Van aki már nyakig, van aki még szinte semennyire nincs benne a 2013. évi munkaszezonban. Így lehet az is, akitől a fékpofákat rendeltem már még tavaly. Egy hét alatt sem ért ide vele, de hát nem mindenki annyira lelkes melós. Mert mit tesz az olyan szorgalmas ember mint én, január elsején? Igen, "BÚÉK-ol", hülye SMS-eket olvas, (Sül a malac, a zsír fröcsög, boldog újévet te k.... kis aranyos hörcsög!) és kiballag a fagyba autót szerelni, mert a hiedelem szerint amit az év első napján teszel, az végigkísér 364 napon keresztül. Nehogy már ne legyen jó kis autószerelés!
Ez jól hangzik, de ennyire én sem vagyok meggárgyulva. Igazság szerint, akinek nincs használható meleg garázsa, az ne üljön télre ismeretlen használt autóba, mert rá-, meg, át is fázhat. Akaratomon kívül, én is ilyen helyzetbe kerültem, így folyamatos karbantartással, és életveszély elhárítással töltöm a szabad, és kevésbé szabadidőmet. Egy hétig takarítottam a gépet, mert olyan volt az ülése, mintha egy teknő kocsonyába ültem volna, majd a motort mentettem meg az olajsárfürdőtől, aztán... de hagyjuk a felsorolást. Tehát kicsoszogtam a fagyba, hogy kitakarítsam a pollenszűrőt, mert érzésem szerint nem akart a levegő bejutni az utastérbe.
A műanyag fedél patentjai mind le vannak törve, tömítés nincs, több éves levéltörmelék a filteren. - Ehhez az autóhoz csak szakember nyúlt! - mondta a volt üzembentartó. Na, inkább ennek a szakembernek a keze törne el folyamatosan, nem az enyém. Mire valamennyire rendbe hoztam a dolgokat, az említett törött alkatrészem annyira hasogatott a hidegtől, hogy apám szavai jutottak az eszembe: "Ha nem szégyelném, elsírnám magam". Elkönyveltem magamban, hogy egy újabb nyavalyával gazdagodtam, ami miatt csak fűtött helyiségben érzem jól magam, és visszavonultam a duplán törött nagyujjammal együtt a kályha melegébe.
A szakemberről eszembe jutott az egyik autószerelőnek tanuló gyerek. A Volánnál volt gyakorlaton, így amikor a vizsgán kértek tőle valami kétkezi feladatot, megmondta a bizottságnak, hogy ő neki adjanak sárpucolást, meg zsírozást, mert azt tanulta három évig a busztelepen. A bizottság beismerve az oktatási rendszer hiányosságát, átengedte a srácot, "majd megtanulja élesben" felszólamlással. Szerencsére az illető az első olajcserénél - amikor megkocogtatta a leeresztő csavart, hogy engedjen, és beszakadt a teknő - átértékelte az életét, és egy tíz centis kereszttel a nyakában elment hitet téríteni az éjszakai szórakozóhelyekre, addig, míg be engedték, később már nem tudom mi lett vele.
Na, de, ma már kettedike' van! Hagytam a lazsálást másra.
Szilveszter napján hagytam pihenni a saláta sárvédőt, most elérkezett az ideje, hogy a jobb oldali utángyártott párjához hasonlatos méretűre húzogassam. A lámpatökök útban vannak, ezért ideiglenes fedeleket vetek be, hogy ne nyomorodjanak a körök. A sárvédőt valamennyire kiegyengettem, de világos volt már előre, hogy semmi köze nem lesz a mérethez. Patentfogót hegesztettem a résre, majd húztam...
Majd felül is húztam, és egy speciális méreten tartó eszközt bevetve rögzítettem a távolságot. Egyszerű az eset: ahol megnyúlt egyengetéskor az elem, ott púposodott a plusz.
Hihetetlen, de 3-4 millimétertől már kifordult a sárvédő pereme. Vékony koronggal vágtam bele, de kevés volt.
Remélem látszik az ok, a pirosra melegített lemezt bordás talpú kalapáccsal verték salátalevélszerűre. Ez egy remek, ősi egyengetési módszer, amit én valamilyen furcsa oknál fogva nem szeretek, főleg ha a méretet, ívet, elhanyagolható szempontként kezelik egyengetéskor.
Eredeti bejegyzés: 2013. január 02. 18:24
Ez jól hangzik, de ennyire én sem vagyok meggárgyulva. Igazság szerint, akinek nincs használható meleg garázsa, az ne üljön télre ismeretlen használt autóba, mert rá-, meg, át is fázhat. Akaratomon kívül, én is ilyen helyzetbe kerültem, így folyamatos karbantartással, és életveszély elhárítással töltöm a szabad, és kevésbé szabadidőmet. Egy hétig takarítottam a gépet, mert olyan volt az ülése, mintha egy teknő kocsonyába ültem volna, majd a motort mentettem meg az olajsárfürdőtől, aztán... de hagyjuk a felsorolást. Tehát kicsoszogtam a fagyba, hogy kitakarítsam a pollenszűrőt, mert érzésem szerint nem akart a levegő bejutni az utastérbe.
A műanyag fedél patentjai mind le vannak törve, tömítés nincs, több éves levéltörmelék a filteren. - Ehhez az autóhoz csak szakember nyúlt! - mondta a volt üzembentartó. Na, inkább ennek a szakembernek a keze törne el folyamatosan, nem az enyém. Mire valamennyire rendbe hoztam a dolgokat, az említett törött alkatrészem annyira hasogatott a hidegtől, hogy apám szavai jutottak az eszembe: "Ha nem szégyelném, elsírnám magam". Elkönyveltem magamban, hogy egy újabb nyavalyával gazdagodtam, ami miatt csak fűtött helyiségben érzem jól magam, és visszavonultam a duplán törött nagyujjammal együtt a kályha melegébe.
A szakemberről eszembe jutott az egyik autószerelőnek tanuló gyerek. A Volánnál volt gyakorlaton, így amikor a vizsgán kértek tőle valami kétkezi feladatot, megmondta a bizottságnak, hogy ő neki adjanak sárpucolást, meg zsírozást, mert azt tanulta három évig a busztelepen. A bizottság beismerve az oktatási rendszer hiányosságát, átengedte a srácot, "majd megtanulja élesben" felszólamlással. Szerencsére az illető az első olajcserénél - amikor megkocogtatta a leeresztő csavart, hogy engedjen, és beszakadt a teknő - átértékelte az életét, és egy tíz centis kereszttel a nyakában elment hitet téríteni az éjszakai szórakozóhelyekre, addig, míg be engedték, később már nem tudom mi lett vele.
Na, de, ma már kettedike' van! Hagytam a lazsálást másra.
Hihetetlen, de 3-4 millimétertől már kifordult a sárvédő pereme. Vékony koronggal vágtam bele, de kevés volt.
Eredeti bejegyzés: 2013. január 02. 18:24
Megjegyzések
Megjegyzés küldése