Erre a szorulásra nincsen gyógyszer. El lett szúrva az Unitas Tatra.
Tudom, hogy megrendítő látvány a báli cipőm, de nem a szépsége számít. A vasbetét életmentő lehet, ha véletlenül ráesik egy arrogáns bunkó.
Viszont nem a bakancs miatt került fel a kép a posztba. Aki még nem értelmezte a látottakat annak elárulom, egy pedálteret lát, és nem máshol, mint egy autóban. Számoljunk csak! Van két láb, aminek helye van. Egy láb alá általában egy pedál egészséges, mert bár láttunk már olyat, hogy a rali versenyző taposta a féket meg a gázt egyszerre, de egy mezei amatőr az árokba varázsolná magát hasonló esetben. Természetesen az alap három pedálos felállásról beszélek most is. A jobbik lábam felett lógó vasdarab lenne a gáz, ami elég gáz. Csak lábfej élével lehet nyomni bármit is, így valós az ok a kérdésre, hogy mi a fenét gondolt a mester aki megalkotta a kasznit.
Az egész úgy történt, hogy a múzeumban állt egy mintadarab, amit egy megszállott rajongó leméretezett, hogy a saját elporladt járgányát újjá alkothassa. El is készült az ő autója, de már azon is Huodininak kellett lenni a pedálnyomkodáshoz. Ez a mostani gépjármű a másolat másolata lett. Nem tudni hol történt a még nagyobb baklövés. Talán a bal kormányos jobb kormányossá konvertálásakor tévesztették el az osztókör tömegegyensúlyát balanszba tevő mucilikációs dimenzinátor szekvencionális gyök refluticióját. Csak így történhetett, mást nem tudok elképzelni.
Mindenesetre, valahogy jó lenne gázt adni, mert anélkül ez a csotrogány még nem megy. A gázpedált lehet csak eltenni, de csakis egymás alá-felé. Ezért arra gondoltam, teszünk egy zsámolyt a bokánk alá, így ha hátra húzzuk a magaslatra a lábunk akkor gáz, ha előre, lentebb tesszük akkor fék... vagy fordítva. Ha egy kicsit gyakorlunk vele, még az is lehet, hogy túléljük a száguldást, ami hátszéllel, lejtőn lefelé, akár a hajmeresztő 70 kilométeres sebességet is elérheti. Aki ezen röhög, az nem ment még neki ötvennel kőfalnak. Én már próbáltam, igaz nem saját akaratomból, hanem vittek.
Eredeti bejegyzés: 2012. augusztus 06. 22:04
Tudom, hogy megrendítő látvány a báli cipőm, de nem a szépsége számít. A vasbetét életmentő lehet, ha véletlenül ráesik egy arrogáns bunkó.
Viszont nem a bakancs miatt került fel a kép a posztba. Aki még nem értelmezte a látottakat annak elárulom, egy pedálteret lát, és nem máshol, mint egy autóban. Számoljunk csak! Van két láb, aminek helye van. Egy láb alá általában egy pedál egészséges, mert bár láttunk már olyat, hogy a rali versenyző taposta a féket meg a gázt egyszerre, de egy mezei amatőr az árokba varázsolná magát hasonló esetben. Természetesen az alap három pedálos felállásról beszélek most is. A jobbik lábam felett lógó vasdarab lenne a gáz, ami elég gáz. Csak lábfej élével lehet nyomni bármit is, így valós az ok a kérdésre, hogy mi a fenét gondolt a mester aki megalkotta a kasznit.
Az egész úgy történt, hogy a múzeumban állt egy mintadarab, amit egy megszállott rajongó leméretezett, hogy a saját elporladt járgányát újjá alkothassa. El is készült az ő autója, de már azon is Huodininak kellett lenni a pedálnyomkodáshoz. Ez a mostani gépjármű a másolat másolata lett. Nem tudni hol történt a még nagyobb baklövés. Talán a bal kormányos jobb kormányossá konvertálásakor tévesztették el az osztókör tömegegyensúlyát balanszba tevő mucilikációs dimenzinátor szekvencionális gyök refluticióját. Csak így történhetett, mást nem tudok elképzelni.
Mindenesetre, valahogy jó lenne gázt adni, mert anélkül ez a csotrogány még nem megy. A gázpedált lehet csak eltenni, de csakis egymás alá-felé. Ezért arra gondoltam, teszünk egy zsámolyt a bokánk alá, így ha hátra húzzuk a magaslatra a lábunk akkor gáz, ha előre, lentebb tesszük akkor fék... vagy fordítva. Ha egy kicsit gyakorlunk vele, még az is lehet, hogy túléljük a száguldást, ami hátszéllel, lejtőn lefelé, akár a hajmeresztő 70 kilométeres sebességet is elérheti. Aki ezen röhög, az nem ment még neki ötvennel kőfalnak. Én már próbáltam, igaz nem saját akaratomból, hanem vittek.
Eredeti bejegyzés: 2012. augusztus 06. 22:04
Megjegyzések
Megjegyzés küldése