Hihetetlen, monumentális haladást nem sikerült elérnem, mert ezzel a szőnyegezéssel mindig el lehet szórakozni az időt. Annyira csúnya tud lenni, ha nem stimmelnek a szegélyek, ha felállnak a sarkok. A rendelt kész termékekkel mindig akadt problémánk. Rövid volt, vagy éppen hosszú, de olyan is előfordult, amiről első pillantásra azt hittük, hogy másik autóhoz való, és tényleg nem volt jó sehogy. Ezért varrok szőnyeget. Azaz csak szegem… szegném, de valahogy soha nem jó a varrógép. A talp sem stimmel, cérna ügyileg is válogatós, a múltkor ugye a kapcsolója esett szét, na meg az össze-vissza szegőanyagok…
A másik probléma, amikor elnézem a szabásmintát, vagyis nem jó sorrendben szabom ki az elemeket. Igazság szerint nem is tudom, hogy kellene. Próbálkozom össze, meg vissza. Fordítom erre, aztán csavarom arra, de néha rettenetes mennyiségű leeső anyag halom marad, mert sehogy nem adja ki. Hiába van egy 40 centis darabom, ha nekem 41 kell. Összehegesszem? Egyszer egy havernak összeraktam belőle egy intarziát, bár annak nem nevezném, mert nem formázott képet. Ha pontosan egymásmellé helyezem az anyag fecniket, a szőrüket tökéletesen össze lehet fésülni, csak közelről lehet megmondani, hogy recycle. Szóval tuti szőnyegezés lett.
A lényeg az, hogy meg kellene tervezni egy szabász programmal (vagy egy A4-es lapon) a kivágást, de ahhoz le kellene méretezni egy tuti garnitúrát, vagy inkább be kellene szkennelni. De mi van akkor, amikor nem gyári mintázat kell? Most ez az eset forog fenn. (dél magasságában, rendőrszakszavailag)
Egy egészen új variánst fejlesztettünk ki a tulajjal. Nem tetszett neki az anyós ülés előtt, a taposó lemezre felfutó, szeneslapáttal agyonvert macska formájú szőnyegezés. E miatt engedtem le a padlóig a torpedó lemez borítását.
Ha már macska, akkor legyen kövér, (nem nagy bajszú, keményenbeszólok házelnök) vagyis akkor már piszkáljuk meg azt a dolgot is, ami már régóta bántja a szemem: Az első doblemez alsó részét. Ott is volt egy teljesen felesleges (majd mindjárt elmondom, hogy annyira nem is) elem. Kicsit zavaró volt a flekk halom, így egyel kevesebbet csináltam belőle.
Azért az öregek nem voltak hülyék. Az anyós hova teszi a büdös lábát? Oda fel a taposólemezre. Ha rákeni a szőnyegre a kutyagumit, akkor csak kigombolom a kárpit darabot, és kicsapatom slaggal. Na, most már nem, mert be van ragasztva a torpedóra. A doblemez alja miért volt külön? Mert a dob borítását le lehetett csavarozni, és elhajtva hozzálehetett férni az alatta futó kábelekhez. Ez még így is igaz, de nem annyira kényelmes.
Bezzeg a korszerű, átgondoltan épített autócsodákban nincs ilyen probléma. A szőnyeget könnyűszerrel kilehet venni… ha már kint vannak az ülések, takaróelemek és az a négyszáz darab patent, csavar, ami mindezeket rögzíti.
Eredeti bejegyzés: 2012. június 04. 21:28
A másik probléma, amikor elnézem a szabásmintát, vagyis nem jó sorrendben szabom ki az elemeket. Igazság szerint nem is tudom, hogy kellene. Próbálkozom össze, meg vissza. Fordítom erre, aztán csavarom arra, de néha rettenetes mennyiségű leeső anyag halom marad, mert sehogy nem adja ki. Hiába van egy 40 centis darabom, ha nekem 41 kell. Összehegesszem? Egyszer egy havernak összeraktam belőle egy intarziát, bár annak nem nevezném, mert nem formázott képet. Ha pontosan egymásmellé helyezem az anyag fecniket, a szőrüket tökéletesen össze lehet fésülni, csak közelről lehet megmondani, hogy recycle. Szóval tuti szőnyegezés lett.
A lényeg az, hogy meg kellene tervezni egy szabász programmal (vagy egy A4-es lapon) a kivágást, de ahhoz le kellene méretezni egy tuti garnitúrát, vagy inkább be kellene szkennelni. De mi van akkor, amikor nem gyári mintázat kell? Most ez az eset forog fenn. (dél magasságában, rendőrszakszavailag)
Egy egészen új variánst fejlesztettünk ki a tulajjal. Nem tetszett neki az anyós ülés előtt, a taposó lemezre felfutó, szeneslapáttal agyonvert macska formájú szőnyegezés. E miatt engedtem le a padlóig a torpedó lemez borítását.
Ha már macska, akkor legyen kövér, (nem nagy bajszú, keményenbeszólok házelnök) vagyis akkor már piszkáljuk meg azt a dolgot is, ami már régóta bántja a szemem: Az első doblemez alsó részét. Ott is volt egy teljesen felesleges (majd mindjárt elmondom, hogy annyira nem is) elem. Kicsit zavaró volt a flekk halom, így egyel kevesebbet csináltam belőle.
Azért az öregek nem voltak hülyék. Az anyós hova teszi a büdös lábát? Oda fel a taposólemezre. Ha rákeni a szőnyegre a kutyagumit, akkor csak kigombolom a kárpit darabot, és kicsapatom slaggal. Na, most már nem, mert be van ragasztva a torpedóra. A doblemez alja miért volt külön? Mert a dob borítását le lehetett csavarozni, és elhajtva hozzálehetett férni az alatta futó kábelekhez. Ez még így is igaz, de nem annyira kényelmes.
Bezzeg a korszerű, átgondoltan épített autócsodákban nincs ilyen probléma. A szőnyeget könnyűszerrel kilehet venni… ha már kint vannak az ülések, takaróelemek és az a négyszáz darab patent, csavar, ami mindezeket rögzíti.
Eredeti bejegyzés: 2012. június 04. 21:28
Megjegyzések
Megjegyzés küldése