A fehér hölgy (Elefántcsontszín Karmann Ghia) eltávozott a műhelyből. Ez az esemény nem ma történt, ezért senki ne csodálkozzon, ha OT rendszámmal robogva látja az úton. A vizsgán az utána következőkkel közölték, hogy kössék fel a gatyát, mert most már ez az etalon.
Természetesen nem ülünk a tojásainkon, ölbe tett kézzel, hanem egy másik járművet szerelünk össze. Fedőneve: bazi nagy répa. Ez is egy Karmann Ghia, és valami narancs fantázia neve van a színének, de szerintem elkeverték a festékes bödönöket, vagy aki elnevezte, az csak műanyag narancsot látott... vagy denaturált narancs a neve?
Erről jut eszembe az üveg, aminek a tartalmával ma mosogatni akartam egy kilométerórát. A címkéjén kézírás: deneturáltszesz. Megmosolyogtam. Még jó, hogy nem: de nem turhált szesz. És valóban "deneturált" lehetett, mert nem bírtam a kihányt cefre szagát elviselni, de muszáj volt valamivel kiöblíteni a homokot a mechanikából, mivel agresszív szerrel nem lehet a műanyag elemeket támadni. Persze volt már olyan műanyag, amit a szesz is oldott.
Tehát öblögettem a homokot, mert a sóhernyó tulaj hozott két műszert, hogy készítsek belőle egy szépet, és jót. Az egyik mérföldes, úgyhogy sok mindenre nem jó errefelé, maximum az üveg, meg az égő csereszabatos. Megszenvedtem vele, mert valami félőrült apró darabokra tördelte, majd összeragasztotta a számlapot, mutatót. A ragasztás úgy sikerült, hogy kitakarta a kilométerszámlálót, még azt is vakarhattam, polírozhattam.
Nem fotóztam külön, nem volt eszemben, de úgy fénylik minden mint a Bikini-atoll az 50-es évek környékén.
Persze eddig eljutni sem volt sétagalopp. A műszerfaltető egy szétmállott, törött vacak volt. Valaki már ki is dobta, meglepődtem amikor a kolléga visszahozta, hogy ebből kellene valamit kihozni. Én meg pont otthon felejtettem a varázspálcám, így a végeredmény nem lett tökéletes, de ez előtt a munkafolyamat előtt is erős késztetést éreztem arra, hogy átmenjek a piacra benyomni egy felest... mármint egy félliteres töményt.
Nem is értem, némelyik ember miért akarja elrondítani az autóját holmi műanyag szarral, amit ők famintás borításnak neveznek. Az eredeti az valóban hasonlított a természetes anyagra, de ez az utángyártott, ez valami rettenet. kezdődik ott, hogy alig van minta ráfotózva, majd kiderül, hogy a felülete is csak sima, fénylő, de itt nincs vége a történetnek. Felpróbálom. Ránézek oldalról: csúnyán hullámos, és ez a fényessége miatt nagyon durván előjön. Nosza, ragasszuk oda! Bekenem ragasztóval, felillesztem a kesztyűtartónál, majd haladok körösztanyámék' háza felé. Na, a rádió helyénél már gyanús volt az a fél centi, amivel odébb volt a lemez préselése, de a műszerekhez érve már majd egy centiméter volt a különbség. Ott is vakarództam ahol nem is viszketett, de a tény tény maradt, ami szar az szar. Kimentem a friss levegőre, hátha valami jó ötletet szippantok magamba, de csak a szomszédok ordítását hallhattam: - Én nem vagyok idegen! Te a húgom vagy akár meg is...
Inkább visszamentem. Gondoltam átmelegítem az anyagot. Hja! Ment is szépen, csak átütött a ragasztó csomója a másik oldalról. Levettem a borítást, nem volt egyszerű. Lemostam nitropulosz hígítoszusszal. Visszapattintottam, és folytattam a melegítést. Egy idő után kétségeim támadtak, hogy célravezető lenne a dolog, de nem hagyhattam félbe. Hát, kár volt az idő bele. Nem tudtam egyenletesen odatolni a lemezt, ahova szerettem volna, ahol nyúlni kellett volna ott zsugorodott, és dettó. Azért volt bennem egy kéjes öröm amikor leszakítottam. Szálltak belőle a darabok. Szívem szerint meg is tapostam volna, de az már gyerekes viselkedés... bár ha jobban belegondolok, lehet holnap rálépek vagy kétszer, mert még most is gyűlölöm.
Nem is tudom mihez hasonlít ez a felület...
Énekelhető a különbség a két felület látványa közt.
Tehát maradt a fólia. Egyszer már ragasztottam ilyet egy Hollandnak. Hátha most sem mállik le. Ha tiszta, pormentes, zsírtalan felületre tesszük, kegyetlenül feltapad. Korrigálni is csak akkor lehet, ha még nincs odanyomva rendesen, de ha még fel is melegítjük, akkor már akaszthatjuk is magunkat, ha rontottunk. Ehhez valamiért nem írnak vizezést a felrakási útmutatóban, mint mondjuk az ablakfóliánál, de majd egyszer kipróbálom, hátha mégis működik.
