Félre tettem a Tatra kipufogódobot, mert kételyeim támadtak a másolandó eredeti termék valódiságában. Ezt szépen megfogalmaztam.
A lényeg az, hogy folytattam a tetőkárpit kivitelezését. Még mielőtt belehasítottam a műbőrbe, be kellett építenem a rejtett antennát. Gondolkodtam azon, hogy felhasználom a belső visszapillantó-tükör fém tartórészét, és az ahhoz csatlakozó napellenző tartópálcáját a rádiójelek begyűjtésére, de nehéz lett volna elszigetelni a földtől az egészet. Mivel amúgy is kétséges volt a nyeresége, elvetettem az ötletet. A tulaj nem akart semmi látható antennát, így maradt még két lehetőségem. A hátsó ablak fűtőszálát felhasználni, vagy az ablakgumi alumínium feszítőkeretét, hurokantennaként. Mivel az előzőről hallottam már rosszat, és fogalmam sincs, hogy van-e az üvegen fűtőszál (most jutott eszembe, hogy a raktárban van az üveg, megnézhettem volna, de annyira újítani akartam - meg úgy rémlik mégsincs - hogy teljesen másban gondolkodtam) ezért a második verzióhoz készítettem elő a terepet. Tehát kihúztam a kárpit alatt egy vezetéket, ami majd a kerethez megy. Alul lett volna célszerű, de kilométernyi kábel kellett volna, és ez nagy jelveszteséggel járna, így felül megy majd a kis átkötő rézszalag. Majd ha oda jutok lefotózom, de most csak a felragasztott tetőkárpitról publikálok fotót.
Mondhatnám azt, hogy piszok egyszerű elkészíteni, és felrakni egy ilyet, és ez igaz is, ha tetőkárpitozók vagyunk. Bár vannak olyan szakik is, akik lesajnálják az eredeti kinézetet, és a kárpit saját anyagát varrják össze azért, hogy belehúzzák a felfüggesztő pálcákat, ez nem szép dolog. Ugyanis a rudacskák egy szövetcsőben futnak, és az van rávarrva a bőrre. A szövetcsőrről jut eszembe az a rajzfilm, amiben a kígyónak cipője, nyaksálja, meg sapkája van. Nos ez jó lenne neki nadrágnak, dögös, erős anyag. Le is bontottam a régit, mert újhoz nemigen lehet jutni, gyártani meg kényelmetlen, bár szoktam varrni ilyesmit is.
Megemlékeznék még a kárpitanyagokról. Van festetten pontozott, ez nevetségesen néz ki. Aztán van lyukas, meg lyukas. Nem csak a vastagságukban, és árnyalatukban különböznek. Egy a marha nagy titok a felhasználhatóságban: hogy reagál a hőre. Ugyanis nem egyszerű dolog ránc nélkül felragasztani az egész felületet. Ha pedig ránc van, akkor gubanc van. A múltkor is elővettem a melegítőt, és kezelésbe vettem a gyűrődést. Vártam, hogy feszüljön, de nem történt semmi. Most olyan szépen kirántotta belőle a forróság a kis egyenetlenséget, hogy majdnem tapsikoltam örömömben.
Eredeti bejegyzés: 2012. május 28. 19:26
A lényeg az, hogy folytattam a tetőkárpit kivitelezését. Még mielőtt belehasítottam a műbőrbe, be kellett építenem a rejtett antennát. Gondolkodtam azon, hogy felhasználom a belső visszapillantó-tükör fém tartórészét, és az ahhoz csatlakozó napellenző tartópálcáját a rádiójelek begyűjtésére, de nehéz lett volna elszigetelni a földtől az egészet. Mivel amúgy is kétséges volt a nyeresége, elvetettem az ötletet. A tulaj nem akart semmi látható antennát, így maradt még két lehetőségem. A hátsó ablak fűtőszálát felhasználni, vagy az ablakgumi alumínium feszítőkeretét, hurokantennaként. Mivel az előzőről hallottam már rosszat, és fogalmam sincs, hogy van-e az üvegen fűtőszál (most jutott eszembe, hogy a raktárban van az üveg, megnézhettem volna, de annyira újítani akartam - meg úgy rémlik mégsincs - hogy teljesen másban gondolkodtam) ezért a második verzióhoz készítettem elő a terepet. Tehát kihúztam a kárpit alatt egy vezetéket, ami majd a kerethez megy. Alul lett volna célszerű, de kilométernyi kábel kellett volna, és ez nagy jelveszteséggel járna, így felül megy majd a kis átkötő rézszalag. Majd ha oda jutok lefotózom, de most csak a felragasztott tetőkárpitról publikálok fotót.
Mondhatnám azt, hogy piszok egyszerű elkészíteni, és felrakni egy ilyet, és ez igaz is, ha tetőkárpitozók vagyunk. Bár vannak olyan szakik is, akik lesajnálják az eredeti kinézetet, és a kárpit saját anyagát varrják össze azért, hogy belehúzzák a felfüggesztő pálcákat, ez nem szép dolog. Ugyanis a rudacskák egy szövetcsőben futnak, és az van rávarrva a bőrre. A szövetcsőrről jut eszembe az a rajzfilm, amiben a kígyónak cipője, nyaksálja, meg sapkája van. Nos ez jó lenne neki nadrágnak, dögös, erős anyag. Le is bontottam a régit, mert újhoz nemigen lehet jutni, gyártani meg kényelmetlen, bár szoktam varrni ilyesmit is.
Megemlékeznék még a kárpitanyagokról. Van festetten pontozott, ez nevetségesen néz ki. Aztán van lyukas, meg lyukas. Nem csak a vastagságukban, és árnyalatukban különböznek. Egy a marha nagy titok a felhasználhatóságban: hogy reagál a hőre. Ugyanis nem egyszerű dolog ránc nélkül felragasztani az egész felületet. Ha pedig ránc van, akkor gubanc van. A múltkor is elővettem a melegítőt, és kezelésbe vettem a gyűrődést. Vártam, hogy feszüljön, de nem történt semmi. Most olyan szépen kirántotta belőle a forróság a kis egyenetlenséget, hogy majdnem tapsikoltam örömömben.
Eredeti bejegyzés: 2012. május 28. 19:26
Megjegyzések
Megjegyzés küldése