Elárulom, ez egy régi kép. Emlékezzünk vissza (néma csendben, főt lehajtva) ez egy 72-es 69-esítése. Hatalmas vasalótalp lámpahely tűnt el, miközben a sárvédő ívét is lejjebb kellett vágnom.
Bár nem sokat változott, de ez a mai állapot. Ha nagyon ráérnék, akkor azonos helyről fényképeznék, és egy szép átmenetes Gif-et töltenék fel, az lenne a hatásos, de egyelőre nem az ilyen alkotásokért kapom a fizetésem, így tessék ezzel beérni.
Kollégám megint hozott egy... Na, mit? Igen, Volkswagen Karmann Ghiát. - Megnézted? - kérdezte. Először nem válaszoltam, mert tele volt a szám a saját nyaki ütőeremmel, arra készülve, hogy elharapom, annyira magam alatt voltam az unalmas, és mocskos munkától, amit éppen végeztem. - Minek? - tettem fel a szellemes kérdést. - Meg kell csinálni ezt is, mint a többi százat, nem? - De ez tényleg jó, alig kell hozzányúlni. - bizonygatta a kartárs.
Ide rakhatnék egy bármilyen Karmann emésztési végterméket, ezért nem is mellékelek teljes alakos képet, aki akar, nézegessen vissza az előző bejegyzésekhez, találni fog, az biztos. Viszont ennél figyelemre méltó az egyedi távtartó komplexum, és a különleges eljárással érlelt tetőkárpit maradvány, mely látványával, aromás illatával, és a minőségi, szarosvíztiszta mezőgazdasági fólia kitekintőablakával, varázslatos egyéniséget ad ezen remek régiségnek.
Amikor nézegettem a "nem nagyon kell hozzányúlni" autót, megkérdeztem Jóska bácsit, hogy hol is van az a jó alany, amit mondtak. - Ez az, nem? - nézett rám értetlenül.
Anyám! Összetört, rosszul javított, rozsdahalmaz. Az ilyentől óvok mindenkit. Vegyen inkább egy csendes végelgyengülésben elrohadt autót, de az ilyennel dupla a szívás, mert másnak a "jól meghegesztem, hagy legyen tartós" szétkent taknyában tocsoghat nyakig.
Nem elég, hogy nem fogja tudni, hogy miképpen nézett ki eredetileg az autó - így nem is tudja olyanra helyreállítani - de ráadásként a szétbontás is rémálommá fog válni, a kellemesen köhögős rozsdapor, egérszar, patkány hónaljszőr nyelés helyett.
A következő, "mi van a képen" rovatelemen jól látható a példa, amint végighegesztettek egy, amúgy gumitömítésre feszített, fél méteres szakaszt. Még szerencse, hogy a kollégám hozott egy plazmavágót a németektől, így viszonylag könnyen hárítottam az akadályt, de akinek csak sarokcsiszoló, vagy vágó áll rendelkezésre, az kitérhet a hitéből.
Ja, a plazma. Mondom neki, rendben, hogy súlyos tízezrekkel olcsóbb odakint ez az eszköz, mint itthon (de, hogy miért??) de mi lesz ha elromlik? Vissza viszi javíttatni? Aszonygya', majd sűrűn imádkozunk, hogy ne romoljon el. Na, ez nem megy neki, mert az első órában olyan jellegzetes hangot adott a gép, ami egyértelművé tette, hogy az elektromos levegőszelep után szétment benne a csövezés. Érthetetlen, hiszen ez egy német holmi. Persze, egy kis idő után megtaláltam rajta a fél milliméteres, elmaszatolódott feliratot, mely felfedte a kínai származását.
Akkor most mi van? Lemelegítettem róla a garancia szalagot, majd levéve a fedelet, visszatoltam a csövet a helyére, meghúzva a laza bilincseket. Ugye, használt az ima, mégis jó a gép.
Eredeti bejegyzés: 2013. január 28. 20:33
Kollégám megint hozott egy... Na, mit? Igen, Volkswagen Karmann Ghiát. - Megnézted? - kérdezte. Először nem válaszoltam, mert tele volt a szám a saját nyaki ütőeremmel, arra készülve, hogy elharapom, annyira magam alatt voltam az unalmas, és mocskos munkától, amit éppen végeztem. - Minek? - tettem fel a szellemes kérdést. - Meg kell csinálni ezt is, mint a többi százat, nem? - De ez tényleg jó, alig kell hozzányúlni. - bizonygatta a kartárs.
Amikor nézegettem a "nem nagyon kell hozzányúlni" autót, megkérdeztem Jóska bácsit, hogy hol is van az a jó alany, amit mondtak. - Ez az, nem? - nézett rám értetlenül.
Anyám! Összetört, rosszul javított, rozsdahalmaz. Az ilyentől óvok mindenkit. Vegyen inkább egy csendes végelgyengülésben elrohadt autót, de az ilyennel dupla a szívás, mert másnak a "jól meghegesztem, hagy legyen tartós" szétkent taknyában tocsoghat nyakig.
Nem elég, hogy nem fogja tudni, hogy miképpen nézett ki eredetileg az autó - így nem is tudja olyanra helyreállítani - de ráadásként a szétbontás is rémálommá fog válni, a kellemesen köhögős rozsdapor, egérszar, patkány hónaljszőr nyelés helyett.
Ja, a plazma. Mondom neki, rendben, hogy súlyos tízezrekkel olcsóbb odakint ez az eszköz, mint itthon (de, hogy miért??) de mi lesz ha elromlik? Vissza viszi javíttatni? Aszonygya', majd sűrűn imádkozunk, hogy ne romoljon el. Na, ez nem megy neki, mert az első órában olyan jellegzetes hangot adott a gép, ami egyértelművé tette, hogy az elektromos levegőszelep után szétment benne a csövezés. Érthetetlen, hiszen ez egy német holmi. Persze, egy kis idő után megtaláltam rajta a fél milliméteres, elmaszatolódott feliratot, mely felfedte a kínai származását.
Akkor most mi van? Lemelegítettem róla a garancia szalagot, majd levéve a fedelet, visszatoltam a csövet a helyére, meghúzva a laza bilincseket. Ugye, használt az ima, mégis jó a gép.
Eredeti bejegyzés: 2013. január 28. 20:33
Megjegyzések
Megjegyzés küldése