Ugrás a fő tartalomra

Szőnyegbombázás

Hihetetlen, monumentális haladást nem sikerült elérnem, mert ezzel a szőnyegezéssel mindig el lehet szórakozni az időt. Annyira csúnya tud lenni, ha nem stimmelnek a szegélyek, ha felállnak a sarkok. A rendelt kész termékekkel mindig akadt problémánk. Rövid volt, vagy éppen hosszú, de olyan is előfordult, amiről első pillantásra azt hittük, hogy másik autóhoz való, és tényleg nem volt jó sehogy. Ezért varrok szőnyeget. Azaz csak szegem… szegném, de valahogy soha nem jó a varrógép. A talp sem stimmel, cérna ügyileg is válogatós, a múltkor ugye a kapcsolója esett szét, na meg az össze-vissza szegőanyagok…

A másik probléma, amikor elnézem a szabásmintát, vagyis nem jó sorrendben szabom ki az elemeket. Igazság szerint nem is tudom, hogy kellene. Próbálkozom össze, meg vissza. Fordítom erre, aztán csavarom arra, de néha rettenetes mennyiségű leeső anyag halom marad, mert sehogy nem adja ki. Hiába van egy 40 centis darabom, ha nekem 41 kell. Összehegesszem? Egyszer egy havernak összeraktam belőle egy intarziát, bár annak nem nevezném, mert nem formázott képet. Ha pontosan egymásmellé helyezem az anyag fecniket, a szőrüket tökéletesen össze lehet fésülni, csak közelről lehet megmondani, hogy recycle. Szóval tuti szőnyegezés lett.

A lényeg az, hogy meg kellene tervezni egy szabász programmal (vagy egy A4-es lapon) a kivágást, de ahhoz le kellene méretezni egy tuti garnitúrát, vagy inkább be kellene szkennelni. De mi van akkor, amikor nem gyári mintázat kell? Most ez az eset forog fenn. (dél magasságában, rendőrszakszavailag)

Egy egészen új variánst fejlesztettünk ki a tulajjal. Nem tetszett neki az anyós ülés előtt, a taposó lemezre felfutó, szeneslapáttal agyonvert macska formájú szőnyegezés.  E miatt engedtem le a padlóig a torpedó lemez borítását.
Ha már macska, akkor legyen kövér, (nem nagy bajszú, keményenbeszólok házelnök) vagyis akkor már piszkáljuk meg azt a dolgot is, ami már régóta bántja a szemem: Az első doblemez alsó részét. Ott is volt egy teljesen felesleges (majd mindjárt elmondom, hogy annyira nem is) elem. Kicsit zavaró volt a flekk halom, így egyel kevesebbet csináltam belőle.

 Azért az öregek nem voltak hülyék. Az anyós hova teszi a büdös lábát? Oda fel a taposólemezre. Ha rákeni a szőnyegre a kutyagumit, akkor csak kigombolom a kárpit darabot, és kicsapatom slaggal. Na, most már nem, mert be van ragasztva a torpedóra. A doblemez alja miért volt külön? Mert a dob borítását le lehetett csavarozni, és elhajtva hozzálehetett férni az alatta futó kábelekhez. Ez még így is igaz, de nem annyira kényelmes.

 Bezzeg a korszerű, átgondoltan épített autócsodákban nincs ilyen probléma. A szőnyeget könnyűszerrel kilehet venni… ha már kint vannak az ülések, takaróelemek és az a négyszáz darab patent, csavar, ami mindezeket rögzíti.

Eredeti bejegyzés: 2012. június 04. 21:28

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fo...

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

Mit lehet erről mondani?

Hoznak egy halom valamit, és autót épít belőle az ember, ennyi. Már nem rettenek meg, amikor egy ilyen kupac begördül.  Hozzáfogok, aztán majd lesz valami. A két lényeg: orr és far.  Orr  Még orrabb  Far  Van amit teljesen le kellett gyártani Aztán kezdtek összeállni a dolgok  Részben új,  részben mindent megteszek, hogy a régi visszakerüljön A hézagok a lényegesek  Szörnyű javítások Pár dolgot át kellett alakítani, hogy autentikus legyen Ez a rész is teljesen hiányzott Ütköző próba Az ütköző alapját is én gyártottam és kész.  Ennyi, egy pár összedobált kép.