebben az esetben vagy keményfaszúk voltak, vagy puhára ázott a fa. Nagy nyugalommal fogtam hozzá ott is a ragasztáshoz, de ahogy megcsiszoltam a fa felületét, kiderült, hogy egy egész keményfaszú megapolisz van a kéreg alatt.
Szóval kellett egy komplett hátsó áthidalót gyártanom, majd vagy két műszakig tartott míg rájöttem, hogy hol hajlítsam meg a tető mechanikáját, úgy, hogy jó legyen, mivel teljesen szétszakították, hajtották az egészet.
De ez ma már a múlt, most már egyszerűbb feladatom van: hátsó ütközőt gyártok, már az anyagot is előkészítettem:
Eredeti bejegyzés: 2013. május 05. 22:14
A mesterem szerint azok csak a keresztet hányják egész nap, más tudományra nincs szükségük. Ezt akkor közölte velem, amikor az első tanműhelyes hetekben elrontottam valamit. Persze mindenki rajtam röhögött, még a szellemi fogyatékos Belák is, aki a harmadik kérdésre is azt válaszolta: - Igen mester, jól fogtam be a fűrészlapot, hátrafelé állnak a fogai.
Később aztán mindig szakmai versenyekre kellett járnom, de azokat nem normális, vagyis iskolaidőben tartották, hanem szabad szombaton. Na, a harmadik szabadnap tönkretételekor vágtam vissza a mesternek, hogy inkább mentem volna papnak... Nem volt kellemes, ahogy a méteres rézpálca csattogott a hátamon, miközben loholtam a folyosón.
Tehát ez itt a tető:
Mihelyt az ember hozzányúl, millió penészspóra vágódik szét a légben, és azt alapvető tanulmányainkból (Doktor Hause, Hagyó per) tudhatjuk, hogy ez igencsak egészségkárosító. Nyilván ettől is van rosszabb: amikor egy marék porzó, rágcsálószar omlik az ember arcába, amikor leszakítja a tetőkárpitot. De nem akarom a restaurálás szépségeivel tovább csigázni a nagyérdeműt, mert még a végén nagyon megkívánják eme kalandokat, és hát nem mindenki tud kapásból egy vödör szárított egérganajt prezentálni.
A második gondolatom az volt, hogy miért?
Miért így tárolták ezt az alkotóelemet? Ha valamire jó lesz alapon leteszek valamit, akkor lehetőleg úgy tárolom, hogy ne kerüljön olyan állapotba, amikor már semmire nem lesz jó. Apám Wartburgját is 10 éven keresztül indítgattam, darázstalanítottam, fújtattattam a kerekeit, míg beláttam, a büdös életben nem lesz kipofozva, mert nem éri meg az össze-vissza javított kasznival bajlódni. Az öreg egy jól sikerült betonhíd rombolás után alvázat cseréltetett egy olyan szakival, aki 40 éves koráig nem tudta, hogy létezik vizes csiszolópapír, de azért autókat festett. A kilenc éves autó alá apám berakatott egy 26 éves alvázat, annak minden egyes kivénhedt alkatrészével, és ezzel lett egy ötvenezret futott motorú, járókeretes csotrogánya.
A neten rengeteg képet látni erdőben ácsorgó, mezőn elsüllyedt autókról, de azok is jobb állapotban leledzenek ettől a tetőtől. Gyanúm szerint valami víztároló anyag alatt tölthette az elmúlt évtizedeket. Rászakadt zsúptető, szénaboglya, vagy siló. Ezek jöhetnek szóba. Amikor a macska belefial az más, ebben is van már tapasztalatom. Az egy bogár volt, de hála a magasságosnak, a tulaj legalább a macskakakit kidobálta belőle, nekem csak a beleszáradt nedveket kellet kivakarni.
A hátsó áthidaló fán volt három kis szú furat. Ezek a rovarok nem szeretik a száraz keményfát, gondolom, általában puhafaszúk, viszont ebben az esetben vagy keményfaszúk voltak, vagy puhára ázott a fa. Nagy nyugalommal fogtam hozzá ott is a ragasztáshoz, de ahogy megcsiszoltam a fa felületét, kiderült, hogy egy egész keményfaszú megapolisz van a kéreg alatt.
Szóval kellett egy komplett hátsó áthidalót gyártanom, majd vagy két műszakig tartott míg rájöttem, hogy hol hajlítsam meg a tető mechanikáját, úgy, hogy jó legyen, mivel teljesen szétszakították, hajtották az egészet.
De ez ma már a múlt, most már egyszerűbb feladatom van: hátsó ütközőt gyártok, már az anyagot is előkészítettem:
Eredeti bejegyzés: 2013. május 05. 22:14
Megjegyzések
Megjegyzés küldése