Ugrás a fő tartalomra

Teknős és kolompár

Hú, te! Olyat láttam, hogy egy hétig egy irányba futsz. Tenyérnyi darab lemezekből összetaknyolt domború karosszériaelem. Olyasmi mint a teknőspáncél, csak a béka tudta mit növeszt, ez a mester aki meg ezt csinálta, nem volt teljesen magánál. Sajnos kép nem készült róla, mert amikor megláttam kómába estem, és csak most ébresztettek fel, az orvosom meg megtiltotta, hogy stresszeljem magam.

Egyszerűen nem értem, miért kell egy viszonylag egyszerű dolgot ilyen ostoba módon kivitelezni, hiszen az első héten az iskolában már lavórt kalapáltunk egy darab lemezből. A közepén kell elkezdeni, csigaházformában haladni kifelé, és csoda lesz belőle, de autóra lavór nem nagyon kell, ezért mutatok egy hirtelen formulát, amivel egy nehezebb elem is viszonylag könnyen legyártható.

Lemez, fatábla, gumikalapács. A lemez sliccelve a gyűrődési zónában (erre majd rájön az ember, hogy hol van, mert ott csúnyul a felület) a fatáblába kis homorúságot kell köszörülni legyezőkoronggal, vagy hasonlóval, a kalapácsot meg ismerjük mire való.

Az egész felületet egyenletesen beleverjük a teknőbe!

Az asztallapra éllel rátartott lemezt finoman, fokozatosan tovább lehet domborítani.


A sliccet összepontozva nagy talpú kalapáccsal egyenletesre ütögetjük a felületet, ha kell, (nagy púp van rajta) kivágunk még belőle, majd összehegesztjük, leköszörüljük, ízlés szerint ízesítve tálaljuk! Egészségünkre!

Eredeti bejegyzés: 2013. március 27. 20:19

Címkék

Labels:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fo...
3 megjegyzés
Tovább a bejegyzésre »

Mit lehet erről mondani?

Hoznak egy halom valamit, és autót épít belőle az ember, ennyi. Már nem rettenek meg, amikor egy ilyen kupac begördül.  Hozzáfogok, aztán majd lesz valami. A két lényeg: orr és far.  Orr  Még orrabb  Far  Van amit teljesen le kellett gyártani Aztán kezdtek összeállni a dolgok  Részben új,  részben mindent megteszek, hogy a régi visszakerüljön A hézagok a lényegesek  Szörnyű javítások Pár dolgot át kellett alakítani, hogy autentikus legyen Ez a rész is teljesen hiányzott Ütköző próba Az ütköző alapját is én gyártottam és kész.  Ennyi, egy pár összedobált kép.
Tovább a bejegyzésre »

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.
Megjegyzés küldése
Tovább a bejegyzésre »