Ugrás a fő tartalomra

Szegény olaj nyomás alatt áll

Alapesetben elég nekünk egy kis lámpácska, ami kialszik a műszerfalon, ha van egy kis olajnyomás. A legtöbb embert más nem érdekel, tervezzék meg úgy a mérnökök a motort, hogy jó legyen. Azonban van egy kis lázadó csoport, aki sporteszközként használja a gépjárművét ezért fontos számára a plusz információ, vagy adatbuzi, esetleg tetszik neki a sok műszer, és ha már ott van, mutasson is valamit.

Esetemben tök mindegy, hogy a gazdi mit, miért akar, beteszem amit be kell tenni. A baj az, hogy az információ áradatban elveszett az értesítés, hogy az olajnak a nyomására is kíváncsi lenne, így se madzag, se jeladó nem volt hozzá. Valamelyik nap megérkezett az adó, a madzagot is behúztam, de érdekes közösítőt kaptam a műszereket tápláló szerkezetekhez. Van ugye egy olajgomba - ez mindenkinél megtalálható - aztán van egy hőfokmérő, meg egy nyomásmérő. Na ehhez kaptam egy lapos, négy oldalán lukas valamit. A lukakban menet. a menetben akkora méretű sorják, hogy nem lehetett rájuk fogni, hogy "jaj nem láttam", mert még én is láttam a dioptriáimmal.

Hát ez nem valami egészséges dolog. Na, mindegy, kipucoltam. Aztán jött a Rubik effektus. Forgattam a kockát, de az el volt vetve (Ave Caesar!). Minden olyan buta ember mint én, úgy gondolta volna, hogy behajtom a motorba az elosztót, aztán fentre becsavarom a hatalmas olajnyomásjelzőt, majd jöhet a hőfokjelző, és a gomba. Ekkor szembesülhetünk vele, ha eddig még nem tűnt volna fel, hogy nincs olyan része az elosztónak, ami a motorba csavarható lenne. Viszont adtak hozzá egy csomó biz-baszt, amiből kilehet Legózni a rendszert. Remek, mindig is szerettem a fémépítőt, csak kicsit amatőrnek néz ki a végtermék.
Szóval összecsavarok mindent, aztán behajtanám fentre a nagy jeladót, de annyira szűken van, hogy hol ezt-azt zavar, hol meg a gyújtáselosztót nem lehet állítani tőle. Persze az is közrejátszik, hogy valami erősen nem idevaló elosztó van bent. Aki összerakta - vagy aki rossz hírét akarja kelteni az összerakónak - feltett egy átlátszó, kék, Bogár elosztófedelet rá, de mivel ez a szerkentyű 90 fokkal elvan forgatva a gyári alkatrészhez képest, a fedél pozicionáló kitüremkedése nem jó helyen volt. Nos, a szaki, mesteri fogással lepattintotta, és valami Technokolrapid szerű anyaggal odaragasztotta. Ezen a traumán már túl vagyok, de a fedél rögzítőfüle még mindig rossz helyen van, ebben akad a jeladó. Na - mondom magamnak, mert ilyen jóban vagyunk - akkor állítsuk fejre!

Érdekes lett a látvány, mint egy oltári szentség.

Nyilván nem én adom ki a végső engedélyt, így ha nem jön be a gazdinak, lehet tovább töprengeni, hogy hogyan tovább.


Addig is kicseréltem az ominózus 730-as alkatrészt, és a tartóját egy jobban használhatóra.


Beszéljünk még a lovagrendi keresztre emlékeztető jeladó közösítőről. Nem tudom, mit érzett az ember, aki azt a formát papírra vetette. Talán a tudatosság dolgozott benne. Tudta, kell valami, és el is készítette. - A célnak megfelel? Meg. Akkor meg mi a baj? Randa? Anyád! - körülbelül így tudom a beszélgetésünket elképzelni.

Jött a telefon, hogy szüntessem meg a fennforgást, mert elviselhetetlen traumát okozott az autó tulajdonosának a látvány amivel a fényképeken szembesült, pedig azt gondoltam, ő vette a cuccot, így nem érheti meglepetés. Javasolta, tegyem vissza a régi egységet, amire rálehetne kötni a nyomásvisszajelző lámpakapcsolót, meg a nyomásmérő jeladóját, a hőmérőt meg valahova olajfolyásba betenni. (Szerintem olvasta a hozzászólást, amiben valaki utalt rá, hogy téves adatot fog szolgáltatni az adó, mert nem cirkulációs térben van.) Akkor most visszafelé haladnék: Nem tudom már sehova betenni a hőmérőt. Egyedül a szűrőtartós olajszivattyúba lehetne úgy bebuherálni, hogy dinamikus adatot szolgáltasson, de ahhoz szét kellene szednem a fél motort. Na, jó, nem annyira, de elég sok bontási munkával járna. Felvetésbe került egy a szűrő alá csavarható betét, ami nem intim, de tudja fogadni a jeladót. Persze. Csak nekem hátulról kellett elvezetnem a fűtéscsöveket, hogy a motortér úgynevezett "clear" legyen, így az útban tartózkodik egy fűtődob csatlakozó.

Második ötlet: a motor alá szerelt olajhűtő teknőbe rakni az érzékelőt. Megoldható, ha fúrok rá egy lukat. Olajat leereszteni, majd le kell venni az egészet, mert csak így mosható ki belőle az esetleges forgács, bár benne is lehet hagyni, azért van a szűrő, vagy nem? (Közben gondolkodok.) De ha odateszem az adót, akkor nem ugyanolyan passzív adatot fogok kapni? Szerintem dehogynem. Végül is maradtam az eredeti beépítési helynél. Nem volt visszatehető a régi fogadódarab, mert nem fért el rajta a nyomásérzékelő, ezért készült egy új közösítő a házi laboromban. Ennek a vége majd lezárható, ha majd megkínoznak, és ezáltal meggyőznek, hogy tegyem át más helyre a hőfokos alkatrészt.

Már nem sok látszik az egész közösítőből, ami mégis, az a hőfokjeladó háza. Ja, és persze a háttérben az örök vesztes szűrő, ami állandóan vándorol. Itt ismét új helyen látható, ez persze szemből már nem igaz.

Ugye, megmondtam, hogy nem látszik.

Még egyszer oldalról, hogy megcsodálhassuk ezt az iparművészeti remekművet. :)



Eredeti bejegyzés: 2012. július 25. 19:54; 2012. július 30. 21:18







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fo...

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

Mit lehet erről mondani?

Hoznak egy halom valamit, és autót épít belőle az ember, ennyi. Már nem rettenek meg, amikor egy ilyen kupac begördül.  Hozzáfogok, aztán majd lesz valami. A két lényeg: orr és far.  Orr  Még orrabb  Far  Van amit teljesen le kellett gyártani Aztán kezdtek összeállni a dolgok  Részben új,  részben mindent megteszek, hogy a régi visszakerüljön A hézagok a lényegesek  Szörnyű javítások Pár dolgot át kellett alakítani, hogy autentikus legyen Ez a rész is teljesen hiányzott Ütköző próba Az ütköző alapját is én gyártottam és kész.  Ennyi, egy pár összedobált kép.