Így néz ki félkészen. Ahhoz képest, hogy mihez képest, azért nem azért...
Eredeti bejegyzés: 2013. május 07. 21:11
Természetesen nem ülünk a tojásainkon, ölbe tett kézzel, hanem egy másik járművet szerelünk össze. Fedőneve: bazi nagy répa. Ez is egy Karmann Ghia, és valami narancs fantázia neve van a színének, de szerintem elkeverték a festékes bödönöket, vagy aki elnevezte, az csak műanyag narancsot látott... vagy denaturált narancs a neve?
Erről jut eszembe az üveg, aminek a tartalmával ma mosogatni akartam egy kilométerórát. A címkéjén kézírás: deneturáltszesz. Megmosolyogtam. Még jó, hogy nem: de nem turhált szesz. És valóban "deneturált" lehetett, mert nem bírtam a kihányt cefre szagát elviselni, de muszáj volt valamivel kiöblíteni a homokot a mechanikából, mivel agresszív szerrel nem lehet a műanyag elemeket támadni. Persze volt már olyan műanyag, amit a szesz is oldott.
Tehát öblögettem a homokot, mert a sóhernyó tulaj hozott két műszert, hogy készítsek belőle egy szépet, és jót. Az egyik mérföldes, úgyhogy sok mindenre nem jó errefelé, maximum az üveg, meg az égő csereszabatos. Megszenvedtem vele, mert valami félőrült apró darabokra tördelte, majd összeragasztotta a számlapot, mutatót. A ragasztás úgy sikerült, hogy kitakarta a kilométerszámlálót, még azt is vakarhattam, polírozhattam.
Persze eddig eljutni sem volt sétagalopp. A műszerfaltető egy szétmállott, törött vacak volt. Valaki már ki is dobta, meglepődtem amikor a kolléga visszahozta, hogy ebből kellene valamit kihozni. Én meg pont otthon felejtettem a varázspálcám, így a végeredmény nem lett tökéletes, de ez előtt a munkafolyamat előtt is erős késztetést éreztem arra, hogy átmenjek a piacra benyomni egy felest... mármint egy félliteres töményt.
Nem is értem, némelyik ember miért akarja elrondítani az autóját holmi műanyag szarral, amit ők famintás borításnak neveznek. Az eredeti az valóban hasonlított a természetes anyagra, de ez az utángyártott, ez valami rettenet. kezdődik ott, hogy alig van minta ráfotózva, majd kiderül, hogy a felülete is csak sima, fénylő, de itt nincs vége a történetnek. Felpróbálom. Ránézek oldalról: csúnyán hullámos, és ez a fényessége miatt nagyon durván előjön. Nosza, ragasszuk oda! Bekenem ragasztóval, felillesztem a kesztyűtartónál, majd haladok körösztanyámék' háza felé. Na, a rádió helyénél már gyanús volt az a fél centi, amivel odébb volt a lemez préselése, de a műszerekhez érve már majd egy centiméter volt a különbség. Ott is vakarództam ahol nem is viszketett, de a tény tény maradt, ami szar az szar. Kimentem a friss levegőre, hátha valami jó ötletet szippantok magamba, de csak a szomszédok ordítását hallhattam: - Én nem vagyok idegen! Te a húgom vagy akár meg is...
Inkább visszamentem. Gondoltam átmelegítem az anyagot. Hja! Ment is szépen, csak átütött a ragasztó csomója a másik oldalról. Levettem a borítást, nem volt egyszerű. Lemostam nitropulosz hígítoszusszal. Visszapattintottam, és folytattam a melegítést. Egy idő után kétségeim támadtak, hogy célravezető lenne a dolog, de nem hagyhattam félbe. Hát, kár volt az idő bele. Nem tudtam egyenletesen odatolni a lemezt, ahova szerettem volna, ahol nyúlni kellett volna ott zsugorodott, és dettó. Azért volt bennem egy kéjes öröm amikor leszakítottam. Szálltak belőle a darabok. Szívem szerint meg is tapostam volna, de az már gyerekes viselkedés... bár ha jobban belegondolok, lehet holnap rálépek vagy kétszer, mert még most is gyűlölöm.
Tehát maradt a fólia. Egyszer már ragasztottam ilyet egy Hollandnak. Hátha most sem mállik le. Ha tiszta, pormentes, zsírtalan felületre tesszük, kegyetlenül feltapad. Korrigálni is csak akkor lehet, ha még nincs odanyomva rendesen, de ha még fel is melegítjük, akkor már akaszthatjuk is magunkat, ha rontottunk. Ehhez valamiért nem írnak vizezést a felrakási útmutatóban, mint mondjuk az ablakfóliánál, de majd egyszer kipróbálom, hátha mégis működik.
Eredeti bejegyzés: 2013. május 07. 21:11
Megjegyzések
Megjegyzés küldése