Ugrás a fő tartalomra

Szoknya alatt

Kissé negatívan láttam az általam alkotott termékeket, de persze van mentségem. Tényszerűen az, hogy nem volt anyag, így az elkészült váltókar-szoknya amolyan szükségmegoldásként került a helyére. Természetesen a tulajnak egyből az volt a véleménye, hogy alkalomadtán cseréljem le. A felezős váltókar hátramenet kallantyúja miatt akadt egy apró gondom. Ugyanis míg a sima rúdra felhúzom a kész lebernyeget, itt a könnyebb szerelhetőség miatt, sliccet kellett alkalmaznom. A szóból alapból adódik a cipzár alkalmazása, de a gazda engedményt tett patentra, de felvetődött még a tépőzár is.

Tehát készítettem egy másikat, ami patentos. Nem mertem lefényképezni, mert még én is szégyellem, annyira ortopéd módon állt. A következő, tépőzáras verziónál maximális odafigyeléssel alkottam. Nem az én hibám, hogy a merev műbőr a tölcsérformából adódó felületi feszültség által, félig feltépte a zárat.

Ott ültem egy halom szemét közt, és úgy éreztem át kell mennem a kocsmába, de csak bekaptam egy savanyú cukrot. CBA típusú, ő szerintük málna, szerintem meg málna szagú, sampon ízű. Mindegy úgyis csak a mechanizmusra, meg arra a minimális cukorra van szüksége az agyamnak, hogy beinduljon.

- Ja, nem is jó rá a bevált tölcsér forma, mert a bazi felező mechanikai kocka útban van. - világosítottam fel magam. Miután rájöttem a titok nyitjára, meg arra, hogy az eddigi verziók ezután sem lesznek jók, szövésmintákat tanulmányoztam, hogy hátha összebírnám fonni valami elegáns módon a nyílást. A gond az volt, hogy bár kemény a műbőr, még sincs elegendő tartása, így összerogyott mindenhol, főleg a fűzésnél.

Valami módon irányítani kellene a rogyást, és speciális fűzést alkalmazni. - ez volt a terv. A saját autómnál gumiharmonikát vetettek be a gyári szakemberek, de hihetetlen módon, annak az oldala is be van rogyva, így mit akarok én? Jót! Vannak a nagyáruházakban univerzális váltókar-szoknyák. Ezekről a szovjet borotválógép jut eszembe: csak először különbözik az emberek feje.

Lassan megszületett a használható verzió. Természetesen lehetne finomítani, ez a 3.1-es, majd a 10.4-esnél...

Talán ha erősítést ragasztanék bele, jobban állna, de emlékeimben él a gyári muskátlis doboz, amit mellékeltek hozzá, na, az sem egy esztétikai élmény. Persze másik kar állásban másképp rogy, tegyen rendet a jó szellem rajta!

Ben Hur harci szekerén is ezt a mintát alkalmazták volna, ha érdekelt volna valakit a szépség egy gyilkoló eszközön. Egy darab bőrön gyakoroltam, hogy miként áll a legszebben, és egyáltalán, mivel fűzzem össze. Volt ott cipőfűző, gatyagumi feketében, fehérben, de a "természetes" műbőr győzött.

Fellebbentem a fátylat a titokról, vagyis inkább a szoknyát hajtom fel. Ott van a masni, ami rögzíti a kis szíjat.


Egy kis tájkép csata után, előtt.

Eredeti bejegyzés: 2012. szeptember 03. 20:24 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fo...

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

Mit lehet erről mondani?

Hoznak egy halom valamit, és autót épít belőle az ember, ennyi. Már nem rettenek meg, amikor egy ilyen kupac begördül.  Hozzáfogok, aztán majd lesz valami. A két lényeg: orr és far.  Orr  Még orrabb  Far  Van amit teljesen le kellett gyártani Aztán kezdtek összeállni a dolgok  Részben új,  részben mindent megteszek, hogy a régi visszakerüljön A hézagok a lényegesek  Szörnyű javítások Pár dolgot át kellett alakítani, hogy autentikus legyen Ez a rész is teljesen hiányzott Ütköző próba Az ütköző alapját is én gyártottam és kész.  Ennyi, egy pár összedobált kép.