Tudjuk, hogy leesik egy-két pofon, de azért önként, dalolva aláballagunk.
Kollégám megkérdezte mennyi idő lenne kicserélni két küszöböt, meg két kerékjárati ívet. A "nem tom" válaszomra felhördült, hogy akkor ki tudja? - A jó isten a tudója mindennek. - mondtam, de lehet az ördög keze is benne van a vajlingban, amiben a szart kavarják.
Két esetben nem lehet előre kalkulálni a munkaidőt: amikor még soha, senki nem csinált olyasmit, amire készülünk, és amikor restaurálunk. Egy eredeti állapot helyreállításánál (vagy megfelelő javításnál) mindig bejöhet a színre olyasmi, amit nem tervezhettünk be előre. Mondjuk egy megrongált Picasso képet akarunk kijavítani, amikor észrevesszük, hogy egy Leonardo da Vinci által festett remekműre mázolt az absztrakt fószer. Ez igen gyakori eset, de vegyünk egy másik példát az autók világából! Az említett küszöbcsere esetében minden tiszta volt. Még egy kis kottát is kaptam, hogy tudjam mit kérnek elvégezni. A rajzocska igen sematikus volt, ha a kollégám nem mondja, hogy egy autót ábrázol, akkor én egy szivacsnak nézem, aminek a sarkain bojtok vannak. A papírra vetett megjegyzések sem sokat segítettek, mert nem vagyok valami jó ákom-bákom fejtésben. Hoztak még egy kartondobozt is, amiben sok kis lemezke volt, gondosan, és ami a lényeg, olvashatóan feliratozva. "Első doblemezjavító". - állt az egyik darabon, amit rögtön oda is tettem a lyuk elé. Jó is lett volna, ha nem az oxidot pucolta volna valaki fényesre. Mindannyian ismerjük a keményre összeállt rozsdát, amit csak mechanikus beavatkozással lehet eltávolítani. Na, ez is olyan volt, de valaki azt gondolta, hogy még lemezt lát. Tehát beavatkoztam mechanikusan, vagyis odavágtam egy hegyes kalapáccsal. A lyuk azonnal kétszeresére nőt, ahogy szerterepült a porózus vasmaradék.
Így történt, hogy a javítóelemek gyors feldobálása helyett beleszaladtam a pofonba, vagyis egy egész napos hátsó doblemezjavításba. Nem volt ott a rajzon a meló. Lehet nem is kellett volna megcsinálnom?
És még itt korán fotóztam, mert a stabilizátor rúd is körbe volt rohadva. Ez a kép nem is szemlélteti a kínlódást megfelelően, mert a háromszoros lapolás miatt volt amit belülről kellett javítani. Ez a legrohadtabb hely egy Karmannál. Külső erősítő lemez, doblemez, padlólemez kavalkád, amit egy-két részen még plusz merevítővel is megbolondítanak. Hiába kenik be finom illatú műanyagtömítővel vastagon, annyit ér az egész, mint múmián a balzsam. A finom illat akkor jön ki a legjobban, amikor hegeszti az ember a környező területet. Egy kiló ilyen anyagot ha meggyújtanánk, akkor egy több ezres tömeget szétlehetne vele oszlatni. Szent meggyőződésem, hogy vegyi fegyvert akartak készíteni eredetileg, de ez sikerült, így felhasználták tömítőanyagként, ne menjen kárba. Egy idő után már nehezen viselem a szagát, de még a ruhába is beleissza magát, ahogy a lányom mondja: "Hányós szaga van". Na, tényleg kell tőle gyomrot fordítani. Szerintem a tűzoltók nem szívnak annyi füstöt mint én, de hát kell ennyi élvezet az életbe. Ihaj-csuhaj, égessük mind a két végén a gyertyát, de tudjátok mit? Meggyújtom még középen is. Lemosom a kezem egy kis nitróval, ami bőrön át felszívódó méreg.
Egyszer a sógorom arcon festette magát, ezért lemosta a szeme alatt, ő is nitróval. Az akció után, komolyan elkezdett aggódni, hogy megvakul. Nem nevettem rajta, (hangosan) amikor lendületből szaladt ki a kerti csaphoz, csak elé ugrott az ajtófélfa.
Na, talán... Szóval ide sem lehet csak úgy feltenni a borítást, mert nincs ütközőtartó. Nincs rajta a cetlin, lehet drótozni akarják a lököst. Azért csak kijavítom, talán nem vernek meg érte.
Eredeti bejegyzés: 2012. szeptember 25. 19:51
Kollégám megkérdezte mennyi idő lenne kicserélni két küszöböt, meg két kerékjárati ívet. A "nem tom" válaszomra felhördült, hogy akkor ki tudja? - A jó isten a tudója mindennek. - mondtam, de lehet az ördög keze is benne van a vajlingban, amiben a szart kavarják.
Két esetben nem lehet előre kalkulálni a munkaidőt: amikor még soha, senki nem csinált olyasmit, amire készülünk, és amikor restaurálunk. Egy eredeti állapot helyreállításánál (vagy megfelelő javításnál) mindig bejöhet a színre olyasmi, amit nem tervezhettünk be előre. Mondjuk egy megrongált Picasso képet akarunk kijavítani, amikor észrevesszük, hogy egy Leonardo da Vinci által festett remekműre mázolt az absztrakt fószer. Ez igen gyakori eset, de vegyünk egy másik példát az autók világából! Az említett küszöbcsere esetében minden tiszta volt. Még egy kis kottát is kaptam, hogy tudjam mit kérnek elvégezni. A rajzocska igen sematikus volt, ha a kollégám nem mondja, hogy egy autót ábrázol, akkor én egy szivacsnak nézem, aminek a sarkain bojtok vannak. A papírra vetett megjegyzések sem sokat segítettek, mert nem vagyok valami jó ákom-bákom fejtésben. Hoztak még egy kartondobozt is, amiben sok kis lemezke volt, gondosan, és ami a lényeg, olvashatóan feliratozva. "Első doblemezjavító". - állt az egyik darabon, amit rögtön oda is tettem a lyuk elé. Jó is lett volna, ha nem az oxidot pucolta volna valaki fényesre. Mindannyian ismerjük a keményre összeállt rozsdát, amit csak mechanikus beavatkozással lehet eltávolítani. Na, ez is olyan volt, de valaki azt gondolta, hogy még lemezt lát. Tehát beavatkoztam mechanikusan, vagyis odavágtam egy hegyes kalapáccsal. A lyuk azonnal kétszeresére nőt, ahogy szerterepült a porózus vasmaradék.
Így történt, hogy a javítóelemek gyors feldobálása helyett beleszaladtam a pofonba, vagyis egy egész napos hátsó doblemezjavításba. Nem volt ott a rajzon a meló. Lehet nem is kellett volna megcsinálnom?
Egyszer a sógorom arcon festette magát, ezért lemosta a szeme alatt, ő is nitróval. Az akció után, komolyan elkezdett aggódni, hogy megvakul. Nem nevettem rajta, (hangosan) amikor lendületből szaladt ki a kerti csaphoz, csak elé ugrott az ajtófélfa.
Eredeti bejegyzés: 2012. szeptember 25. 19:51
Megjegyzések
Megjegyzés küldése