A statisztika az a tudomány, amivel mindent be lehet bizonyítani, sőt még annak az ellenkezőjét is. A statika az már más tészta, mondjuk spagetti. Abból építik a kis hidacskákat, amiket aztán darabokra törnek. Oda is kell ám a statika, de vannak sokkal hétköznapibb helyek is, ahol nem is gondolnánk, hogy "most statikusok vagyunk". (nem összekeverendő a statisztával, bár mind a kettő foglalkozás) Az oskolában jó pár órán keresztül verték a fejünkbe a statikai számításokat (semmire nem emlékszem belőle, mert azóta sem volt rá szükségem) de a legérdekesebb az volt, amikor vasakat szaggathatunk szét, tudományos vizsgálat álcája mögé bújva.
Szóval hétköznapi, statikai vizsgálat: Mekkora fújáserőtől landol a markunkban a papír zsebkendőbe szánt anyag, vagy hány sörtől szakad le a nejlon szatyor füle. Ha a garázsban "garázsdálkodunk", ott is bőven találunk ilyesmire alkalmat, sőt ott igazán.
Most szőnyegezek. Ez nem az a folyamat, amit isten igazából felszoktunk emlegetni, az autó statikai szilárdsága kapcsán, de én mégis emlegetek...
Gatya a szőnyeg. Nincs tartása. Már gyanús volt az anyag, amikor megérkezett. Két lábon jött, a lábak Attilához tartoztak, ő hozta a tekercset. Ekkor még csak a homogénebb mintázata tűnt fel, mert a megszokott szemcsésebb egy árnyalattal, de hát annyi fajta van belőle, hogy nem eszméltem. Majd megfogtam. - Puha - állapítottam meg. - Viszi a szabász olló. - remegett meg a hangom, mert amúgy, csak bádogos ollóval bírom vágni. A puha szegőbőr felrántotta a sarkokat, pedig ugyanezzel nem volt a múltkor gondom. Beterítettem a nagyobb darabokat, és hullámosak mint a magyar aszfalt. Persze ez nem feltűnő. A kutyát sem zavarja, sőt a macska sem szólt rá semmit. Majd ha bent lesznek azok az elemek amik hiányában most a szőnyeget lesem, már nem fogja a szemet rabul ejteni az, az egy-két egyenetlenség. Gondolok itt az ülésekre, a hanyagul szétszórt húsz ezresekre, és a legfrissebb Playboy magazinra.
Eredeti bejegyzés: 2012. június 05. 18:20
Szóval hétköznapi, statikai vizsgálat: Mekkora fújáserőtől landol a markunkban a papír zsebkendőbe szánt anyag, vagy hány sörtől szakad le a nejlon szatyor füle. Ha a garázsban "garázsdálkodunk", ott is bőven találunk ilyesmire alkalmat, sőt ott igazán.
Most szőnyegezek. Ez nem az a folyamat, amit isten igazából felszoktunk emlegetni, az autó statikai szilárdsága kapcsán, de én mégis emlegetek...
Gatya a szőnyeg. Nincs tartása. Már gyanús volt az anyag, amikor megérkezett. Két lábon jött, a lábak Attilához tartoztak, ő hozta a tekercset. Ekkor még csak a homogénebb mintázata tűnt fel, mert a megszokott szemcsésebb egy árnyalattal, de hát annyi fajta van belőle, hogy nem eszméltem. Majd megfogtam. - Puha - állapítottam meg. - Viszi a szabász olló. - remegett meg a hangom, mert amúgy, csak bádogos ollóval bírom vágni. A puha szegőbőr felrántotta a sarkokat, pedig ugyanezzel nem volt a múltkor gondom. Beterítettem a nagyobb darabokat, és hullámosak mint a magyar aszfalt. Persze ez nem feltűnő. A kutyát sem zavarja, sőt a macska sem szólt rá semmit. Majd ha bent lesznek azok az elemek amik hiányában most a szőnyeget lesem, már nem fogja a szemet rabul ejteni az, az egy-két egyenetlenség. Gondolok itt az ülésekre, a hanyagul szétszórt húsz ezresekre, és a legfrissebb Playboy magazinra.
Eredeti bejegyzés: 2012. június 05. 18:20
Megjegyzések
Megjegyzés küldése